Hidvéghi Balázs (Fidesz)

HIDVÉGHI BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt TISZA-s Képviselők! Nincsenek könnyű helyzetben nyilvánvalóan, mert csak első pillantásra és csak felszínesen nézve a dolgokat van az úgy, hogy könnyű egy kétharmados többségű frakcióban helyet foglalni. Valójában nem olyan könnyű egy ilyen helyzetben mást mondani vagy eltérő véleményt megfogalmazni, mint ami épp az elvárás.

Én biztos vagyok benne, hogy mint a híres filmben, önök mindannyian egyéniségek, egytől egyig. Nem tudom, hogy lesz‑e valaki, akinek van bátorsága feltenni a kezét, hogy ő nem, de ez majd kiderül a következőkben, mert sok helyzetben, sok szempontból nézve nehezebb ilyenkor mást mondani, mint az elvárás. Önök egyelőre itt fölényeskednek, és láthatóan teljesen el vannak alélva saját maguktól és a győzelmüktől, öntelt módon nevetgélnek, és így állnak hozzá a dolgokhoz. (Derültség a kormánypárt soraiban.)

Képviselőtársuk itt beszélt a kizökkent időről. Érdemes akkor erről talán egy gondolatot mondani, hogy mi az, ami kizökkent, vagy inkább ki az, aki kizökkent. Hát, leginkább az önök főnöke, Magyar Péter zökkent ki 2024-ben a Fidesz-világból: kizökkent a házasságából, kizökkent a kényelmes állásaiból, és azóta egy bosszúhadjáratban vesz részt, és önök ebben társutasok és egyelőre statiszták. A kérdés az, hogy ez így is marad‑e, vagy fel tudnak nőni ahhoz a feladathoz, amit kétségtelenül elnyertek képviselőként itt, a parlamentben.

(15.50)

Mert hogy jelen pillanatban az az alkotmánymódosítási javaslat, amit tárgyalunk, egy kicsinyes és kisstílű bosszúhadjárat része, annak az egotripnek a része, amelyhez önök asszisztálnak. Kíváncsi vagyok, hogy lesz‑e bátorságuk ellépni ebből az irányból, lesz‑e bátorságuk mást csinálni és korrigálni néhány javaslatot, amíg még lehet, mert ez a javaslatcsomag nem más, mint az önkény alkotmányba foglalása. Túlmutatnak ezek a javaslatok egy technikai módosítás részletein. Arról döntünk, hogy a magyar alkotmányosság a jogállamiság, a demokratikus legitimáció és a hatalommegosztás irányában marad‑e vagy arra halad‑e tovább, vagy az aktuális pártpolitikai érdekeket emeli alkotmányos rangra.

Nézzünk néhány konkrétumot ezzel kapcsolatban! De mindenképpen fontos hangsúlyozni, hogy a harag és a bosszú nem jó tanácsadó, amikor az alkotmányról beszélünk vagy az alkotmányt akarják módosítani.

A leginkább legelőre kívánkozó téma, a legfontosabb téma a köztársasági elnököt érintő javaslat. A javaslat egyetlen mondattal, eljárási szabályok és feltételek nélkül egyszerűen megszünteti a jelenlegi köztársasági elnök mandátumát. Magyarország történetében az államfő vagy korábban az uralkodó eltávolítására csak trónfosztáskor, egészen különleges, kivételes helyzetekben, államsorsot eldöntő esetekben, történelmi helyzetekben volt példa, Bethlen Gábor idején az ónodi országgyűlésen, ez már elhangzott korábban, a függetlenségi nyilatkozattal vagy a Habsburg-ház trónfosztásakor.

Most azonban nem idegen uralkodóházról, nem szabadságharcról van szó, és nem államformaváltásról ‑ legalábbis ezt még nem közölték, ha ez a cél ‑, hanem arról, hogy egy alkotmányos eljárásban megválasztott, legitim, hivatalban lévő köztársasági elnök mandátumát idő előtt megszüntetik. Ez önkényes, személyre szabott, egy politikai eltávolítás gyakorlatilag, amit alkotmányos módosításként próbálnak eladni. Ez nem egy általános szabályt fogalmaz meg, hanem egy konkrét közjogi méltóság megbízatását szünteti meg. Nincs felelősségi eljárás, nincs megállapított jogsértés, nincs alkotmánybírósági döntés, mindössze politikai elégedetlenség van.

A Velencei Bizottság az albán Meta-ügyben világosan kimondta már korábban, hogy az alkotmányos hatáskör esetleges túllépése sem vezethet automatikusan egy köztársasági elnök hivatalvesztéséhez. Az ilyen szankció kizárólag kivételes esetben, ultima ratio jelleggel alkalmazható, súlyos jogsértés esetén, megfelelő garanciák és arányossági mérlegelés mellett.

