Ráki Zsolt (TISZA)

RÁKI ZSOLT (TISZA): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm mindenkinek a kitartó figyelmet.

Maximálisan támogatom a törvényjavaslatot, nagyon is indokolt a kialakult helyzetben a gazdák megsegítése a gazdálkodásuk folytatása érdekében. Ugyanakkor föl szeretném hívni a figyelmet a probléma gyökerére, hiszen ez csak tüneti kezelés, ez csak következmény. Orvosi szóhasználattal élve, ha valakinek magas vérnyomás miatt megfájdul a feje, ha elmegy a patikába, akkor nem biztos, hogy csak a fájdalomcsillapítók között kell keresgélnie, hanem végig kell menni, hogy mi a probléma gyökere.

A kártalanítás közpénz felhasználásával történik, és szétporlasztja a kockázatot, de ezáltal maga a GDP agráraránya nem nő, a torta nem nő, csak a szeletek változnak. Ez egybevág Bóna Szabolcs miniszter úr korábbi megszólalásaival is, hogy a gazdáknak aktívaknak kell lenni, proaktívaknak, hogy próbálják elkerülni a kárt, tehát meg kell mindent nekik tenni azért, hogy hogyan lehet ezt mérsékelni.

Én azt gondolom, hogy nem kell nekünk feltalálni a langyos vizet. Tehát régiókra bontva, talajtípusokra bontva, specifikusan meg kell nézni, hogy az elmúlt hat évben, amelyből öt év aszályos volt, kik voltak azok, akik eredményesen tudtak gazdálkodni aszályos időszakban is. Az várható, hogy az aszály nem fog megszűnni, tehát az nem kérdés, hogy mi lesz. Az a kérdés, hogy hogyan tudunk védekezni ez ellen. Itt nem olyan tanulmányokra van szükség, amivel tele van a padlás, hogy íróasztal mellől, gyakorlati haszon nélkül végezték el, hanem azokat a gyakorló gazdákat kell megkeresni, véleményt kérni és a metódusokat átvenni, akik már bizonyítottak. Ez nem atomfizika. Gyakorlatilag ezt a tudást, ezt a tudástárt a falugazdász-hálózattal kell eljuttatni a gazdáknak. A falugazdász-hálózat egy nagyon-nagyon értékes hálózat, ők tudják edukálni a gazdákat, hiszen ismerik a térséget, ismerik a talajtípusokat, ismerik az adminisztrációt, az előírásokat, tehát azt gondolom, hogy be lehetne vetni őket az edukációba.

Charles Darwin szavaival élve: nem a legnagyobb, nem a legerősebb, nem a leggyorsabb éli túl, hanem aki a leggyorsabban tud alkalmazkodni a szüntelenül változó körülményekhez. Mert a körülmények állandóan változnak, nézzünk körbe! Azt gondolom, hogy aszály elleni programokat kell kidolgozni, ezeket átadni a gazdáknak, és utána a minisztérium pedig kidolgozhat egy olyan programot, amely ellenőrzi, támogatja, és ha valaki átveszi ezeket a good practice-eket, akkor különféle támogatást is ad nekik, hiszen ez közös érdek, hogy a tortát növeljük, a GDP-t növeljük. Ez lehet az első lépés a versenyképességünk növeléséhez.

A második lépés nyilván a feldolgozottsági szint nagyságrendi növelése. És még van sok további lépés, de azt gondolom, hogy azt majd egy másik alkalommal. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)