Szabadi István (Mi Hazánk)

SZABADI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés!

(Az elnöki széket dr. Latorcai Csaba, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Először is engedjék meg, hogy a magam nevében és a Mi Hazánk nevében is köszöntsem az egészségügyben dolgozókat, és megköszönjem áldozatos munkájukat. Gratulálok minden Semmelweis-díjazottnak, akik a napokban veszik át a díjaikat, hiszen nagyon komoly munkát végeznek, és alázattal teszik. Meggyőződésem, hogy az egészségügy azért nem omlott még össze, mert vannak még őszinte, hivatástudatból dolgozó emberek, akik komolyan veszik a munkájukat; ezért nagyon hálásak vagyunk, és köszönjük szépen.

Valóban, amennyire rövid, annyira fontos ez a törvényjavaslat, és úgy gondolom, hogy a Mi Hazánk Mozgalom tudja ezt támogatni. De szeretném mindenki szíves figyelmét felhívni arra, hogy mi az érintettek felől próbáljuk ezt a törvényjavaslatot megközelíteni, hiszen nagyon sokan megkerestek bennünket, ismerünk is sok szülőt, akiknek a gyermekét érinti nagyon sokszor olyan beavatkozás, amit külön elbírálással lehet csak arra az útra terelni, hogy olyan gyógyszerhez jusson, amelyhez külön támogatás kell.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat alapján nyilván a kormány a méltányossági gyógyszertámogatási kérelmek elbírálását elvonja ‑ ahogy már hallhattuk is ‑ a Batthyány-Strattmann László Alapítványtól, és az egészségbiztosító hatáskörébe utalja. A július 31-éig benyújtott kérelmeket még az alapítvány bírálja el, de szeretném felhívni a miniszter úr és mindenki figyelmét arra, hogy több szülő panaszkodott arra, hogy nem történnek elbírálások, vannak olyanok, akik már idén március óta erre várnak, tehát valóban akadozik ez a rendszer. Az átalakuló Országos Egészségbiztosítási Pénztár foglalkozik vele, nyilván bízunk abban, hogy akkor ez a helyére kerül. Ahogy hallhattuk, december 31-éig lett volna ez a rendszer, csak az alapítvány ötfős kuratóriumából hirtelen hárman is távoznak, ezért sürgetővé vált. Bízunk abban, hogy ez megoldódik, és talán ez volt az az akadály is, ami miatt esetleg nem történhettek elbírálások.

A tavaly februárban létrehozott alapítvány fő feladata volt meg van, hogy méltányossági alapon támogasson gyógyszereket és egészségügyi kezeléseket, vagyis olyan drága és ritka gyógyszerek támogatásáról döntsenek, amelyeket a tb automatikusan nem finanszíroz. Az alapítvány egyedi kérelmek alapján határoz arról, hogy adott betegek megkaphatják-e az állami támogatást, amelyet orvos nyújt be. Ugye, erről van szó, és ezt most már majd nem ez az alapítvány fogja végezni.

A kormány a módosítástól a döntéshozatali folyamat felgyorsulását várja, valamint átláthatóbb és igazságosabb működést vár, amivel egyetértünk ‑ én ezt jegyeztem le magamnak, amikor hallottam itt a hozzászólásokat. Álláspontunk szerint is szükségessé vált a jelenlegi rendszer felülvizsgálata, ugyanis az alapítvány működését az utóbbi időszakban ‑ ahogy már jeleztem ‑ szülői kritika érte. Több család hosszú hónapokat várt arra, hogy például az izomsorvadásban szenvedő gyermekük gyógyszeréről döntést hozzon. Itt azért szeretném kiegészíteni a miniszter urat, aki azt mondta, hogy zömében mindig csak pozitív elbírálás volt. Vannak azért elutasított kérelmek is, és az érintett gyermekek szülei például nem kaptak indoklást; lehet, hogy a támogatást megindokolták, de az elutasítást viszont nem indokolták meg. Ez szintén nagyon helytelen, ráadásul volt ennek még egy csúnya következménye: fellebbezésre, jogorvoslatra nem volt lehetőség. Tehát ez is egy hiba, ezt is át kell nyilván gondolni, hogy ez miért fordulhatott elő. Azok a családok sem maradéktalanul elégedettek, akik számára ugyan jóváhagytak egy terápiát, de az engedélyezés csak egy bizonyos időre szólt, és az nem hosszabbodott meg, tehát azt újra és újra végig kellett vinni. Nyilván ezeket is át kell gondolni.

