Melléthei-Barna Márton (TISZA)

MELLÉTHEI-BARNA MÁRTON (TISZA): Köszönöm szépen. Bocsánat, két dolgot elfelejtettem mondani az előbb. Az egyik az, hogy Gulyás képviselő úr mondta, hogy nem egy nagy dolog ez a jogszabály, ne várjon senki csodát tőle. Nem csodát várunk tőle, hanem a nyilvánosságra hozatalt.

De egy fontos dolog azért szerintem van, amiről nem beszéltünk eleget. Én az expozéban mondtam, aztán elsikkadt, hogy szerintem nagyon rossz definíciója volt az ügynöknek, hálózati személynek ebben a törvényben. Ebbe a kategóriába ‑ ahogy később Gulyás képviselő úr is utalt rá ‑ a mai joggyakorlat alapján nagyon kevesen férnek bele, főleg az iratmegsemmisítések miatt. Amivel szakítani fogunk, pontosabban amivel a jogszabálytervezet szakít, az az, hogy a hálózatokkal, tehát a szolgálatokkal kapcsolatba került személyekről beszél; nem egy definitív, megbélyegző ügynökdefiníció lesz, hanem egy olyan, amit a történészek, levéltárosok ellenőrizni és éppen ezért publikálni is tudnak. A cél az, hogy minél szélesebb körben és szabadabban lehessen publikálni az ezekkel kapcsolatos kutatásokat. Szerintem az egyik nagyon nagy érdeme az ‑ vagy legalábbis remélem, én azt remélem, hogy az ‑, hogy az ügynökdefiníció, tehát a hálózati személy definíciója megváltozik.

Megint visszatértünk. Abban egyetértünk Latorcai képviselő úrral, hogy nem akarunk kellemetlen helyzetbe hozni senkit, sőt mi több ‑ ahogy ön is mondta, azt hiszem, az én példám is pontosan ez volt ‑, a szerbiai, romániai vagy jugoszláv és később most már romániai állampolgárokat, akik egyébként magyar hatóságokat segítettek, nem lehet dekonspirálni, mert a saját országuk szerinti hazaárulás bűncselekményét valószínűleg elkövették. Senki sem kívánja őket ‑ még akkor sem, ha nem magyar nemzetiségűek, hanem román vagy jugoszláv állampolgárok voltak, vagy jelenleg szerb állampolgárok ‑ ilyen helyzetbe hozni, ehhez nincs jogunk. Ahogy mondtam, éppen ez az indoka annak, hogy nem faékegyszerűséggel átadatjuk az összes iratot a levéltárnak, és tesszük kutathatóvá ezt.

Azt gondolom, az, hogy most kormánypárti… ‑ nincsenek kormánypárti történészek. Én egészen őszintén azt tudom önnek mondani, hogy nincsenek. Mi nem a Fidesz vagyunk, nincs egy Századvég mögöttünk, meg nincs egy MCC mögöttünk, és nem tudunk leemelni... (Nacsa Lőrinc: Most már van! ‑ Néher András: Ja, most már az MCC van!) Nem tudom, nem tudunk elkötelezett TISZA-szimpatizáns és vakhű történészeket és levéltárosokat leakasztani, akik jönnek és azt csinálják, amit mi akarunk. Mi kizárólag olyan független történészeket és levéltárosokat tudunk felkérni erre a munkára, akik ebben élnek, és akik egyébként abban érdekeltek, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kapjanak az iratok.

És ez válasz arra a kérdésre is, hogy miért nem határozott időre szól ez a kinevezés.

(13.00)

Ha adunk egy határozott időt, annyit tudunk, hogy elmondások alapján több száz folyóméternyi iratról van szó, amely titkosításának a feloldásáról kell dönteni. Ez sok ezer oldal, sok tízezer oldal. Tehát amit képviselő úr mondott, hogy ne várjunk nagy csodát, még ezt az egy dolgot még egyszer szeretném elmondani, hogy de, nagyon-nagyon-nagyon sok jelentés, nagyon-nagyon komoly iratmennyiség az, ami reményeink szerint át fog kerülni a levéltárba.

Az első lépés az, hogy maguk a szakszolgálatok azt mondják, hogy fenn kívánják-e tartani, vagy sem. Nem tudjuk, hogy hány százalékra fogják azt mondani ebből a több száz méter vagy több száz folyóméternyi iratból, hogy fenn akarják tartani a minősítést. Reméljük, hogy nagyon kevés, pont, amit mondtam, a civil és a politikai elképzelés és elvárás miatt. Utána fog kiderülni, hogy hány csomag, hány iratcsomag, hány folyóméternyi irat marad, aminek az ellenőrzését a civileknek is vagy ennek a bizottságnak el kell végeznie, hogy véleményt tudjunk mondani rá.

(Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nem akartam, bevallom, nem akartam túl távoli időt mondani, mert az olyan lesz, mint a rossz jogász, aki utolsó határidő utolsó napjáig kihúzza a munkát, legalábbis én ilyen voltam, amikor jogászként dolgoztam. Most is néha az utolsó pillanatban nyújtom be a javaslatokat, úgyhogy most sem szakítottam ezzel. És azt sem szeretném, hogyha egyébként túl rövid lenne a határidő, és meg kellene hosszabbítani. Ezért volt az elgondolás szerint egy határozatlan határidő, mondom azzal, hogy azt gondolom, legalábbis a civilek biztosan motiváltak lesznek abban, hogy minél gyorsabban ezt a munkát elvégezzék.

De ez is olyan kérdés, amiről lehet, hogy nem ezen a plénumon, de a jogalkotási bizottság előtt, ha van módosító indítvány, és beleraknak egy határidőt, tudunk erről egyeztetni. Adott esetben tudunk a levéltárosokkal beszélni, hogy ők mit gondolnak, hogy ez mennyi idő lesz valójában. De mondom még egyszer, alapvetően a szakszolgálaton múlik, hogy mi az az iratmennyiség, amit bizottsághoz kell elvinni. Azt gondolom, hogy ezt nem tudjuk megjósolni mi itt, ebben az Országgyűlésben. Köszönöm szépen a szót még egyszer. (Taps a kormánypárti padsorokban.)