Veres Ádám (TISZA)

VERES ÁDÁM (TISZA): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Egészen különös hallgatni azt a cinizmust, amellyel ellenzéki képviselőtársaim megszólalnak itt az Alaptörvény tizenhetedik módosításával kapcsolatban, és nehéz eldönteni, hogy önök tényleg elhiszik‑e azt, amit mondanak, vagy pedig csak úgy tesznek.

Beszéljünk világosan, bontsuk ki egy kicsit ezt a kizökkent időt még jobban, beszéljünk még egy picit a 16 évről, hogy mire is gondolunk pontosan, miről beszélünk, amikor ezt megemlítjük. Amit önök tettek az elmúlt 16 évben, az nem volt más, mint a demokratikus intézmények színfalakká silányítása; és ezek mögött a színfalak mögött a tényleges intézményeket önök úgy, ahogy van, a földdel tették egyenlővé. Bábszínházat csináltak a köztársasági elnöki intézményből, az Alkotmánybíróságból, az igazságszolgáltatás intézményeiből, és gyakorlatilag túszul ejtették a teljes magyar államot. Az egyetlen intézmény, amelyet meghagytak a kirakatban, a választás volt, hiszen el sem tudták képzelni, hogy veszíthetnek azzal a hatalomkoncentrációval, amivel rendelkeztek.

Azonban a magyar emberek átláttak ezen a színházon április 12-én, és megmutatták azt, hogy amit önök ciklusról ciklusra egyre silányabb előadásokkal csináltak, és amivel szórakoztatták a nagyérdeműt, annak az ideje lejárt. Amire mi kaptunk felhatalmazást az az, hogy lebontsuk ezeket a díszleteket, eltakarítsuk a romokat, és a helyükre építsünk egy hiteles, funkcionáló és ténylegesen demokratikus jogállamot. Önök ettől félnek. Félnek attól, hogy nem maradunk következmények nélküli ország, félnek attól, hogy mi lesz önökkel, ha megszűnnek a kiváltságaik, és félnek attól, hogy mi kerül napvilágra azok mögül a díszletek mögül, amelyek napjai meg vannak számlálva. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)