Csézy Erzsébet (TISZA)

CSÉZY ERZSÉBET (TISZA): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Én is a közmédiára válaszolnék először. Az a különbség a mi demokráciánk és az önöké között, hogy mi be fogjuk önöket engedni a közmédiába. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Többször elhangzott már, mióta megalakult ez a kormány, hogy nyomógombok vagyunk meg tapsolók. Az önök legnagyobb hibája ez, hogy lenézték az ellenfeleiket meg a magyar embereket is, és ebbe teljesen bele is buktak, mint látszik.

Egy dolog, ami nagyon fontos, hogy ha a mi kormányunk fog egy ilyen kegyelmi botrányba belekeveredni, akkor, mások nevében nem mondhatom, de én leszek az első, aki feláll innen, és méltón távozik. Mert azt hiszem, hogy mindenki saját maga dönt az emberségéről, és hogy mi az, ami belefér neki.

Egyébként én 1998-ban első szavazóként a Fideszre szavaztam; és a nagypapám is nagyon nagy reményekkel volt, hogy itt vannak a fiatal demokraták, és tiétek a jövő! ‑ könnyes szemmel. És mondhatom, hogy az egész ország is így gondolta, nagyon sokan. De nem mi változtunk meg! És ha egy pici kontroll maradt volna önökben, akkor még mindig önök vezetnék ezt az országot.

És azt, hogy mi itt 141-en ülünk, az önök kormányzásának köszönhetjük.

És az, hogy a köztársasági elnöknek önök elvették a közjogi méltóságát: önök vették el. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Önök a kegyelmi botrányba buktak bele, beáldoztak két nőt, és azt hitték, hogy ezzel minden rendezve van. Utána itt hallgattak, és nem vetették ki maguk közül a bűnösöket. Viszont az emberek ezt nem felejtik el, főleg, hogy gyerekek voltak érintve ezzel. Én is ekkor álltam a TISZA mellé.

Most pedig visszaadjuk a magyar embereknek a választási jogát, és választani fognak egy feddhetetlen és független köztársasági elnököt. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)