Benke József (TISZA)

BENKE JÓZSEF (TISZA): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tudják, amit csinálnak, ez a szemfényvesztés, komolyan mondom, de tényleg, ezt mesterfokon teszik, de ne gyakorolják, mert már nem vevők erre a magyar emberek. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Az igazságügyi miniszter asszony több szakmai szempontból összefoglalta azokat a tényeket, amelyek jogilag tények. Én egy más úton szeretném ezt megvilágítani. Én egy egyszerű ember vagyok, aki egy halmozottan hátrányos térségből érkezik, Dél-Somogyból, és bizony a 16 év politikája tette tönkre ilyen mélységéig Dél-Somogyot, ahogyan önök politizáltak az elmúlt 16 évben, és ennek a levét issza a mai napig.

Önök akarnak minket kioktatni, erkölcsi dilemma elé állítani, és beszélnek kurázsiról. Hadd osszak meg néhány dolgot, hogy miért nincs hozzá joguk. Mert amikor a köztársasági elnök szabadon engedett egy pedofil bűnözőt, önök hallgattak. Orbán Balázs, aki ott ül önök között, ’56-tal kapcsolatban elmondta mérgező szavait; önök hallgattak. (Taps a kormánypárt soraiban.) Lázár János megosztó szavainál önök hallgattak. És, tudják, én is egy olyan választókerületből érkezem, ahonnan képviselőtársam, ahol bizony szemtanúja voltam ‑ és ez nem az én vízióm, hanem ez a magyar valóság volt ‑, hogy amikor mentünk házról házra, kopogtattunk, jött utánam egy fehér Transporter, és akivel szóba álltam, utána mindenkihez visszament, és megfenyegette őket, utána egyfolytában terrorizálta őket, és minden lehetséges módon félelemben tartotta azokat az embereket. Tehát amikor tehát önkényről beszélünk, itt vannak azok a tettek, ami a magyar valóság volt.

(16.20)

Tudják, mi 141-en, akik itt vagyunk, nem lennénk itt, ha önök úgy végezték volna a dolgukat, hogy erre ne legyen szükség. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De bizony, a magyar emberek azt mondták, hogy kiállnak magukért, és változást szeretnének. Ezért vagyunk mi itt. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)