Dr. Hegedűs Barbara (Fidesz)

DR. HEGEDŰS BARBARA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma ő, holnap te. Azt hiszem, ezzel lehetne összefoglalni valójában az Alaptörvény tizenhetedik módosításának a szellemiségét. Mert vannak olyan pillanatok az ország életében, amikor nem a politikai oldalak, nem a pártérdekek, hanem az alkotmányosság, a jogállam, az ország jövője kerül mérlegre.

Nem egyszerűen egy újabb alaptörvény-módosításról vitázunk, arról döntünk, hogy Magyarország továbbra is jogállam kíván‑e maradni, vagy végképp átlép egy olyan rendszerbe, ahol a politikai többség számára már semmilyen alkotmányos korlát nem létezik; amikor valójában a jog többé nem korlát, hanem fegyverré válik. Ez az önkény.

Azt gondolom, a benyújtott módosítások azt üzenik, hogy ha van kétharmad, akkor nincs olyan tisztség, nincs olyan intézmény, nincs olyan alkotmányos garancia, amelyet ne lehetne egyetlen politikai döntéssel félresöpörni. A jogállam nem attól létezik, hogy vannak törvények, még az önkényuralom alatt is szoktak lenni törvények. A jogállam attól létezik, hogy a hatalom sem állhat a jog fölött; hogy a legerősebb politikai többség sem tehet meg bármit csak pusztán azért, mert lehetősége van rá.

A köztársasági elnököt egyetlen mondattal távolítják el az Alaptörvény módosításával. Miniszter asszony, tényleg úgy gondolja, hogy innentől kezdve a köztársasági elnök stabilitása, a jogköre, a megbízhatósága garantálva lesz? Hiszen kineveznek egy új köztársasági elnököt, eltelik három-négy hónap, lehet, hogy ugyanúgy itt fogunk ülni, és egy újabb alaptörvény-módosítással, egy újabb mondattal majd megszüntetik az ő mandátumát is, ha mondjuk, nem ír alá egy törvényt, vagy ha kritikát, ellenvéleményt fogalmaz meg? Ez lenne a stabil jogállam és demokrácia? Ha egyszer lehetséges ezt megtenni, akkor holnap ugyanez megtörténhet bárki mással, bármilyen tisztségviselővel, az aktuális politikai többség akaratának lesz bárki kitéve az országban. Ma ő, holnap te.

Ugyanez a logika jelenik meg egyébként az Alkotmánybíróság esetében is, de erről most részletesebben már nem beszélnék.

Azt gondolom, az nagyon fontos, hogy a parlamenti képviselői mandátumkorlátozásról abból a szempontból beszéljünk, hogy az aktív és a passzív választójogot is korlátozza. Hosszú évszázadok alatt jutottunk el odáig, hogy ne különböző cenzusok határozzák meg a választójogot. Volt rang alapján, volt vagyoni helyzet alapján, volt nem alapján.

(16.10)

Egy nagyon hosszú folyamat volt, hogy eljutottunk odáig, hogy az általános és egyenlő választójog mindenki számára adott. Most ott tartunk, és tényleg az a demokrácia, hogy mondjuk, Koncz Zsófia képviselőtársam 35 évesen a hazájában ezentúl többet nem lehet választható? Ez egyébként a szavazópolgárok lenézése, amit önök csinálnak. Lenézik például az ő esetében azt a több mint 24 ezer választópolgárt, aki rá szavazott. De még az önök szavazóit is lenézik, mert az ő esetében volt körülbelül ezer olyan TISZA-s választó, aki listán a TISZA-ra szavazott, egyéniben Koncz Zsófiára. Ezért ez a választójognak a korlátozásáról szól.

Azonkívül, hogy visszamenőleges hatályú, így az elmúlt húsz év vezető politikusait fogják egyébként lefejezni, mert ez nemcsak a Fideszről szól, nemcsak a Mi Hazánkról szól, ez a volt baloldali, szocialista politikusokról is szól. De a jövőben pedig ez azt jelenti, hogy önök egy politikai cenzust hoznak be politikai tehetség alapján. Mert innentől kezdve, hogy ha valakit szeretnének megválasztani, hogy ha valaki jó képviselő, akkor sem tehetik majd meg a választópolgárok. Ezért ez a választójognak a korlátozásáról szól.