A köztársasági elnök megbízatása azért szól a parlamenti ciklusokon túlívelően, hogy ne az államfő legyen az aktuális parlamenti többség kiszolgáltatottja, ne függjön attól az ő hivatala, hogy éppen az aktuális többség mit gondol. Ha minden új kétharmad első dolga lehet az előző parlament által legitim módon megválasztott köztársasági elnök leváltása, akkor az államfői intézmény kiüresedik, megszűnik önálló alkotmányos súly vagy ellensúly lenni, ahogy szeretnek erre hivatkozni, és egyszerű zsákmánypozícióvá válik. Önök most éppen erre készülnek. Ez akkor is igaz, ha egy nagyobb mérvű, mint hallottuk, ősszel kezdődő alkotmányos vitát akarnak kezdeményezni, akkor még inkább indokolatlan az, hogy most ezt így meglépjék. Ez nemcsak a jelenlegi köztársasági elnökről szól, hanem üzen minden jövőbeli államfőnek is: ha nem igazodsz az aktuális kétharmad politikai elvárásaihoz, akkor alkotmánymódosítással bármikor eltávolíthatnak a hivatalodból.

Nézzük a következő fontos témát, ez pedig az országgyűlési képviselői mandátum maximálása. Ezzel kapcsolatban hadd tegyem föl azt a kérdést önöknek, hogy hallottak‑e már a népfelség elvéről. Föltételezem, hogy miniszter asszony biztosan hallott róla, olvasott is erről, Jean-Jacques Rousseau-t, Montesquieu-t, John Locke-ot, akik írtak erről, és amelyen alapul az, hogy a végső döntést egy demokráciában a választópolgárok mondják ki, és ez nem korlátozható. Itt nemcsak a passzív választójog korlátozásáról van szó, tehát a választhatóságról, hanem az aktív választójogról, hiszen az emberek jogát korlátozzák arra, hogy arra szavazhassanak, akire szeretnének, ha eltiltanak ilyen értelemben itt képviselőket. Ez a választójogi döntési szabadságot korlátozza teljesen nyilvánvalóan. Megdöbbentő, hogy alig ötven nap alatt a TISZA eljutott idáig.

Most itt árulkodó a visszaható hatály. Nyilvánvalóan ez egy politikai bosszú, egy kicsinyes, kisstílű bosszú az önök politikai ellenfeleivel szemben. Nézzenek szembe ezzel a ténnyel! Ezt semmivel nem tudják indokolni, az az igazság, semmivel.

Most éppen, ha jól értem, 12 év, vagyis három mandátum ez a limit. De ha jól olvasom a szöveget ‑ javítsanak ki, ha esetleg nem jól értelmezem ‑, az is teljes mandátumnak, tehát négy évnek számít, ha valaki egy négyéves cikluson belül időközi választáson később szerez mandátumot, vagy mondjuk, listáról vesz át egy mandátumot később, és csak rövidebb időt tölt a parlamentben. Az én esetem pont ilyen: én 2013-14-ben voltam egy évig képviselő, aztán 2024 őszétől, mikor hazajöttem az Európai Parlamentből, voltam bő másfél évig, a választásokig, és most vagyok itt megválasztva ismét. Ha jól értem tehát, akkor ez így már ki is meríti az önök limitjét.

Azt mondják itt az indokolásban, hogy azért kell ezt limitálni, hogy mérsékelje a hosszú idő alatt kialakuló, megmerevedő politikai struktúrák fennmaradását. Tehát ha jól értem, miniszter asszony, akkor az általában csak 12 év alatt kialakuló megmerevedés az én esetemben már hat és fél év után kialakul majd, ha ez a ciklus véget ér? Így van ez?

Persze az is lehet, mert azt is hallottuk itt a mai vitában, hogy a listás képviselői fogalommal azért sokuknak gondja van, mintha ezt nem értenék. Javaslom egyébként, olvassák el a választójogi törvényt, ott ez le van írva. De önök sokan úgy gondolják, hogy ez nem is igazából számít, ha valakit listán választanak meg. Tehát ha ez így van, és engem listáról választottak meg, akkor mégsem 12 év a hat és fél, így lesz ez a végén?

Elég abszurd a helyzet, de fel kell tenni azt az alapvető kérdést, hogy ki dönt a politikai alkalmasságról. Vajon a tapasztalat, a köz érdekében végzett munka, a közszolgálat egy idő után már hátránnyá válik? Miért válna azzá?

Az a helyzet, hogy itt még miniszter asszony is láthatóan időnként kínban volt, amikor értékelnie vagy előadnia kellett ezeket a javaslatokat. Árulkodó az arckifejezése, miniszter asszony, ne haragudjon meg, de látszott önön, mint ahogy Melléthei képviselő úron is látszott a zavartan elhadart beszéde bizonyos részleteiben, hogy kínban van, hogy ezeket elő kell adja. (Moraj a kormánypárt soraiban.) De az a helyzet, hogy az egész politikusi közszolgálati szakma és hivatás elértéktelenítése az, amit önök ezzel át akarnak erőltetni.

Ön pozitív diszkriminációról beszélt. De vajon mi indokolja azt, hogy a választói akaratot ilyen értelemben, az aktív választójogot is, tehát az emberek szabadságát arra, hogy arra szavazzanak, akire szeretnének, a népfelség elvét ilyen durva módon korlátozzák? Még egyszer mondom, a visszaható hatály egészen arcátlanul lehozza ezt a kisstílű bosszúállás szintjére. Javaslom és kérem, hogy ezt gondolják át. Önökről is szó van, a képviselői munkájuk komolyságáról, és arról, hogy valóban egyéniségek‑e a politikában, vagy csak simán kiszolgálnak egy agresszív politikai akaratot.

