Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Nem tudtam az első 15 percben mindent elmondani. (Zúgolódás, derültség a TISZA soraiban. Az elnök csenget.) Nyugalom! Szokni kell az ilyesmit. Én értem, hogy elsőbálozóként ez egy kicsit szokatlan, de amikor én az első ciklusomat kezdtem, akkor nem reggeltől, mondjuk, kora estig terjedő vitákon kellett itt ülnöm, hanem volt, amikor reggel kilenckor elkezdtük a műszakot, és másnap kakaskukorékolás után mentünk haza, hogy aztán két óra múlva kezdjük a következő ülésnapot. Úgyhogy elég szórakoztató tud lenni a törvényhozás időnként, bírni kell a gyűrődést, tisztelt képviselőtársaim.

Az NVVH vagy ÁVH ‑ nevezzük annak, aminek akarjuk ‑ hatáskörei a jelenlegi szöveg szerint messze túlnyúlnak az egyébként kétségkívül kívánatos célon, hogy az elmúlt 16 évben vagy akár az elmúlt 36 évben ellopott közvagyon visszaszerzésén. Mert hogy erre szükség van, ez indokolt, hogy sok gazemberség történt, abban nincs vita köztünk. De itt nemcsak arról van szó, hogy a NER meg az azt megelőző kormányok vagy rendszerek bűneit, közvagyonlopását vizsgálják, és esetleg szerzik vissza, hanem ettől sokkal messzebbre és mélyebbre fog szaladni a kés. Nem csóválni kell a fejüket, bele kell olvasni a normaszövegbe! Gyakorlatilag ezzel két nagy csoportot tudnak csak vizsgálni: a férfiakat és a nőket ‑ kis túlzással ‑ Magyarországon, és ez nagyon könnyen a politikai bosszú, az ellehetetlenítés vagy a leszámolás eszközévé válik.

Én azt látom önökön itt a nemzeti vagyon elemeinek meg a termőföld védelmének a lazítása kapcsán, hogy önök tényleg azt hiszik nagy többségükben, elképesztő gyermeki naivitással, hogy itt semmi rosszaság nem készül. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy fegyvert nem azért készítenek, hogy inkább előbb, mint utóbb ne használják. Ugyan, mi más célja lenne ennek a lazításnak?

És a legjobban személy szerint még az MVM-et meg a MOL-t féltem, mert a MOL pozícióit erősíteni kell. A kevés igazi sikertörténet egyike. Azt egy szóval sem mondtam, hogy a MOL-t a jelenlegi vezetésével kell mindenképpen megtartani, ez abszolút tűri a vitát, a kiskerüzletágtól a legfelsőbb vezetésig bezárólag. A múltkor szóltam erről néhány szót. Tehát ezt igencsak felül kellene vizsgálni. De hogy a MOL pozícióit minél jobban erősíteni kellene, ott nincs vita, az alapvető nemzetbiztonsági és nemzetstratégiai érdek.

Mint ahogy a magyar termőföld védelme is. És azért lesz égbekiáltó hiba, ha a külföldi tulajdonszerzés előtt megnyitják a kapukat, mert egész egyszerűen a magyar gazdatársadalom jelenlegi állapotában az esetek döntő többségében nem tudja állni a versenyt a nyugat-európai nagytőkével szemben. Egyrészt azért, mert ők sok évtizedes, hovatovább évszázados előnyben vannak hozzánk képest, másrészt a mi termőföldünk az ő léptékeikhez képest még mindig rendkívül olcsó, és a gazdatársadalom egyik ‑ nem az egyetlen, az egyik ‑ legnagyobb problémája, hogy a generációváltás szinte megoldatlan. Nagyon gyakori lesz az a jelenség, hogy amikor a most már a hetvenes vagy nyolcvanas éveit taposó gazdálkodó generáció egyszer majd sajnos nem lesz, mert meghalnak, akkor nincs, aki átvegye a gazdaságokat, és ezeket el fogják adni az örökösök, mert nem éri meg gazdálkodni, mert mással foglalkoznak, másként alakult az életük. És kik fogják tudni ezt megvenni, amikor kialakul egy árverseny? Nem a nehéz helyzetben lévő családi gazdálkodók esetleg egy szomszédos földterületről, hanem azok, akik óriási tőke birtokában ide fognak jönni, és felvásárolják a magyar termőföldet.