És itt nem tudnak semmilyen jogi érvet felhozni, mert valójában, ugye, a választójog az, a politikai akarat az, ami mindig egy korlátot szab. Ha választás van, akkor eldönthetik a választópolgárok, kinek szavaznak bizalmat. Nem tudtak példát hozni, de néhány nemzetközi példát azért én is hadd hozzak, ahol hasonló van. Mexikó például, ott 2025 előtt 12 éves mandátum volt, a mandátumkorlátozás úgy nézett ki, hogy egy ciklust ki kellett hagyni, utána újraválasztható volt. 2025-ben az új, baloldali, progresszív elnök volt az, aki 2025-ben egy olyan korlátozást hozott be, hogy nincs újraválasztás. Costa Ricában egy ciklus után nincs ismétlés, de ha egy ciklus kimarad, utána újra lehet valaki parlamenti képviselő. A Fülöp-szigeteken három ciklus után ki kell hagyni egy ciklust, de ismét lehet valaki országgyűlési képviselő. Tehát önök még ez alá is mennek, ezeknek az országoknak a szabályozása alá. Nem gondolom, hogy ezeket a demokratikus példákat kellett volna alapul venni egy alaptörvény-módosításnál, nem ezek a legjobb példák, azt gondolom, a demokratikus rendszereket illetően.

De én szeretnék egy önkritikával is élni. Korábban a Fidesz-KDNP kormánya is követett el hibákat az alkotmányozás során ‑ ez most válik egyértelművé. Nem mindig vettük kellő súllyal figyelembe azokat a nemzetközi szakmai véleményeket, amelyek a fékek és ellensúlyok rendszerének gyengülésére figyelmeztettek. Sokszor úgy gondoltuk, hogy ezek túlzó kritikák, abból indultunk ki, hogy számunkra vannak olyan vörös vonalak, amelyeket akkor sem lépünk át, ha jogilag rendelkezésre állnak a lehetőségek, és a parlamenti többségünk is megvan hozzá. Azonban most sajnos világosan látszik: ezekre a figyelmeztetésekre nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetnünk. Hogy miből látszik ez igazán? Abból, hogy az alkotmány egyik fő feladata az lenne, hogy megvédje a társadalmat, az országot az erőszakos önkénytől, viszont most mutatkozik meg igazán sajnos, hogy a kétharmados felhatalmazással rendelkező Fidesz-KDNP-kormányok képesek voltak önkontrollt gyakorolni, de önök nem. (Derültség a kormánypárt soraiban.) Mert bármennyire is történtek megkérdőjelezhető, vitára okot adó döntések és döntéshozatali módok, ilyen visszaélések a kétharmados, alkotmányozó hatalommal 1990 óta nem történtek Magyarországon. És a múlt hibái nem igazolhatják a jövőbenieket.

A rendszerváltozás óta számos kormány rendelkezett jelentős parlamenti többséggel, ehhez hasonló döntések mégsem születtek. Ezért nem lehet azt mondani, hogy most csupán a jogállamiság sérelméről beszélünk, ez már nem a jogállam sérelme, hanem annak a vége. Amit ma látunk, az nem alkotmányos reform, hanem az önkény építése. Ha ma elfogadjuk, hogy egy alkotmánymódosítás lehet egyetlen személy eltávolításának az eszköze; ha elfogadjuk, hogy visszamenőleges szabályokkal lehet átalakítani független intézményeket; ha elfogadjuk, hogy a politikai ellenfeleket alkotmányos eszközökkel lehet kizárni a versenyből, akkor holnap már nem lesz olyan alkotmányos garancia, amelyre bárki hivatkozhat. Ma ő, holnap te.

Ezért arra kérem önöket, hogy ne pártpolitikai szempontból mérlegeljenek. Gondoljanak arra, hogy milyen országot hagyunk örökül: olyat, ahol a hatalom korlátozott, vagy olyat, ahol a korlátok csak addig léteznek, amíg a politikai többségnek az kényelmes.