Hadd szóljak néhány szót a vármegyék és a főispánok kérdéséről is. Itt önök azt állítják, ha jól értettem az expozéban, hogy a modernizáció, a korszerűség okán kell visszatérni a „megye”, illetve a „kormánymegbízott” elnevezésekhez. De hát, ahogy már többen elmondták itt a mai vitában, ezt egyedül a kommunisták csinálták meg, tudniillik a „vármegye” meg a „főispán” fogalmakat és kifejezéseket nem a Fidesz-KDNP találta ki. Ezek ezredéves magyar kifejezések és fogalmak, ezek Szent Istvánhoz mennek vissza. Mindig is így hívták ezeket a területi egységeket és a vezetőiket. Miért kell ettől megszabadulni?

Gondoljanak arra egyébként, hogy más országokban is milyen módon ragaszkodnak a hagyományos elnevezésekhez, hagyományos fogalmakhoz! Németországban megvan például a landkreis és a landrat kifejezés. Franciaországban több mint kétszáz éve préfetnek hívják a főispánnak megfelelő ottani tisztségviselőt. Ezt sem modernizálják választásról választásra a korszerűségre hivatkozva. Vagy Lengyelország, ahol a vajdaságok és az élükön álló vajda szintén erre a régi hagyományra utal, vagy magának az országnak a neve, megjegyzem. Tudják‑e, lengyelül hogy van Lengyelország hivatalos elnevezése? Rzeczpospolita Polska. Mit jelent a „rzeczpospolita” szó? Körülbelül a köztársaságot jelenti, a közjóért létrejött közösséget, valami olyasmit, amit angolul a „commonwealth” kifejezés jelent, a Brit Nemzetközösség, a British Commonwealth. Ott is megőrzik ezeket a kifejezéseket, elnevezéseket, mert utalnak a történelemre, utalnak az identitásra. Ugyanilyen magyar esetben a vármegye és a főispán.

(16.00)

Teljesen értelmetlen ezeket megszüntetni vagy megváltoztatni egy elég rossz társaságba keveredve, ahogy ez már többször elhangzott, mert Rákosiék csinálták ezt meg. Mi csupán helyreállítottuk az ezredéves magyar hagyományt. Ne féljenek ezt megőrizni! Korszerűsíteni egy rendszert, vagy akár a vármegyék, akár a főispánok jogosítványait módosítani lehet attól, hogy így hívjuk őket, ez a többi országban is megtörténik, amiket idéztem. De miért kell eldobni ezt a magyar történelmi elnevezést és kifejezést? Semmi nem szól emellett.

Ez így összességében tehát nem több, mint egy kicsinyes bosszú és abban való részvétel. Merjenek, legyen önökben elég kurázsi ellépni ettől. Önök most már megválasztott képviselők, a listán megválasztott TISZA-sok is, nemcsak akik egyéni körzetet nyertek, higgyék el, ők is ugyanolyan joggal képviselők, mint a többiek. Önöknek egyéni felelősségük is van, mindannyiuknak. Én értem a nyomást, ami egy nagy frakcióból és az egotripben utazó miniszterelnökből árad önök felé. Ez az, ami árad, ez az agresszió meg ez a nyomás. Nem könnyű ennek ellenállni, ezzel tisztában vagyok. Önök új képviselők, most kezdik ezt a dolgot, de hogy önökből lesz‑e valódi politikus, államférfi, olyan személyiség, akire érdemes odafigyelni, nem csak szavazógépek, nem csak statiszták egy ilyen ügyben, az azon is múlni fog, hogy mennyire lesznek képesek most nemet mondani ezen javaslatok némelyikére, amiről, azt gondolom, elég részletesen és elég sok szempontot idehozva beszéltünk.

Ez a módosítás szűkíti a politikai részvétel szabadságát, gyengíti a köztársasági elnöki intézmény függetlenségét, relativizálja az alkotmányos hagyományainkat, és olyan eszközöket emel alkotmányos rangra, amelyek Európában, a civilizált nyugati világban példátlanok. Példátlanok! Ez egy önkényes, kiszámíthatatlan rendszert hoz létre, szégyen ebben részt venni. Ez a javaslat így, ahogy van, szégyenteljes. Az a véleményem, hogy mindannyiuk esetében, TISZA-s képviselők, ez a vita, a következő néhány nap a szavazásig egyben egy tisztességpróba is lesz, az önök tisztességpróbája, a karakterük, a gerincességük, az integritásuk próbája. Tudom, hogy nem könnyű ellenállni, tudom, hogy nem könnyű kibeszélni ebből a kórusból, de lássuk, hogy hány TISZA-s képviselőben lesz elég kurázsi, hánynak lesz elég mersze arra, hogy korrigáljon. Még nem késő. A javaslat ebben a formában teljes mértékben elfogadhatatlan. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)