Dr. Orbán Balázs (Fidesz)

DR. ORBÁN BALÁZS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Igazságügyi Miniszter Asszony! Érdeklődéssel hallgattam felszólalását; engedje meg, hogy először erre reagáljak.

Először is a 7. cikkely szerinti eljárás, amire abban az összefüggésben hivatkoznak, hogy ez az az eljárás, ami lehetővé teszi a jogállam helyreállítását Magyarországon, hiszen az Európai Unió is elmondta, hogy milyen problémák vannak. 2024. május 27-én egy ‑ akkor még csak jövendőbeli ‑ politikus úgy fogalmazott egy interjúban, hogy a Magyarországgal szembeni eljárás az zsarolás, Jourová biztos asszony egy jogállamiság-fetisiszta harcos, aki hiába próbálja a demokráciát exportálni. Tudja, hogy ki volt ez a jövendőbeli képviselő? Magyar Péter leendő miniszterelnök és jelenlegi miniszterelnök. Tehát az ön főnökének az álláspontjával mennek szembe. Ez két évvel ezelőtt volt. Tudom, hogy a világ a feje tetejére tud állni, de az önök miniszterelnöke mondta azt, hogy a 7. cikkely szerinti eljárás az egy vicc, egy politikai boszorkányüldözés. Önök is tudják, hogy ez így volt, mi is tudjuk, hogy ez így volt, a magyar emberek is tudják, hogy így volt, és amikor nem figyelnek oda a TISZA-s képviselők, akkor ők maguk is véletlenül elmondják, ahogy itt a képviselőtársunk esetében ez kicsúszott; mindenki tudja. Ne tegyünk úgy, mintha a 7. cikkely szerinti eljárás egy komoly eljárás lenne, amire hivatkozva azt meg lehet tenni, ami ebben a törvényjavaslatban van!

A másik ilyen dolog: én nagy örömmel hallottam azt, hogy ön mint igazságügyi miniszter fontosnak tartja azt, hogy derűs Magyarországon éljünk, és hogy derűs Magyarország legyen. A Jóisten látja lelkemet, én minden felszólalásban próbálok úgy fogalmazni, hogy a civilizált, kulturált vita és beszélgetés kereteit itt a Ház falai között meg tudjuk tartani, és ha nevetni is tudunk néha egymáson, néha saját magunkon, akkor az rendben van. De ugye, én kodifikációval is foglalkoztam korábban, ezért megnéztem a statútumrendeletet, hogy mit mond az igazságügyi miniszter feladat- és hatásköréről, mert ez rendkívüli módon meglepett, hogy ön az egyik legfontosabb feladatának a derűs Magyarországot nevezte. A 90/2026-os kormányrendeletben nagyon-nagyon sok mindent találtam ‑ derűs Magyarországért való felelősséget az igazságügyi miniszternél nem találtam -: az igazságügyi politika kialakításáért, az alkotmányos szervekkel való párbeszédért való felelősséget és a jogalkotás minőségének fejlesztéséért való felelősséget találtam ott. Azt szeretném mondani önnek, hogy természetesen az, hogy egy civilizált, kulturált vita keretein belül itt kedélyesen egyet nem értünk egymással, az rendben van, de igazságügyi miniszterként a felelősség arra vonatkozik, hogy a jogalkotás minősége, valamint az alkotmány hogyan áll, illetőleg, hogy az alkotmánymódosítások milyen minőséget, milyen jogállami minőséget képviselnek.