Az pedig nagyon gyenge érvelés, hogy a termőföldet nem lehet innen elvinni. Persze, fizikailag nem lehet elvinni, azért is ingatlan, de ha az már nem nekünk fog teremni, ha nagyapáink meg dédapáink földjén cselédek meg napszámosok lehetünk, akkor az lényegében már nem a miénk. Ha nem a mi nevünk van ott a tulajdoni lapon vagy legalább a földhasználati lapon, akkor azt a földet mi már elvesztettük. Ez a második Trianon kategóriája lehet. Nem tudunk olyanokkal versenyezni, akik elképesztő előnyben és fölényben vannak hozzánk képest önhibánkon kívül.

Kár, hogy nincs itt Stumpf képviselő úr ‑ türelmesen ki kellett várnom a soromat ‑, azt mondta, hogy milyen nagyszerű, elsöprő támogatottsága van a 12 éves mandátumkorlátozásnak. Én azt javaslom, hogy ne álljanak meg itt, isten őrizz, hogy elveszítsék a lendületüket. Az élveboncoló TISZA-s netkommandó 95 százalékos támogatottságra lökte ezt fel. Ez 23 ezer embert jelent, ez körülbelül 0,29 százaléka az összes magyar választópolgárnak. Na, erre azért véleményt meg jogalkotást alapozni, az több mint merészség, tisztelt képviselőtársaim.

Azt javaslom, hogy a lendület ne hagyjon alább, hozzák be azt a javaslatot, és tegyék fel szavazásra, hogy lássák, hogy igazam van, hogy a minimálbért vagy a minimálbér felét keresse minden országgyűlési képviselő. Nem 95 százalék lesz a támogatottsága, hanem 99,9 százalék, de lehet ‑ önök előtt nincsenek akadályok ‑, hogy 170 százalékos lesz ennek a társadalmi támogatottsága. Önök pontosan tudják, vagy ha nem tudják, akkor tájékoztatom önöket, hogy politikust szívatni, politikustól jogosultságokat elvenni, politikust korlátozni, politikus részére többletkötelezettségeket megállapítani, az verhetetlen népszerűségnek fog örvendeni. Valószínűleg a világ minden országában így van ez, nálunk ez fokozottan. Tehát ez nem érv, hogy most 95 vagy 99 százalékos támogatottságú. Hozzák be, tessék, a nagy lendület jegyében, minimálbért ‑ mert régen voltak ilyen Facebook-csoportok, és lehet, még most is vannak ‑ a politikusoknak, minimálbért az országgyűlési képviselőknek.

Tudják, az a helyzet, hogy különösebben velünk nem babrálnak ki, mert az, hogy nem haltunk éhen a politikai szerepvállalással, annak pont az a bizonyítéka, hogy itt még tudok beszélni, mert ha 2010 előtt éhen haltam volna, akkor nyilván már fenn lennék az Úrnál, és nem tudnék semmilyen parlamenti felszólalást elmondani. Bizonyos szempontból könnyebb az ember élete, nincsenek összeférhetetlenségi szabályok, kinyílnak előtte a lehetőségek. Nem erről van szó, még mielőtt megpróbálnák félremagyarázni ezeket a mondatokat; nagyon könnyen félre lehet magyarázni, még különösebb rosszindulat sem kell hozzá.

De arra még nem kaptam választ, hogy önök szerint hogy lehet az, vagy hogy gondolják azt egyáltalán önök, hogy már az egyenlő elbánás vagy az egyenlő bánásmód elvét sem veszik figyelembe, és olyan szabályt hoznak halált megvető bátorsággal, amely még nyolc év múlva sem fogja érinteni önöket, ellenben a jelenlegi ellenzék döntő többségét ledarálják; nyilván ez a politikai cél. Ez a politikai cél: előre kitervelten, részben politikai nyereségvágyból, részben aljas indokból ‑ a bosszú a klasszikus aljas indokok egyike ‑ önök ezt akarják végrehajtani. Ennek semmi más magyarázata. Hatalomkoncentráció, a hatalmi struktúrák betokozódása, valami ilyesmit mondanak.

