Melléthei-Barna Márton (TISZA)

MELLÉTHEI-BARNA MÁRTON (TISZA) előterjesztő: Nem fogom kihasználni. Köszönöm szépen. Köszönöm a felvetéseket, észrevételeket. Nagyon gyorsan és röviden szeretnék reagálni. Kezdjük először Szűcs képviselőtársam felvetésével. Hivatkozott egy alkotmánybírósági döntésre. Én nagyon örülök, de még jobban örülnék, ha elolvasná a koncepciót, ami fönt van a kormany.hu-n, és az új ÁBTL-törvény javaslatát, és azt követően tudnánk arról vitatkozni, mit hozunk nyilvánosságra és mit nem hozunk nyilvánosságra.

Nem egy ész nélküli nyilvánosságra hozatal a terv, hanem a terv az az, hogy módosítjuk ‑ de ezt el is mondtam, tehát ha meghallgatjuk egymást, akkor szerintem érzékelhette azt is, hogy elmondtam a plenárison az első olvasatban is ‑ a hálózati személy definícióját, nem hálózati személy, hanem hálózattal kapcsolatba kerülő személyeknek a definíciója lesz. Ezért tudunk létrehozni egy nagyobb adatbázist, hogy kik voltak, akik egyébként kapcsolatba kerültek… Ezek közt lesznek hősök, akik megtagadták, akiket megfigyeltek, de végül nem sikerült a beszervezésük. Lesznek köztük olyan személyek, akiket beszerveztek, és éveken keresztül pénzért, paripáért, fegyverért hazafiasságból, bármiből jelentettek. Lesznek olyanok, akiket beszerveztek, de másnap dekonspirálták magukat, azok is hősök adott esetben. De senki nem mondta azt, hogy végeláthatatlan sorban valamennyi, több száz oldalnyi, folyóméternyi iratot, jelentéseket mindenkiről közzé fogunk tenni. Ilyet senki nem mondott. Ha elolvassa a kormany.hu-n elérhető törvényjavaslatot, akkor látni fogja, hogy mi az, amire kiterjed. Úgyhogy nagyon szépen köszönjük, de nem.

Több felszólalásban felmerült az a kérdés, hogy miért nem a Nemzeti Emlékezet Bizottságát bíztuk meg ezzel a feladattal. Két dolgot szeretnék mondani. Egyrészt nyilván minimális bizalmunk sincsen a Nemzeti Emlékezet Bizottságának a működésével kapcsolatban több okból. Egyrészt, ha megnézik, hogy ki ennek a vezetője, akinek legutoljára Lánczi Tamással közösen sikerült átadni, nyitni konferenciákat, és publikálni, a Mandiner újságírója, a propagandának ‑ van, akinek nyilván szimpatikus, de nekünk alapvetően nem -; Máté Áronról beszélek. De ennél még nagyobb probléma, szó szerint olvasnám, hogy mit mondtak: „A Nemzeti Emlékezet Bizottsága a nem minősített iratok teljes kutathatósága mellett áll. Azonban bármilyen lista, adatsor önmagában történő közzététele, a kommunista diktatúra működési mechanizmusainak bemutatása és a hatalombirtokosok, haszonélvezők megnevezése, tevékenységük bemutatása nélkül nem segíti a múlt megismerését. Ennek a bizottságnak minden lehetősége meglett volna arra, hogy akár jogszabály-előkészítéssel, akár csak a rájuk szabott feladatok elvégzésével előremozdítsa ezt a feladatot az elmúlt 12 évben ‑ semmi nem történt! (Az ellenzéki pártok soraiból érkező jelzésre:) Értem. Képviselő úr, gondolom tudja, merthogy az Országgyűlés alá vannak rakva, hogy mennyi pénzt kaptak. Semmit nem tettek ezért, a munkájukat nem végezték el. Fel sem merül, hogy ez az egyébként teljesen pártos és alkalmatlan bizottság végezze el ezt a munkát.

Ráadásul akkor a Mi Hazánk felvetése alapján be sem tudtunk volna rakni civil képviselőket ebbe a bizottságba. Így aztán még csak az a felvetés sem tudott volna működni, hogy további történészek, akik egyébként független és érdemi munkát végző történészek, levéltárosok vagy adatvédelmi jogászok ‑ mert nem tudjuk azt sem, hogy egyébként milyen típusú civil személyeket fognak kérni, hogy vegyünk fel ebbe a bizottságba ‑ bekerüljenek.

A másik, amit szeretnék mondani, hogy amikor az a kérdés, hogy hozzárakunk adatokat vagy nem, akkor szerintem van egy félreértés, vagy lehet, hogy még mindig nem tudtam elmagyarázni megfelelően. A probléma az az, hogy politikai akarat hiányában ukmukfukk, mindenféle kifogásokra hivatkozva fenntartották több száz folyóméter irat nemzetbiztonsági minősítését. Ha a nagypapája élne, akkor azért tudna hozzáférni adott esetben további dokumentumokhoz, mert ebben a körben, a felülvizsgálat során az az elképzelésünk, az a feltevésünk, az a reményünk, hogy több száz folyóméternyi adat fog átkerülni az ÁBTL-be, kutathatóvá válik.