Két dolgot szeretnék mondani, mert nagyon sok pontja van ennek a módosításnak ‑ tulajdonképpen nem is tudom, hogy a jegyzőkönyvnek, az utókornak vagy önöknek, de tényleg figyelmükbe szeretném ajánlani ‑, képviselőtársaim nagyon-nagyon sok mindent elmondtak. Az egyik a köztársasági elnök tisztségének vagy mandátumának megszüntetése. Ahogy Bóka János elmondta teljesen egyértelműen, ez egy konkrét személyi döntés, nem egy norma. Az alkotmányban foglalt eljárásrendet megkerülve önök megpróbálnak normává átcsomagolni egy konkrét személyi döntést, amit teljesen egyértelműen az indoklásban ki is mondanak ‑ ilyen az, amikor az alkotmányos érvelés és a politikai kommunikáció kollízióban van egymással ‑, tehát el is mondják, hogy egy konkrét személyi döntést megpróbálnak normává átmaszkírozni. Ettől ez még nem lesz alkotmányos, ettől ez még nem lesz jogállami, ettől ez még nem lesz elfogadható.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, mert ezt sokan elmondták a képviselőtársak közül, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mi fog következni ebből, mi lesz ezután, mert vannak illúzióim ‑ nyilván a kollégáim fantasztikus szónoki képességekkel rendelkeznek, és szerintem nagyon szép érveket soroltunk fel ‑, de nem azt látom az önök arcán, hogy elbátortalanodtak a mi felszólalásaink eredményeképpen (Derültség a kormánypárti padsorokban. ‑ Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Még jó!), ezért én arra szeretném a hangsúlyt fektetni, hogy mi történik ezt követően. Az fog történni, hogy önök alkotmányellenesen, jogellenes eszközökkel eltávolítanak egy köztársasági elnököt, majd ezt követően megválasztanak ennek a helyére ‑ nyilvánvalóan alkotmányellenesen és jogellenesen ‑ egy másik köztársasági elnököt, és vele fogjuk együtt élni a következő éveinket. Na most, az ilyen helyzetekre a jog ‑ persze van alkotmányjogi dogmatika is, de van polgári jogi dogmatika is, meg van büntetőjogi dogmatika is ‑ minden jogterületen ismeri az erre vonatkozó problémát. A polgári jogban például azt mondják, hogy ami kezdetektől fogva hibás, azt az idő múlása nem teszi jogszerűvé: void ab initio. De a büntetőjogban is van hasonló alapelv, ezt úgy hívják ‑ főleg angolszász területen használják ‑, hogy ez a mérgezett fa gyümölcse, tehát a jogellenesen megszerzett bizonyítékok nem használhatók később az eljárások során. Ugyanez a helyzet az alkotmányjog területén is: ha valami eleve jogellenes, érvénytelen, semmis, azt az idő múlása nem teszi érvényessé; nincs joghatása és nem javítható.

Az a helyzet tehát, hogy önök egy olyan helyzetet hoznak létre Magyarországon, ahol az önök által majd megválasztott köztársasági elnök legitimitása ‑ először a rendszerváltozás utáni történelemben ‑ joggal kérdőjelezhető meg, és a következő években folyamatosan meg lesz kérdőjelezve, lábon lesz lőve, úgy születik; már lábon lőve születik az új köztársasági elnök. Az a helyzet, hogy ugye, itt van egy probléma, mert ezt el lehet mondani a többi közjogi tisztviselővel összefüggésben is, de a köztársasági elnök az, aki aláírja a törvényeket, és aki meghozza az összes olyan közjogi aktust, amire egyébként a legitimációs lánc épül, tehát például különböző közjogi tisztségviselők kinevezése.

Mi van akkor, ha rájuk is kiterjed a mérgezett fa gyümölcse? Mi van akkor, ha jön egy kormány 2030-ban, és azt mondja, hogy mivel az előző köztársasági elnök eltávolítása alkotmányellenes volt, ezért az új köztársasági elnök, akit önök kineveztek ‑ hogy mondjam ‑, hatalomba segítése is alkotmányellenes volt, és ebből következően az összes, köztársasági elnök által aláírt döntés és törvény érvénytelen; nem kell Alkotmánybíróság, nem kell senkinek kimondania, mert érvénytelen. Tehát ez a helyzet; és erre nem tudják azt mondani, hogy ez nem így van, erre ilyen-olyan oldalazó érveket, meg ezeket a helyreállító jogállamisággal kapcsolatos balliberális fantazmagóriákat el tudják mondani, ezeket már évek óta hallgatjuk ‑ ez egy nagyon izgalmas szubkultúra ‑, de ezek az érvek vannak, semmi más nincsen.