Egyrészt azért nem mindegy, mondjuk, hogy kormánypárti vagy ellenzéki képviselők esetleges hatalomkoncentrációjáról beszélünk, de egyébként nem itt dől el a történet. Akkor ilyen alapon beszéljünk egy önálló hatalmi ágról, a bíróságokról, a bírói hatalomról, tisztelt igazságügyi miniszter asszony. Nem véletlenül önálló hatalmi ághoz kapcsolódnak. Szerintem a bírák, egy bíró kezében sokkal nagyobb hatalom van, mint akár egy átlag, mondjuk, mezei kormánypárti vagy főleg ellenzéki képviselő kezében. A bírók főleg büntetőügyekben szó szerint emberi sorsokról, kis túlzással életről vagy halálról döntenek; ugyanez igaz az ügyészekre is. Az ő kezükben sokkal nagyobb hatalom van, mint egy átlag parlamenti képviselő kezében. Akkor vezessük be rájuk is a 12 éves korlátozást! Megnézhetik majd, hogy hányan választják ezt a pályát.

Sőt, akkor mondok egy még meredekebbet. Nem jogi, hanem szó szerint fizikai értelemben egy sebészorvos kezében mekkora hatalom van, ők aztán tényleg élet és halál urai. Akkor 12 év után hagyják ott a pályát, mert orvosbárók rendszerbe tömörülve, óriási lesz a hatalomkoncentráció. Értik ennek a képtelenségét? Nem véletlenül nem vezettek be sehol Európában ilyet. Chile, Bolívia, Peru, Mexikó, a Fülöp-szigetek, ezek lennének a demokrácia nagy példái? És képzeljék el ezt egy pillanatra, hogy önök nem megnyerik a választást, hanem akár kisebb vagy nagyobb mértékben ellenzékbe szorulnak, és a Fidesz-KDNP hoz be egy ilyen szabályozást. Becsibészelték volna a nyugat-európai liberális barátaikat, hogy rárontsanak Magyarországra, ahogy az előbb mondtam, náci diktatúrát, meg minden ehhez hasonló képtelenséget kiáltva. Ellenkező előjellel ez történt volna. Én tudom, hogy az empátia nem politikai kategória, de önök is érzik ennek az egész helyzetnek a képtelenségét.

Szerintem sem fog megállni ez semmilyen nemzetközi fórumon. És majd, kérdezem, miniszter asszony, így szemtől szemben ‑ nem egymás háta mögött beszélünk ‑, ha bekövetkezik ez akár 2030-ig vagy azután, és még mindig ön az igazságügyi miniszter, mert bírja azt a terhelést, amit önre raknak, akkor vállalja a felelősséget, és lemond majd az igazságügyi miniszteri tisztségéről, ha nekünk lesz igazunk? Vállalja?

(20.00)

Mert ez semmilyen jogelvnek nem felel meg, sem az egyenlő elbánásnak… ‑ illetve de: egyenlőképpen elbánnak mindenkivel, aki önöknek nem tetszik, ez igaz. (Taps a Mi Hazánk és szórványos taps a Fidesz padsoraiban.) Ez nagyon is igaz, tisztelt képviselőtársaim!

Ismétlem, én magam beadtam erre módosító javaslatot, illetve kettőt. Az egyik, hogy vegyék ki ezt az egész képtelenséget, a másik, hogy legyen időnk végiggondolni meg megfuttatni a nemzetközi fórumokon, hogy az időnek, ennek a 12 évnek a számítása ennek az egyébként képtelen módosításnak a hatálybalépésével kezdődjön.

