Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök asszony. Igazából elintézhetném azzal is ezt a szégyent, amit ön művelt, hogy ön egy hazug tróger. (Nagy taps a TISZA padsoraiból.) De kiegészíthetném egy hosszabb mondatra: ön egy hazug, embertelen tróger, tisztelt képviselő úr. (Taps a TISZA padsoraiból.) Ön nagyon szépen leírta a leépítéseknél vagy az ön által kirúgásnak aposztrofált dolgoknál, hogy mit tett a Fidesz 2010-ben. Valóban így járt el a Fidesz, még én magam is emlékszem rá.

(10.20)

Tisztelt képviselő úr ‑ akkor még talán ön nem volt a Fidesznél; lehet, hogy még egy másik pártnál volt ‑, még a takarítókat is kirúgták a minisztériumokban 2010-ben, amikor a nemzeti együttműködés rendszere jött.

Ilyenek nálunk nem történnek. Az ön által előadott mese természetesen egy hazugság. Én például a Diákhitel Központba kerültem 2019-ben vezérigazgatóként (Zaj az ellenzéki oldalon.) ‑ az már jóval a 2010-es kormányváltás után volt ‑, ahol az elődöm, aki 2010-ben került oda, elmondták az ott dolgozók, mindenkit kirúgott. Ugye, ez egy százfős cég volt; mindenkit, válogatás nélkül kirúgott a fideszes hatalomra kerülés után, és mindenki attól félt, hogy ha jövök én, akkor majd lesz egy újabb tisztogatás. Én egy embert sem kértem meg arra, hogy távozzanak; talán egyvalaki önként elment, és mindenkivel kölcsönösen tudtunk dolgozni.

Elmondtuk tegnap azt, hogy milyen hírük van önöknek, önök hogyan jártak el, milyen embertelen módon az önök miniszterei; hogy még azt is megtiltották, hogy egy liftben lehessen velük utazni, vagy hogy köszönjenek nekik a munkavállalók. Tudja, miket találunk mi a minisztériumokban, kedves Panyi Miklós tróger úr? (Felzúdulás, közbeszólások az ellenzéki oldalról: Na, na! Elnök asszony! ‑ Radics Béla: Nem szégyelled magad?!) Azt, hogy 50-100 fő van minisztériumonként, akik családtagok: önök fizetési listán tartották a saját családtagjaikat, a saját párttagjaiknak a családtagjait, mindenféle munkavégzés nélkül fizettek a magyar emberek pénzéből a Külügyminisztériumban, a Gazdasági Minisztériumban, mindegyikben, anélkül, hogy bent jártak volna! Önök közpénztolvajok, a saját családtagjaikat fizették ki! (Taps a kormánypárt soraiban.)

Valóban, Orbán Balázsnak az 50-100 fős kabinetjében dolgozók, a politikai kinevezettek, miniszteri, államtitkári kabinetekben dolgozók önként állnak fel jellemzően, mert több bennük a gerinc, mint önökben, és nyilván nem várják el Orbán Balázs vagy Rogán Antal emberei, hogy majd az új miniszterek, mondjuk, Ruff Bálint tartsa őket a kabinetben. Ez egy teljesen bevett dolog bárhol Nyugat-Európában. Ez nem önkény, tisztelt képviselő úr!

Nyugodtan nevezze meg Katát! Mesét, hazugságot mindenki tud költeni. De még egyszer mondom, beszéljen az idősebbekkel, akik minisztériumokban dolgoztak 2010-ben ön körül, hogy hogyan rúgtak ki helyettes államtitkártól biztonsági őrig, takarítónőig mindenkit a minisztériumokból, mindenkit! Nem kérdeztek, nem ültek le vele öt percben, nem hallgatták meg őket, nem ajánlottak fel nekik kabinetekben állást, mint az ön által költött mesében, hanem seperc alatt kirúgták az embereket. Nálunk ilyen nincs.

Mint ahogy az önkormányzatokról keltett meséje is egy aljas hazugság. Jelenleg az ön pártjának emberei vannak ott az önkormányzatokban, az ő fizetésük emelkedett volna az önök jogszabálya alapján 20-30-40 százalékkal. Önök emelték fel a polgármesterek, a képviselők fizetését néhol három-négyszeresére, közpénzből. Önök adtak volna, adtak a polgármestereknek több százezer forint költségtérítést mindenféle számla nélkül, mint ahogy a maffiánál szokás. Biztosan fáj néhány embernek, főleg a megyei közgyűlésekben, ahol semmilyen érdemi munka nem folyik (Moraj a Fidesz és a KDNP soraiban. ‑ Zsigó Róbert: Na, na! Heló!), hogy hárommillió forintról másfél millió forintra csökken a fizetésük. Azt gondolom, nagyon sok magyar ember megelégedne valódi munkáért másfél millió forintos havi fizetéssel. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Annyit el tudok még mondani, Martinnal kapcsolatban tényleg azt tudom önnek mondani, hogy szégyellje magát. Tegnap nem tudtam befejezni, de talán nem is érdemel semmit. Önök valóban nem segítettek volna ennek a kisfiúnak, önök otthagyták volna az utcán, mint ahogy végignézték, hogy Martin és a sorstársai, több száz, néha több mint ezer gyermek az utcán van, hogy drogkartellek, szexuális bűnözők kezébe, karmai közé kerülnek. Önök ezt tették! És amikor ahelyett, hogy megköszönnék, hogy volt egy ember vagy egy pár, aki behozta őt… Én magam hívtam fel a lakásotthon igazgatóját ‑ ezt nem tudtam elmondani tegnap (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét. ‑ Közbeszólás az ellenzéki oldalról: Lehet, hogy most sem. ‑ Derültség az ellenzéki oldalról.) ‑, hogy visszaviszi ez a pár, mert addig könyörögtünk a kisfiúnak, amíg hajlandó volt visszamenni, mert rettegett és félt, mert évek óta verték és bántalmazták.

Úgyhogy szégyellje magát ön is és mindenki, aki 16 éven keresztül semmit nem tett Martinért és a több ezer sorstársáért! Szégyelljék magukat! (Nagy taps a kormánypárt soraiban.)