Kedves TISZA-s Képviselőtársaim! Az új ÁVH létrehozásával, vagyis a nemzeti vagyonvisszaszerzési hivatal kapcsán nem vonom kétségbe az önök jó szándékát, jóakaratát, lelkesedését. Önök politikai tapasztalat nélkül úgy ülnek itt, hogy meg vannak győződve arról, önökre ezek a szabályok nem üthetnek vissza, hiszen itt majd az önök szerint jogtalanul meggazdagodott oligarchák lesznek a vádlottak padján. De úgy gondolom, hogy tévednek. Csak emlékezzünk vissza néhány történelmi példára, akár a Rajk-perre! A párt ökle sokszor a legközelebb csapott le. Ha a köztársasági elnököt egy tollvonással eltávolítják, önök szerint, kedves képviselőtársaim, önök mennyiben számíthatnak majd más elbírálásra? Elég lehet egy kritika, egy ellenvélemény, egy felszólalás, ami nem tetszik a miniszterelnöknek vagy a frakcióvezetőnek egy frakcióülésen? Meg, ugye, a közvagyon fogalmába most sok minden beleértendő. Gondoljanak bele, hogy volt‑e olyan cégük, amely, mondjuk, pályázatot nyert; volt‑e olyan a közszférában, aki fizetést kapott; volt‑e olyan, aki bármilyen támogatást, akár napelemtámogatást, családtámogatást kapott valaha, akkor kopogtathatnak önnél. (Közbeszólás a kormánypárt soraiban: Hatvanpuszta!) Elég egy rossz kérdés, ellenvélemény.

Én azt javaslom önöknek, egy frakcióülésen olvassák el még egyszer az alaptörvény-módosítást, tegyenek fel kérdéseket! Én bízom benne, hogy ezt megtehetik. De ha úgy érzik bármikor is, hogy vannak olyan kérdések, javaslatok, aminél van egy ilyen önfék, hogy lehet, hogy azt nem érdemes megkérdezni, mert mit szól Magyar Péter, akkor gondolkozzanak el azon, hogy valóban az a rendszer épül‑e, amit szerettek volna.

Tisztelt Képviselőtársaim! A történelem ritkán egyik napról a másikra változik meg. A szabadságot nem mindig tankokkal veszik el, sokszor törvényekkel, rendeletekkel, apró lépésekkel. A kérdés nem az, hogy mikor vesszük észre az utolsó lépést, a kérdés az, hogy felismerjük‑e az elsőket. Mert amikor már mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy a jogállam súlyosan sérült, addigra gyakran túl késő visszafordítani a folyamatot. (Közbeszólás a kormánypárt soraiból.) Ezért ezt a módosítást nem lehet támogatni, a jogállam és az alkotmányosság eszméje érdekében ezt a hazát csak egyetlen döntés szolgálhatja: a javaslat elutasítása.

És én azt szeretném még a miniszter asszonynak mondani: a derű. Azt gondolom, mindegyikünknek az a célja, nyilván legyen egy derűsebb, nyugodtabb hangulat akár itt a Parlament falain belül, hogy konstruktív vitákat tudjunk folytatni. Én bízom benne, hogy a derűs hangulat megmutatkozik a kormányüléseken is. Mert hogy ha azt a fajta hangulatot és azt a fajta politikai hatalomgyakorlást teszi a miniszterelnök, mint amit itt tapasztalunk, akkor nincsenek illúzióink. Úgyhogy én bízom benne, hogy a jövőben bármilyen jogi döntés valójában Magyar Péter agresszív politikai hatalomgyakorlásának a korlátozására is fog irányulni, mert eddig úgy tűnik, hogy ebben ön is csak egy eszköz és a kiszolgálója ennek a folyamatnak.

Szóval, ezt az önkényt meg kell állítani. Csütörtökön ezért hat órakor a Sándor-palota előtt várunk mindenkit. (Derültség és közbeszólások a kormánypárt soraiban.) Állítsuk meg az önkényt! Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)