Tuzson Bence (Fidesz)

TUZSON BENCE (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ezzel a mostani előterjesztéssel, amelyet tizenhetedik alkotmánymódosításnak vagy alaptörvény-módosításnak neveznek, valóban egy vízválasztóhoz érkeztünk; egy vízválasztóhoz, mert most önök még azt gondolják, hogy itt valami jót cselekszenek, de higgyék el nekem, néhány év múlva önök, amikor visszaemlékeznek majd erre az időszakra, akkor meg fogják bánni, hogy így szavaztak. (Közbeszólások a kormánypárt soraiból.) Meg fogják bánni önök azért, mert mostantól kezdve egy valóban másik időszak következik Magyarországon; egy valóban másik időszak, egy olyan időszak, amikor az Alaptörvény már nem Magyarország Alaptörvénye lesz és nem az emberek érdekét fogja szolgálni, hanem bizony ez az önkénynek az alapokmányává fog válni. (Kalázdi-Kerekes Kinga: Jaj, istenem!) Higgyék el nekem, hogy most önök ezt nem így gondolják, de néhány év múlva önök is így fognak erre visszaemlékezni.

Ha megnézzük azokat a rendelkezéseket, amelyek most ebben az alaptörvény-módosításban vannak, ha azoknak a súlyosságát sorrendbe vesszük, akkor talán valóban a köztársasági elnök mandátumának a megszüntetése az egyik legsúlyosabb dolog. Nem véletlen az, hogy a képviseleti demokráciákban az ilyen mandátumoknak az időbeliségét egymástól elválasztják. Azért választják el, mert ezt időbeli hatalommegosztásnak hívják, és azért választják el, hogy az aktuális kormányzó többség, az aktuális végrehajtó hatalom ne tudjon közvetlen hatást gyakorolni a másik hatalmi ágra vagy a hatalmi ágak felett álló köztársasági elnökre. Ezért van az, hogy a köztársasági elnök mandátuma öt év, és a megfosztási eljárás is részletesen szabályozott ‑ részletesen szabályozott! ‑, és nyilván önök azért nem is élnek ezzel a lehetőséggel, mert nincsen meg a jogi alapjuk rá; nincsen meg arra az alapjuk, hogy megfosszák a köztársasági elnököt a mandátumától. Ezért egy néhány szavas alaptörvény-módosítással érik el ugyanezt.

De hozzá kell tennem, hogy az általános gyakorlat szerint ‑ és erre még az Alkotmánybíróságnak is van egy 2012-es határozata ‑ az átmeneti szabályozásba beemelt rendelkezés, ha az egyébként nem átmeneti jellegű vagy személyre szabott, akkor nem része az alkotmányos szabályozásnak, tehát az alkotmánynak sem válik részévé. Nem a jogi szabályozás az, ami az Alaptörvénybe emel be, hanem az, hogy annak a jogszabálynak a jellege oda tartozik-e. Tehát hiába cselekszenek így, attól ez a döntés még nem lesz Alaptörvénynek megfelelő, Alaptörvénnyel összhangban álló rendelkezés.

Ilyenkor mindig érdemes azt is megnézni, hogy mik a nemzetközi példák, hogyan alakult ez a történelem során, és mikor volt olyan eset, hogy a köztársasági elnököt ilyen módon fosztották meg a mandátumától. Kevés ilyen példa van, a nyugati demokráciák történetében nincs is ilyen példa. Ahhoz, hogy ilyet vagy hasonlót lássunk, valóban a XX. század elejére kell visszamennünk: 1934-ben egyesítették Németországban a kancellári és az államfői tisztséget; ezt azután tették meg, miután Hindenburg meghalt.

Volt Magyarországon példa erre: Tildy Zoltánnak az esete. Tildy Zoltán nem akart lemondani a mandátumáról, de ott sem a szabályt módosították ’48-ban ‑ nem a szabályt módosították! ‑, hanem zsarolással vették rá Tildy Zoltánt, hogy lemondjon, majd ’49-ben egyébként megváltoztatták a rendszert, és akkor létrejött az Elnöki Tanács, tehát egy másfajta testület jött létre.