Igen, a szakmai visszajelzések. A szülők vagy egyéb érintettek visszajelzése alapján például nem volt egyértelmű, hogy milyen szempontok szerint születnek döntések, emiatt a rendszer nem volt átlátható ‑ nyilván ez egy rendkívül fontos üzenet a jövőben ‑, továbbá a kérelmek elbírálásánál gyakoriak voltak a csúszások, torlódások, ami azért veszélyes, mert sok esetben életmentő kezelésekről van szó, és ahogy hallhattuk, az idő nagyon sokat számít ebben az esetben is.

Mondok egy-két esetet. A pártunkhoz olyan bejelentés is érkezett, hogy például aránytalan törpenövéssel, achondroplasiával ‑ én nem vagyok szakember, de remélem, hogy jól mondtam ‑ élő gyermekek is kiszámíthatatlan helyzetbe kerültek sok esetben a szükséges kezeléshez való hozzáférés tekintetében. Bizony ezek is olyan esetek, amelyek arra utalnak, hogy nagyon fontos ezzel a témával foglalkozni. Tehát amennyire rövid, annyira fontos ez a törvényjavaslat.

De ezek a hibák, ezek a sok esetben még tragédiák is egy rendszerhiba következményei, tehát nem annak a következményei, hogy nem akarták volna ezt megoldani; csak a rendszer nem működött úgy, ahogy kellett volna. Ezért mi kérjük az újonnan felálló bizottságot, hogy vizsgálják felül ezeket a hibákat, és mindenképpen olyan intézmény, olyan rendszer alakuljon ki, amely nyilván sokat segíthet.

Értjük azt, hogy az alapítvány létrehozását annak idején az Orbán-kormány azzal indokolta, hogy a szervezet jogosulttá válik adományok fogadására, de szintén hallhattuk, hogy ez nem volt jelentős; lehet, hogy idő kellett volna hozzá, két, három, négy, öt vagy tíz év. Tíz év távlatában már, mondjuk, valóban ki lehetett volna következtetni azt, hogy jöttek-e oda támogatások vagy nem, de a tény az, hogy ez nem jött be.

A méltányossági gyógyszertámogatási rendszerben éves szinten több száz milliárd forint közpénz sorsa dől el. A Mi Hazánk Mozgalom azzal a feltétellel tudja még támogatni ezt a törvényjavaslatot, hogy az OEP érvényesítse az alkupozícióját a gyógyszergyártókkal szemben, és a listaárakhoz képest igyekezzen minél alacsonyabb nettó árakat elérni. Ezt is hallhattuk már, hogy nagyon fontos az, hogy erős lobbierővel valóban ne kerüljön többe az a támogatás az Államkincstárnak, illetve az államnak, mint ha egyébként is megtámogatta volna az OEP.

Fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet itt a szakmai részeknél, mert a törvényjavaslat a részletszabályokat nem tartalmazza. A miniszter úr korábbi nyilatkozata szerint egy kis, erős szakmai döntéshozó testületre lenne szükség, amelyben jelen van orvos, egészségügyi közgazdász, bioetikus és betegképviselő is. Azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy a felsorolásból a gyógyszerész kimaradt. Tehát a Mi Hazánk Mozgalom mindenképpen javasolja egy klinikai gyógyszerész vagy a gyógyszerész szakma bevonását ebbe a testületbe, hiszen a kórházakban is az orvosok mellett megjelennek a gyógyszerek; az orvosoknak a diagnózisra kell figyelniük, koncentrálniuk és nem a gyógyszerre.

(15.10)

Tehát fontos ‑ amit említett miniszter úr is ‑ a bioetika. Viszont javasoljuk mindenképpen, hogy például egy ötfős testületben legyen két orvos ‑ lehetőleg egészségügyi közgazdász szakkal ‑, egy klinikai gyógyszerész, egy gyógyászati segédeszközökhöz értő szakember közgazdász végzettséggel és egy jogász, illetve ahogy említették, egy bioetikus is. Ha így tud felállni ez az új rendszer, ezt mi mindenképpen tudjuk támogatni, mert nagyon fontos a méltányossági gyógyszertámogatás, hiszen nagyon sokan érintettek ebben. Úgyhogy köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)