Dr. Simicskó István (KDNP)

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én abban partner vagyok, hogy értelmes, célorientált vitát folytassunk, ezért a lényegre is térnék. Elmondanám azt, hogy mi az, amiben egyetértünk, és mi az, amiben nem.

Müller képviselő asszonyt nagy figyelemmel kísértem. Ma már többen emlegették, ez az én mondásom is, úgyhogy jogdíjat nem fizetek érte: a közös nevezőre hozatal képessége ‑ ez nagyon fontos dolog.

Én, szemben önnel, nem voltam jó matematikából, ezért lettem jogász és közgazdász. Mindig irigyeltem azt, aki matematikából zseniális tudással rendelkezik, bár az életben kevésbé használjuk a logaritmust és sok-sok minden mást, de biztos, hogy hasznos dolgok ezek, de majd egyszer beszélgetünk erről. Viszont a közös nevezőre hozatal képessége szerintem fontos dolog, különösen egy ilyen fontos témában, ami az örökbefogadásról szól, a gyermekek jövőjéről, életéről, életminőségéről szól.

Nézzük akkor, hogy mi az, ami közös nevezőként elmondható. Egyetértek miniszter úrral és Barna-Szabó Tímea képviselő asszonnyal is abban, hogy a politikától, méghozzá leginkább a pártpolitikától távol kell tartani az örökbefogadás ügyét. Ez szerintem jó, ha egyetértést vált ki mindannyiunkban.

A másik az emberi tényező. Szerintem nagyon fontos, úgy általánosságban is, ezt én látom ‑ három gyermekem van, és egyetemen oktatok több mint húsz éve ‑, hogy mennyire hiányzik az érzelemgazdagság-tan a felsőoktatásból is, meg a középiskolából is. Folyamatosan arra törekszünk, hogy az IQ-t növeljük, a tárgyi tudást növeljük, viszont az érzelmi intelligencia háttérbe szorult. Ez szerintem a nyugati világ jelensége is, de ettől sajnos Magyarország sem tudott eltéríteni folyamatokat. Látjuk azt, hogy egyre pragmatikusabb, technokratább lesz a világunk. Valahogy közelítünk a robotok és a robottechnika irányába; ha most még a mesterséges intelligencia is beteszi a lábát, érdekes módon fog átalakulni az emberi viszonyrendszerünk, úgy általában az egész emberiségé.

Tehát az, hogy egy örökbe fogadó szülő jelentkezik egy kiszolgáltatott gyermekért, akit elhagytak a szülei vagy arra kényszerültek, hogy elhagyják, és örökbe akarja fogadni, bizony-bizony fontos, hogy ezek a szülők kellő érzelmi intelligenciával legyenek feltöltve: legyen szívük, legyen lelkük, és kellő szeretettel, gondoskodással neveljék, óvják, és adjanak minél jobb életesélyt az örökbe fogadott gyermekeknek. Ebben is egyetértünk szerintem, ebben közöttünk nincsen vita.

Ami a tényszerű helyzet azonban, az az, részben csatlakozva Latorcai Csaba kollégámhoz ‑ talán ez a közös nevező még onnan is fakad, hiszen a felszólalók többsége részben, hogy is mondjam, hogy tovább fokozzam ennek a hangulatát… Én Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem, ez most sokakat nem érdekel, Tiszalökön, pont, ahol Balogh Mihály képviselő úr, bár más korosztály vagyunk, én még a XIX. században, vagy még korábban. (Derültség és közbeszólások a TISZA padsoraiban.) No de, egy a lényeg, nagyon-nagyon sok… (Közbeszólások.) ‑ igyekszem jól tartani magam, igyekszem (Zaj.); igen, 1800-as évek. (Derültség a TISZA padsoraiban.) De hát, még a mai napig igyekszem sportolni, bár nem látszik rajtam, de hatodik mesterfokozatom van, 33 éve kungfuzom, előtte karatéztam, de ezeket most nem akarom részletezni, mert nem élménybeszámolóra jöttünk. (Taps a TISZA padsoraiban.) Köszönöm szépen. De nem kívánom alkalmazni a viták során (Derültség.), tehát maradjunk a szájkaraténál, ha ezt javasolhatom. No de, a lényeg, hogy visszatérjek, és egyébként pedig miniszter úr is földim bizonyos szempontból: Csepelen nőttem fel, ott jártam általános iskolába, mert kora gyerekkoromban felkerültek a szüleim Budapestre, Csepelre, és a Jedlik Ányos Gimnáziumban végeztem. De ez most csak a zárójel kedvéért történt, hogy tudják, hogy mégis, az én életutam hogyan vezet ide, ennek a javaslatnak a megvitatásához is.