(14.50)

Tehát miközben önök 141 képviselővel mandátumot nyertek, soha nem látott felhatalmazásuk van, minden adott ahhoz, hogy egy olyan négyéves ciklust végigcsináljanak, amelyben formailag semmilyen döntésük nem kérdőjelezhető meg, még az is adott hozzá, hogy egy olyan alaptörvényt vagy alkotmányt fogadtassanak el, amelynek a legitimitását nem lehet megkérdőjelezni, ezzel a döntéssel, amit most meg fognak hozni, Sulyok Tamás eltávolításával kihúzzák az egész alól a szőnyeget. Kihúzzák az egész alól a szőnyeget, és onnantól kezdve azt, hogy milyen közjogi helyzet lesz Magyarországon, és hogy hogyan fogunk a következő években élni, és milyen bizonytalanság lesz, nem tudja egyikünk sem megmondani.

És ne haragudjon, miniszter asszony, derűs Magyarországról beszélt, de az alkotmányozásért és a jogalkotásért való felelősség is van. Itt leszünk egy olyan Magyarországon, ahol az alapvető közjogi struktúrák és a jogalkotás alapvető fundamentumai kérdőjeleződnek meg, és ez egyenes út a weimarizálódás irányába, és ez nem politikai lózung. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: De az!) Ez nem arról szól, hogy majd akkor erre hivatkozva önök megváltoztatják a szándékukat.

Arra gondoljanak, hogy mi lesz 2028-ban, ’29-ben, ’30-ban, ’31-ben, ’32-ben, ’34-ben! Az mutatja, hogy nem gondoltak ebbe bele, mert ha belegondoltak volna, akkor ezt a pontot kiszedték volna az egészből, mert az egész felfüggesztése ezzel a komplett közjogi struktúrának az 50., 60., 70. napon tönkremegy, és innentől kezdve mindegy, hogy kit neveznek ki köztársasági elnöknek, mindegy, hogy mit csinálnak az új alaptörvénnyel, közjogilag hibás lesz, mert egy olyan ember fogja aláírni, aki jogellenesen foglalta el a pozícióját. Ebben a helyzetben leszünk a ciklus végéig, és lehet, hogy egy évtizedig tartó közjogi válságot szabadítanak rá Magyarországra úgy, hogy egyébként a politikai céljuk elérése érdekében semmi szükség nincs erre a dologra.

A másik dolog, amit szeretnék mondani, az a pontja a javaslatnak, amelyről keveset és kevesen beszélnek. Ez a Költségvetési Tanács ‑ hogy mondjam? ‑ vétójogának az eltörlése; én ezt óriási problémának látom. Egyrészt látok egy szisztematikus szándékot arra vonatkozóan, hogy a magyar állami szerveket meggyengítsék. Ugye, itt az alkotmányos szervek leváltása egy dolog, amiről beszéltem a köztársasági elnökkel kapcsolatban, az még egy dolog, a 12 éves korlátozás is a politikai rendszer stabilitása ellen hat, az Integritás Hatóság, mint ilyen, brüsszeli inkvizíciós szervezet létrehozása, az is ilyen, ennek az ÁVH-nak nevezett, vagyonvisszaszerzési hivatalnak a létrehozása is ilyen, a döntési kompetenciák átadása az EU-nak ‑ amiről tapsikolnak már Brüsszelben, hogy majd milyen könnyű lesz ez ügyben az új magyar kormánnyal együttműködni ‑, mind az alkotmányos szervek és az alkotmányos rendszer megbontását, legyengítését szolgálják.