1948, Csehszlovákia esete: Csehszlovákiában Beneš esetében volt még ilyen. Benešt arra akarták rákényszeríteni hasonló eljárásrendben, mint amit most önök csinálnak, hogy a kommunista alkotmányt írja alá, amely megszüntette volna az ő tisztségét. Beneš ezt nem vállalta, ezért lemondott a tisztségéről.

Utána egy hosszú időszak következik, mert nem nagyon van a történelemben példa arra, hogy ilyen történhetett volna; Európában egyáltalán nincsen, de a világban van. 2018-ban Venezuelában volt hasonló eset, a legfőbb ügyésznek az esete, amikor a legfőbb ügyészt fosztották meg a mandátumától. Hasonló esetek egyébként csak Európán kívüli esetek voltak. Ilyen volt például Mianmarnak az esete 2021-ben vagy Niger esete 2023-ban, ahol egyébként kényszerrel fosztották meg az elnököt a mandátumától. Tehát nincsenek olyan esetek, amikor így el lehetne járni és egy köztársasági elnököt a mandátumától így meg lehetne fosztani. Nem volt ilyen ‑ nem volt ilyen! ‑ a nyugat-európai demokráciák történetében, és nem baj, ha erre önök is odafigyelnek, mert álságos az indokolás. Álságos ennek az alaptörvény-módosításnak az indokolása, hiszen olyan indokokat sorol fel, amelyek nincsenek összhangban magával a szöveggel. És valóban, ez óriási nagy cinizmus: cinizmus azzal indokolni egy jogszabályt, ami pont az ellenkezőjét csinálja.

Nézzük az országgyűlési képviselők mandátumát! Ugye, most az lesz az új szabály az önök elképzelése szerint, hogy aki már háromszor indult ‑ nem is kell kitölteni a mandátumot, háromszor indult ‑ országgyűlési választáson és mandátumot nyert, az többet nem lehet országgyűlési képviselő. Persze ez úgy tűnik elsőre, mintha ez egy általános, mindenkire érvényes szabály lenne, de a joggyakorlat és a jog soha nem onnan közelíti meg a kérdéseket, hogy mi hogyan hangzik, hanem hogy mi a joghatása. A joghatása ennek pedig az, hogy az ellenzéki országgyűlési képviselőket megfelezik. Tehát azoknak az országgyűlési képviselőknek, akik most itt ülnek a padsorokban, több mint fele nem indulhat országgyűlési választáson. Több mint fele! (Közbeszólások, taps a kormánypárt soraiban.) De ez egy politikai kérdés, hogy önök szívesen látnak‑e minket itt a parlamentben. Önök nem látnak szívesen minket, de ezt (Közbeszólások a kormánypárt soraiból.) Melléthei képviselő úr is elmondta itt az előbb. (Közbeszólások a kormánypárt soraiból.) Melléthei-Barna képviselő úr is elmondta az előbb, hogy ennek a célja az, hogy bizonyos képviselők ne legyenek itt a későbbiekben a parlamentben.

(12.20)

Azért hívom fel erre a figyelmet, mert önök ugyan 53 százalékot kaptak a választásokon (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Most már több mint 70 százalék!), de arra nem kaptak felhatalmazást a választóktól, hogy eldöntsék azt, kit szeretnének látni a padsorokban, vagy nem szeretnének látni a padsorokban. Ilyen felhatalmazást nem kaptak. Önök azt a felhatalmazást kapták, hogy oda ülhetnek, és többséget alkothatnak, és döntéseket hozhatnak. (Velkey György László: Ez történik!) De a másik féllel való leszámolásra, ilyen alkotmányos eszközökkel való leszámolásra önöknek nincsen felhatalmazásuk, és a későbbiekben sem lesz felhatalmazásuk. (Taps a Fidesz soraiból.)