És őszintén, milyen alapon degradálnak minket? Nem véletlen hoztam az előbb nagyon szélsőséges hasonlatokat, hogy ha komoly, életellenes bűncselekményeket elkövető, börtönviselt bűnözők ‑ a magyar bűnözői világ különleges minősége, ahogy szokták mondani, a bv-intézetekben így nevezik ‑ kiszabadulnak a kaptárból, és a rendszerint tízéves közügyektől eltiltás letelik, és nem követnek el újabb bűncselekményt, akkor 2034-ben, ’38-ban ’42-ben ott lehetnek a szavazólapon ‑ elvileg. Gyakorlatilag valószínűleg nem lesznek ott, de elvileg meglesz az esélyük, míg a munkájukat tisztességesen végző képviselők… ‑ most döntően egyébként nem feltételezem, alapvetően nem azt feltételezem embertársaimról, hogy bűnözőnek születtek volna, önökről sem azt feltételezem, hogy a politikai hatalmukkal visszaélve korrupciós bűncselekményeket akarnak elkövetni, a Fidesz-KDNP képviselőiről sem ezt előfeltételezem. Akik elkövetik, azok majd lakoljanak meg a tetteikért. Nagy klasszikusokat idézek Gino majálisáról: a rosszakat meg kell büntetni, a bűnösök szenvedjenek ‑ ebben nincs vita. Ebben nincs vita köztünk, de milyen alapon gondolják, hogy önök felsőbbrendűek?! Mert ez a felsőbbrendűség-elmélet sajátos leképeződése.

Mert kapaszkodjanak meg, egyikőjüktől sem érzem magamat kisebbnek; nagyobbnak sem, különbnek sem, de legalább olyan minőségűnek igen. És ez egy hivatás, tudják? Ráadásul egy olyan hivatás, amelyet az ügyészi, a bírói vagy az orvosi pályával ellentétben semmilyen egyetemen, semmilyen főiskolán nem tanítanak. Olyan képzés, hogy országgyűlési képviselői képzés, nincs, nem is lesz. Van egy alaprátermettség: az embernek vagy jó a vére, jó a habitusa ehhez, vagy nem, de rengeteget lehet csiszolódni, rengeteget lehet tanulni, amihez egy dolog kell: idő, gyakorlat és tapasztalat.

És hadd mondjam el azt még önöknek, hogy én milyen szemlélettel ‑ úgy gondolom, sajátos szemlélettel ‑ végeztem, és ameddig lehetőségem lesz, végzem ezt a munkámat. Én ki szoktam azt számolni, hogy mennyibe kerülök a magyar adófizetőknek, és a mérleg serpenyőjébe ‑ ez objektív serpenyő, nem olyan, mint az öné, miniszter asszony, ez objektív serpenyő ‑ mennyit hajtottam a köz javára. Nem lehet mindent pénzben mérni, mert amikor, mondjuk, daganatos beteg gyógyszerbeszerzésében segít az ember, és megmenti vagy meghosszabbítja az életét, azt nem tudom forintban mérni, nem is lehet.

De vannak objektív, forintban mérhető számok. Én tisztán állok a választópolgárok, tisztán állok a jóisten előtt, mert úgy gondolom, hogy vagy többet, vagy legalább annyit hoztam, mint amennyibe kerültem. Ez egy jó értelemben vett vállalkozói szemlélet. Javaslom önöknek is kiszámolni, hogy mennyibe kerülnek önök minden apró tétellel együtt a magyar adófizetőknek, és ahhoz képest, mi az, amit behoztak a konyhára, mi az, amit el tudtak intézni, ki tudtak lobbizni. Nem jut mindenkinek egyenlőképpen, ez egy óriási verseny, hogy a saját választókerülete kisebb vagy nagyobb közösségeinek mit tud az ember kilobbizni, kihajtani. Egy bevállalósabb ellenzéki képviselő sokszor sikeresebb, mint egy kicsit visszafogottabb kormánypárti képviselő. És itt a tisztességes érdekérvényesítésről beszélek, nem valamifajta hátsó szándékokról.

És önök csak azért, mert likvidálni akarják közjogi eszközökkel az ellenzéket, meg akarják könnyíteni a 2030-as választásokra való felkészülést, akarnak keresztbe tenni, plusz sajnos azt kell látnom, hogy a miniszterelnök úr viselkedése sokszor átragad egyesekre. Akiknek nem inge, ne vegyék magukra! A sejtszintű gyűlölködést ‑ ha van ilyen, akkor ez most bejött a közéletbe, a sejtszintű gyűlölködés ‑ látom, hogy csak azért valaki alsóbbrendű képviselő, mert van már politikai tapasztalata, gyakorlata, rutinja. Elfogadhatatlan minden ilyen korlátozás, semmilyen jogelvnek nem felel meg, úgyhogy nagy tisztelettel javaslom a módosító javaslatom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk és a Fidesz padsoraiban.)