Azt a szándékot is látom… ‑ miről szól a Költségvetési Tanács vétójoga? Azt mondja az alkotmány, hogy amíg az államadósság nem éri el GDP-arányosan az 50 százalékot, addig olyan költségvetést kell csinálni ‑ kivéve, ha nagy gazdasági válság van, vagy valami rendkívüli helyzet ‑, amelyben csökken az államadósság szintje. Ez az egy feltétel, ami benne van az Alaptörvényben. Ami Magyarország... (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Sikerült?) Igen, sikerült. Sikerült nagyon sokszor. Köszönöm a kérdését a képviselő úrnak. Érdemes megnézni az elmúlt 16 év statisztikáját, nincs ez ügyben semmi szégyenkeznivalónk. Tehát ezt a célt szolgálja.

És van egy alkotmányos szerv, amely ennek az érvényesülése fölött őrködik. Na, most önök ezt a féket kikapcsolják. Miért? Hallgatom a pénzügyminisztert, látom a politikai mintákat, azért, amit a lengyelek csináltak, meg amit a románok csináltak: mert azt látják, hogy semmi másból nincs növekedés, és semmi másból nem lesz növekedés, csak eladósodásból. Tehát önök egy olyan helyzetet készítenek elő, ahol ebben az évben is már a 7-8 közötti sávban lesz a költségvetési hiány (Moraj a kormánypárti sorokban.), azért, mert a hitelminősítők ebben az évben ezt még elnézik önöknek, és utána folyamatosan megpróbálják ebben a magas sávban tartani a költségvetési hiányt.

Csakhogy ha bármikor jön egy politikai válság, akkor ott van egy kiszolgáltatott, leépített politikai rendszer, ha beüt egy gazdasági válság, akkor ott vannak a nemzetközi hitelminősítők, amelyek fogják a magyar költségvetési gazdálkodás szívét, és azt mondják, hogy innentől kezdve két dolog lehet: privatizáció jöhet vagy megszorítás ‑ ez a kettő lehetséges. A privatizáció oda megy vissza, ahol a nemzeti vagyonról szóló törvény kétharmadosságának a kiiktatása, ott is megvan az előkészítés, és nem lesz olyan alkotmányos szerv, amely ebben az esetben azt az egyébként teljesen civilizált elvárást, amit a választópolgárok önökkel szemben is érvényesítenek, ki tudná kényszeríteni, hogy csökkenjen évről évre a költségvetési hiány.

Mi az előző négyéves ciklusban ‑ ami nagyon-nagyon nehéz volt ‑ a költségvetési hiányt 6,7-ről 4,7-re hoztuk le, és az európai uniós átlag alatt tartottuk az államadósság szintjét. Higgyék el, hogy az európai gazdaság nagyon nagy problémában van. Tudom, hogy most fanfár, görögtűz van és lila köd, és hogy minden fantasztikus lesz; nagyon nehéz négy év előtt állunk, és ebben a helyzetben kiiktatni egy költségvetési féket, szerintem több mint felelőtlenség.

Én két dolgot látok. Egyrészt azt, hogy lábon lövik az alkotmányos rendszert, és olyan sérülést kap, ami lehet, hogy most elsőre nem látszik, de utána hosszú időkig tartó belső vérzéseket okoz, amiket nem lehet elállítani. Hosszú évekig tartó közjogi viták és weimarizálódás fenyeget minket. És ebben a javaslatban a másik dolog, hogy kiiktatnak egy kulcsfontosságú költségvetési féket, aminek nagyon-nagyon-nagyon komoly problémája lesz: privatizáció lesz, és megszorítás lesz. Szerintem erre nemet kell mondani, és a Fidesz-KDNP politikai közössége ezért erre mindenféleképpen ‑ a magyar emberek védelmében ‑ nemet fog mondani. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)