Nem véletlen az, hogy ilyen típusú szabályozás sehol sincsen. Nincsen Európában ilyen szabályozás. Sőt, a Velencei Bizottságnak állásfoglalása is van ebben a kérdésben. (Dr. Juhász Hajnalka: Pontosan!) A Velencei Bizottság kifejezetten nem ajánlja az ilyen típusú korlátozást, mert több nemzetközi egyezménnyel is szembemegy. (Dr. Juhász Hajnalka: Pontosan! El kellett volna olvasni!) Az ENSZ keretében a polgári és politikai jogok egyezségokmányában a 25. cikk ‑ tessék elolvasni! ‑, ott is arra utal az a cikk, hogy a választhatóságot nem lehet korlátozni, a választójog és a választhatóság joga nem korlátozható. De hozzáteszem, hogy az európai egyezményeinkben is nagyon sok helyen, az Európa Tanács keretében kötött egyezményeinkben is nagyon sok helyen van ilyen típusú utalás. Nem véletlen, hogy senki nem alkot ilyen szabályt, és nem alkalmaznak ilyen szabályokat.

Más oka is van természetesen, hogy nem alkalmaznak. A Velencei Bizottság ajánlása kifejezetten kitér arra, hogy egyébként azért nem indokolt, mert az ilyen típusú szabályozás ‑ ahogy egyébként Toroczkai képviselő úr utalt is erre ‑ elősegíti a lobbiszervezetek tevékenységét, és a képviselőkre való nyomásgyakorlás sokkal könnyebb lesz, mert nyilván csak egy ciklusuk van, és a következő ciklust már nem fogják tudni képviselőként megélni. Tehát ezek a szabályok egyáltalán nem ajánlottak.

Ez a mostani szabályozás kitér az Országos Bírósági Hivatalra és a bíróságok szervezetrendszerére is. Nem teljesen világos a szabályozásból egyébként vagy a mostani szövegből, hogy maga a mostani szabály hogyan terjed ki a jelenlegi OBH-elnökre és a jelenlegi Kúria-elnökre. De az önök gyakorlatát és hivatkozásait ismerve nyilván úgy gondolják, hogy a felmentési okok ki fognak terjedni a régi bírósági elnökökre is, tehát a bírósági vezetőkre, mind az OBH elnökére, mind pedig a Kúria elnökére.

Nos, ez óriási nagy probléma, mert amikor megválasztanak egy tisztséget, a tisztség megválasztásakor érvényes szabályok szerint kell annak a tisztségnek a mandátumát kezelni. Volt már vitánk, amikor a miniszterelnöki tisztségről beszéltünk. Itt ugyanerről az esetről van szó. Volt már vitánk arról, illetve most van vitánk arról, hogy az országgyűlési képviselőket hogyan kell kezelni. Az bizony visszaható hatály ‑ és efelett egyébként nem érdemes vitatkozni ‑, hogy ha az adott tisztség vagy az adott jogviszony keletkezésekor, akkor jogszerűen létrejött keletkezésekor nem volt olyan szabály, amely negatív jogkövetkezményt fűzött volna ahhoz a jogi állapothoz. Ez mindig visszamenőleges hatály. Itt is arról beszélünk, a képviselők tekintetében is, az OBH esetében is így vagyunk, és az OBT esetében is így vagyunk.

És ki kell térnünk az alkotmánybírákra is, az alkotmánybírák helyzetére. Ugyanis itt is az a helyzet, hogy nem azt kell megnézni, hogy önök milyen szabályt alkotnak, hanem mindig úgy kell rátekinteni a jogra, hogy annak a valós joghatása micsoda. A valós joghatása pedig az, hogy visszamenőleges hatályú szabályalkotással itt is, de önök lefejezik az Alkotmánybíróságot. És hogy ennek politikai okai vannak, az nyilvánvaló, mert a miniszterelnök arról a székről mondta el (A szónoki emelvényre mutat.), hogy egyébként nem tetszik neki az Alkotmánybíróság elnöke.

