Lukács Gábor (TISZA)

LUKÁCS GÁBOR (TISZA): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az első ötven nap minden új kormány életében egy különleges időszak. Természetes, hogy ilyenkor a megtett intézkedéseket és az első eredményeket értékeljük; ki így (Az ellenzéki pártok felé mutatva.), ki a valóságot mondja el. (Magyar Péter irányába mutat.)

De egy kormányzás sikerét nem kizárólag a meghozott döntések száma mutatja meg, hanem az is, hogy az emberek hogyan érzik mindennapjaikban a változást, és látják‑e, hogy az ország kiszámíthatóbb, nyugodtabb és biztonságosabb irányba halad. Az első ötven napban olyan döntések születtek, amelyekre hosszú évek óta vártak a magyar emberek: megállapodás született az uniós források hazahozataláról, a forint hosszú idő után ismét erősödött, jelentősen olcsóbbá vált az államadósság finanszírozása, az üzemanyag ára pedig az ezer forintos benzinár-ijesztegetés helyett a korábbi védett árszint alá csökkent.

Ezek nem pusztán gazdasági mutatók. Ezek azt jelzik, hogy a magyar gazdaság újra kiszámíthatóbbá válik, erősödik a bizalom, és végre nem a bizonytalanság határozza meg a családok és a vállalkozások vagy akár a befektetők mindennapjait. Engedjék meg, hogy elmondjak egy történetet. Észak-Magyarországon él egy család, amely a kampány során idén tavasszal a háza alatti pincébe, amit óvóhelynek kezdtek el berendezni, vitte le a tartós élelmiszereket, készülvén arra, amivel ijesztgették a magyar embereket az óriásplakátokon.

(14.30)

Egy kis idő eltelt, de mára ez a család visszavitte a lakásuk konyhájába a levitt lisztet, a levitt cukrot, tehát a tartós élelmiszereket. Ez is az első ötven nap eredménye. (Taps a TISZA soraiban.)

De engedjék meg azt is, hogy ma ne csak ezekről beszéljek! Ezek a napok hatalmas próbatétel elé állítják a magyar állampolgárokat, hiszen napok óta rendkívüli hőség sújtja Magyarországot, több helyen 40 Celsius-fok körüli hőmérsékletet mértek, ami ilyenkor nemcsak az elektromos hálózatot, a közlekedést vagy az egészségügyet terheli meg, hanem minden magyar embert, és ilyenkor derül ki igazán, hogy mit jelent egy működő ország, mert az országunk akkor működik igazán jól, ha az emberek odafigyelnek egymásra. Hazánk számos pontján önkéntesek, civil közösségek, helyi kezdeményezések segítették a hőségben az embereket.

Örömmel mondhatom el, hogy sok településen a képviselőkkel együtt a TISZA-szigetek tagjai is bekapcsolódtak a vízosztásba és a segítségnyújtásba, és nem azért, mert bárki erre utasította volna őket, hanem azért, mert egy valódi közösség így működik, mert Magyarországot nemcsak a törvények építik, hanem az a tanár, aki a nyári szünetben is közösséget szervez a gyerekeknek, az az önkéntes, aki vizet oszt a pályaudvaron, az a fiatal, aki bevásárol az idős szomszédjának, az a vasutas, az az ápoló, az a rendőr, a tűzoltó vagy bármilyen civil, aki a legnehezebb napokon is helytáll, és igen, az a közösség, amely először nem azt kérdezi, hogy ki kire szavazott, hanem azt, hogy miben tud segíteni, mert ettől lesz a közösségből nemzet.

Tisztelt Ház! Az elmúlt ötven nap bebizonyította, hogy igenis lehet másként kormányozni, lehet úgy döntéseket hozni, hogy azok ne egy szűk politikai kör, hanem Magyarország egészének érdekét szolgálják. Lehet úgy gazdaságot építeni, hogy kiszámíthatóbb legyen a családok és a vállalkozások jövője, és igen, lehet úgy közéletet építeni, hogy a politika ne egymás lejáratásáról, hanem az emberek szolgálatáról szóljon.

Most azonban szeretnék minden képviselőtársamhoz szólni, pártállástól függetlenül. Esküt tettünk erre az országra, nem a saját pártunkra, nem a saját politikai közösségünkre, hanem Magyarországra és a magyar emberek szolgálatára. Vitáink lesznek, legyenek is, ez a demokrácia rendje. De amikor Magyarország érdeke a tét, akkor mindannyiunknak ugyanabba az irányba kell húznunk. A magyar emberek nem azt várják tőlünk, hogy mindenben egyetértsünk; azt várják, hogy amikor döntést hozunk, mindig Magyarország érdeke legyen az első, és csak utána következzen minden politikai szempont.

Ezért végül engedjenek meg egyetlen kérdést: amikor legközelebb szavazunk, amikor legközelebb felszólalunk és amikor legközelebb döntünk, közelebb visszük ezzel Magyarországot egy jobban működő országhoz? Ha pedig erre mindenki őszintén igennel tud felelni, akkor Magyarország jó úton jár. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a TISZA soraiban.)