Dr. Ruszin-Szendi Romulusz (TISZA)

DR. RUSZIN-SZENDI ROMULUSZ honvédelmi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Gondolom, nem véletlen, hogy én beszélek Csaba után, mert valóban, Szent László emléke, Szent László hagyománya nekünk, katonáknak kiemelten fontos, és nemcsak azért, mert valóban a lövészek védőszentje, és nemcsak azért, mert hittel, becsülettel emlékezünk a Szent László hadosztályra. Akik ismerik a történelmet, pontosan tudják, hogy miért példakép ő nekünk.

Nagyon fontos, amit Csaba mondott, és innen is nagyon jó szolgálatot kívánok azoknak a rendőr kollégáknak, akik szombaton leteszik tiszti esküjüket, befejezik az iskolát, és beállnak abba a szolgálatba, amit ők önként vállaltak, és amit elvár tőlük a haza.

Én azt gondolom, hogy aki nem tiszteli múltját, annak nincs jelene és jövője sem. Mi ebben hiszünk. Én azt gondolom, ezek a mai reggeli felszólalások is főleg erről szóltak. Teljesen ekvivalens, teljesen egyértelmű, hogy ki az, aki a múlt értékeit valóban értékeli, és ki az, aki a múlt tapasztalataiból valóban a jövőt szeretné építeni, legyen az 1989-90, legyenek ezek a 2010-es évek utáni folyományok, a lényeg, hogy a TISZA és a TISZA-t támogató emberek milliói hisznek abban, amit képviseltünk, nemcsak a szavazás alatt, hanem szembesülnek vele nap mint nap, hogy mi ezt tesszük; persze a velem szemben ülők ezt nem feltétlenül mondhatják el.

Ma egy érdekes beszélgetésem volt ‑ nem mondom meg, hogy kivel, hogy ne tudjanak rajta bosszút állni ‑, de amikor a volt honvédelmi miniszter azt mondja egy illuminált éjszaka után, hogy ő nem szereti a magyar néptáncot, és nem szeretné, ha a Honvéd Táncegyüttes többet ilyet előadna, akkor az megmutatja, hogy valóban kinek milyen értékei vannak. (Magyar Péter: Szégyen!) Hogyan lehet az, hogy az a táncegyüttes, amelyik huszár egyenruhában a Toborzót az egész világon képes bemutatni, arra egy honvédelmi miniszter azt mondja, hogy ez neki nem kell? Pedig, mondjuk, a huszárságot szereti. Na, ezek azok az értékek, amelyek valóban egy olyan gellert tudnak adni a mindig szolgáló embereknek, hogy ezekben az emberekben bízzak? Erről szavaztak április 12-én ezek az emberek, hogy nemcsak a külsőségek, hanem a valós értékek fontosak számukra.

(10.30)

Úgyhogy Szent Lászlóra emlékezve én kérek mindenkit, hogy amikor a hagyományokról beszél, amikor a hőseinkről beszél, akkor azt ne tekerje ki, ne csináljon belőle pártpolitikát. Én azt gondolom, hogy abban ugyanolyan nemzeti minimum lehet, mint, remélem, egyszer a honvédelemben is lesz, hogy a hőseinket ugyanúgy ítéljük meg, és a valós értékei alapján valóban a jövőt kezdjük el építeni belőle.

Erre tettünk mi fogadalmat; ezt csinálják a rendőreink, ezt csinálják a tűzoltóink, ezt csinálják a katonáink. És innen is szeretném megnyugtatni honfitársaimat, hogy az egyenruhásokra számíthatnak. Megmutattuk egypár nappal ezelőtt: amikor kiderült, hogy valahol nincs víz, a katasztrófavédelem, a rendőrség azonnal ott volt, és a katonák is proaktív módon azonnal elkezdték a zacskós vizet gyártani, mert lehet, hogy szükség lesz rá egyszer. Én azt gondolom, hogy tényleg van ma olyan nemzeti minimum, tényleg van olyan bástya Magyarországon, akire mindenki számíthat. Akik pedig itt ülnek a parlamentben, jó lenne, ha példát vennének róluk, mert ők nem kapnak ekkora fizetést, ők nem kapnak ekkora támogatást. Ők mindennap szolgálnak azért, hogy nekünk meglegyen minden; nem dumálnak, nem becsmérlik a másikat, hanem váll-vállvetve küzdenek azért, hogy Magyarországnak jó legyen.

Ezt az erkölcsi útmutatást kívánom én most a szombaton esküt tevő rendőröknek; jön majd az altisztavatás is a katonáknak, és jön augusztus 20-án a tisztavatás. Azt gondolom, hogy akkor mindenki gondoljon egy picit arra, hogy vannak Magyarországon olyan emberek, akik az esküjükhöz híven valóban az országot szolgálják. Jó lenne ezen elgondolkodni mindenkinek, aki itt ül. Jelentem, befejeztem. (Taps a TISZA soraiból.)