De a lényegre visszatérve: ugye fontos, hogy visszatérjünk ahhoz a gondolathoz, hogy pártpolitikától mentesen tekintsünk erre az ügyre. Sajnos én azt tapasztaltam azonban, hogy nem tudják a TISZA-s kollégák megállni, nagyon sokan, akik most itt felszólaltak, vagy többen, hogy ne keverjék bele mindig a Fidesz-KDNP gyalázását.

Azért az tényleg túlzás, kérem, hogy nem történt semmi, és hazugság volt a családtámogatási rendszernek a kiszélesítése! Több mint harminc ilyen intézkedést fogadtunk el az elmúlt 16 évben. Kérem képviselőtársamat, földimet, hogy járjon ennek utána, olvassa el, nézze meg, ezek tények! Persze, ki lehet ragadni egy-egy családot, és lehet azt mondani, hogy az egész rendszer ilyen volt. Nem így van! Tehát itt általánosságban minden magyar család gyarapodott, és előre tudott lépni, akár a rezsicsökkentéssel és sok-sok minden mással is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugye, az is egy érdekes dolog, hogy az előttünk fekvő módosító javaslat, törvénymódosító javaslat indokolási része alapvetően arról szól, hogy informatikai okokra hivatkozással szeretnék elhalasztani egy fél évre ennek a bevezetését. Ehhez képest itt folyamatosan politikai, pártpolitikai érveket hallhattunk, és nyilván azt, hogy mi nem tettünk semmit az elmúlt 16 évben a magyar családokért, ami nem felel meg a valóságnak.

Én arra szeretném csak fölhívni a figyelmet, hogy persze, statisztika, meg csak az fontos ‑ nem ez a fontos, egyetértek ezzel, beszéltem az emberi tényező fontosságáról. De azért mégiscsak, 2012-25 között 14 207 gyermeket sikerült örökbe fogadtatni. Ez egy óriási szám.

És én értem azt, hogy nem kell sürgetni, és nem kell odaadni olyan szülőkhöz, akik nem alkalmasak rá, és ezzel is egyetértek, hogy alkalmassági vizsgálaton át kell esni, mert óriási felelősség gyermeket vállalni és felnevelni, de azért azt nehéz elérni, amit kedves Barna-Szabó Tímea mondott, hogy csökkenteni a várakozást és nem felgyorsítani a folyamatokat, az örökbefogadást. Ez így elég nehéz. Tehát el kell dönteni, hogy akkor most sürgetjük, gyorsítjuk, milyen mértékben sürgetjük vagy gyorsítjuk. Tehát szerintem…

Én értem, hogy ezt át kell gondolniuk. Jobb lett volna talán az indokolási részbe ezt akkor beírni, és nem informatikai okokra hivatkozni, de mi partnerek vagyunk abban, hogy jó helyekre kerüljenek, jó szülőkhöz kerüljenek a gyermekek, az örökbefogadásra váró gyermekek. Úgyhogy ebből a szempontból azt tudom mondani önöknek, hogy ebben mi nyitottak vagyunk az együttgondolkodásra. Itt van közös nevező, valóban.

Nem mindegy nekünk sem, önöknek sem, hogy a gyermekek hová kerülnek, és milyen lesz a jövő nemzedéke, hiszen ezek a gyermekek felnőttként is meg fogják élni az életüket, és nem mindegy, hogy jobbá tesszük az életviszonyaikat az emberi együttműködésünk rendszerében, vagy pedig sem, és ennek a legfontosabb eleme a nevelés, akár édesszülőktől, akár nevelőszülőktől. Úgyhogy én ezt hangsúlyosnak tartom és fontosnak tartom. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Minden jót! (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)