Ha többséget akarnak alkotni az Alkotmánybíróságon, több eszközük is lehetett volna erre. De önök azt az eszközt választották, hogy az egyébként megválasztott alkotmánybíró mandátumát megrövidítik, megrövidítik azáltal, hogy nyugdíjba küldik az alkotmánybírókat.

Több állásfoglalás is van ebben, egyébként nemzetközi térben, Európai Bíróság állásfoglalása is van ebben a körben. Az alkotmánybírákra vonatkozólag is van állásfoglalás, amely elmondja azt, hogy az alkotmánybírák függetlenségének egyik legfontosabb garanciája az, hogy a mandátumukat ne lehessen megrövidíteni. Ha nem lehet megrövidíteni a mandátumát, akkor tud függetlenül bíráskodni. Tehát ez az alkotmánybírák működése függetlenségének a biztosítéka.

Ha többséggel megválasztanak egy alkotmánybírót, de bármikor a törvényhozó hatalomnak lehetősége van elvenni valakinek a mandátumát, annak a függetlensége sérül, mert a döntésekor nem azt veszi elsődlegesen figyelembe, hogy objektíven az a jogszabály alkotmányos‑e vagy sem, hanem mindig motoszkál a fejében az, hogy mi lesz akkor, ha nemmel döntök, és ez az aktuális hatalomnak nem fog tetszeni, vajon az ő mandátumát is megszünteti‑e az aktuális törvényhozó hatalom.

Ezért van az, hogy ezek a típusú mandátumok, egy alkotmánybíró mandátuma különleges védelmet élvez minden európai jogrendszerben. Nem volt rá sehol példa egyébként, hogy alkotmánybíró mandátumát ilyen formában rövidítették volna meg. Több jogeset is van arra, ami a bírókra kiterjedően is így van. Tehát több eset is van Magyarországgal kapcsolatban; meg Lengyelországgal kapcsolatban is volt olyan jogeset, ami pont az ugyanilyen típusú szabályozást zárta ki, illetve állapította meg azt, hogy egyébként az európai jogelvekkel ez ellentétes, mert sérül benne a függetlensége a bíráskodásnak.

Zárójelben jegyzem csak meg, hogy a bírói függetlenség nem feltétlenül az igazgatás mintájában nyilvánul meg ‑ ezt az igazságügyi miniszter asszonynak mondom ‑, az igazságszolgáltatás igazgatási rendje ezerféle. Európában is ahány ország van, annyiféle igazgatási rend van. Valahol közvetlenül a végrehajtó hatalom alatt van az igazgatás. Volt ilyen rend egyébként Magyarországon is. Van, ahol egy fél önigazgatási rendszer valósul meg, és van, ahol egy erős önigazgatási rendszer. A magyar rendszer egyébként az erős önigazgatási rendszerek körébe tartozik. Magyarországon a bírók függetlensége igazgatási szempontból most is sokkal erősebb, mint ‑ ha körülnéznek ‑ bármelyik környező országban. Bírót leváltani Magyarországon szinte lehetetlen, nem lehet. Nem lehet. Németországban, mondjuk, van olyan bíróság, ahol egyébként a tartományok vezetői közösen választanak bírókat. Vagy van olyan ország egyébként, Franciaország, ahol az államtanács ‑ amely a közigazgatási bíróság ‑ közvetlenül a végrehajtó hatalom által választott testület. Tehát az igazgatási rendszer mindenhol különböző.

Elnézést kérek, elnök asszony, mert úgy látom, hogy az időmből kifutottam. Én csak annyit szeretnék önöknek elmondani… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét. Derültség.) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Nem akartam az ülésvezetésbe semmilyen szempontból beleszólni, de csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ez egy vonal, ez egy vörös vonal, amit önök most átlépnek, és higgyenek nekem, a későbbiekben ez önökkel is szembe fog fordulni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)