És abban teljesen igaza van önnek, hogy az egyenes ági felmenőiknek a kutatási lehetősége adott volt eddig is bizonyos körben, de mondom, a legnagyobb korlátot az jelentette, hogy egyébként rengeteg sok, valószínűleg releváns irat mind a mai napig nem kutatható, nincs a levéltárban egyáltalán. Tehát valójában ténylegesen a nagypapája vagy az én nagyapám hozzáférhetne adott esetben további iratokhoz is.

A határozott időnek a kérdése, ami felmerült, hogy miért nem adtunk határozott időt. Még egyszer el tudom önnek mondani, hogy a probléma pont az, hogy fogalmunk sincs, mennyi irat lesz az, ami egyébként ennek a bizottságnak a látókörébe kerül.

(18.10)

Az elképzelés az, hogy az egyértelmű politikai szándék és a jogszabály-módosítás következtében sokkal kevesebb irat lesz az, amit egyébként vizsgálnia kell a bizottságnak, mint amit ma, bármikor gondolunk. Ugyanis az iratoknak a reményeink szerint 99 százalékát átvizsgálva maga a titokgazda úgy dönt, hogy nem tartja fent a minősítését. De ezt mi nem tudjuk megmondani. Több száz folyóméternyi iratnál mi nem akartuk azt mondani, hogy ez három hónapos munka, egyéves munka, vagy pedig hároméves munka. Erre adott esetben akkor lehet rálátásunk, amikor egyébként elérkezünk arra a pontra, hogy a titokgazdák felmérik, hogy hány irat, hány iratcsomag vagy hány folyóméternyi csomag van, aminek a vizsgálatát el kell végezni, amiről konzultálniuk kell a bizottsággal.

Novák képviselőtársam felvetette, hogy milyen disznóság az, hogy még mindig ügynökök vannak, akik egyébként 1990 előtt is ügynökök voltak. Egész őszintén kell önnek mondani: fogalmam sincs, hogy van‑e egyáltalán egy darab ilyen is. Engem is érdekel. Tehát ha lenne nekem minősítésem, és megkérdezhetném, akkor feltenném ezt a kérdést. Én nem tudom megmondani. Akkor, amikor a jogszabálytervezetet írtuk… ‑ de most sincsen hozzáférésem ilyen információkhoz. Azt gondoltam, az volt a feltételezés bennem, hogy értem, ha valaki valamilyen olyan zseni, hogy ’88-ban is titkosszolga volt, és valamiért úgy gondolták, hogy jó volt a Kádár-rendszerben, az Antall-kormányban, a Horn-kormányban, az Orbán-kormányban, a Gyurcsányék alatt, aztán megint az Orbán-kormányban, és még mindig dolgozik, akkor biztosan valamit tud. Én remélem, hogy egyetlenegy ilyen sincsen. Őszintén, szerintem… (Novák Előd: Lehet, hogy túl sokat tud.) Lehet, hogy túl sokat tud, így van.

Én nagyon remélem, hogy egyetlenegy ilyen személy sincsen, de ha mégis lenne, akkor fölvethető az, hogy egyébként az ő vonatkozásában nem biztos, hogy a feltárása ennek az információnak szerencsés lenne nemzetbiztonsági szempontból. Én azt remélem, hogy a szakszolgálatok megfelelően végzik a munkájukat, és nemcsak abban a körben, amit végeznek, hanem a humánerőforrás-politikájukban is, és nagyon remélem, hogy ha ne adj’ isten, lenne is ilyen, akkor nem sokáig lenne már a nemzetbiztonságban, de erre szerintem egyikünknek sincsen semmilyen rálátása.

Elfogadom azt, amit mondott ön, hogy jobb lett a szöveg a bizottsági munkát követően, de ahogy államtitkár asszony is jelezte, az a felvetés, hogy örül, hogy átvették a jogszabálytervezetet egy az egyben, a módosítási indítványokat és még az indoklást is, ez azért volt, mert ahogy én megígértem, ezt meg is tettük. Képviselőtársam jelezte, hogy miért nem a jogalkotási, Alkotmányügyi Bizottságban került erre sor. Azért, mert egy túlterjeszkedő javaslat volt, teljesen indokolt módon, a plenárison is elmondtam az első körben, hogy a nemzetbiztonsági minősítésre szükség van. Viszont emiatt, ha beraktuk volna abba a körbe, akkor ma még csak arról tárgyalnánk ezen a héten, hogy az megfelelő‑e, és egy héttel csúszna az elfogadás. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Teljesen technikai oka volt ennek. Teljesen technikai oka volt, és azt gondolom, hogy inkább azt lássák ebben, hogy elfogadtuk az összes olyan indítványt, és ha rajtam múlik, akkor a jövőben is ez így fog maradni.

Úgyhogy én nagyon szépen kérem önöket, hogy fontolják meg. Azt gondolom, hogy ez egy közös cél, azt gondolom, hogy nemzeti minimum a szembenézés. Azt remélem, hogy mind ezt a jogszabályt, mind pedig a következő lépcsőt, az ennél sokkal fontosabb új ÁBTL-törvényt támogatni fogja a teljes Országgyűlés. Úgyhogy köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és kérem a támogatásukat a holnapi napon. (Taps a TISZA padsoraiban.)