Dócs Dávid (Mi Hazánk)

DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a természetben a túlélés és a szaporodás így működne, mint ahogy azt ön felvázolta, akkor az ökoszisztéma már lényegesen szegényebb lenne, és valószínűleg kihalt volna az állatok nagy része vagy az élőlények nagy része.

Az én témám is inkább a gyermekvédelemhez közelít, nem a devianciához, ami önöknél, úgy látszik, hogy egyre erőltetettebb és egyre inkább felkapottabb téma. (Nevetés a TISZA padsoraiból.) Én inkább azt szeretném idehozni a Ház falai közé, hogy ha az örökbefogadásokat tekintjük és nézzük meg Magyarországon, akkor elmondható, hogy körülbelül nagyjából kétezer olyan örökbe fogadó pár van ma Magyarországon, akik szeretnének az állami gondozott gyerekek közül örökbe fogadni, és közülük körülbelül az 50 százalékuk az, aki alkalmas az örökbefogadásra. Mégis nagyon úgy néz ki, hogy a legtöbbjüknek nem jut magyar gyermek a magyar állami gondozottak közül.

Ha megvizsgáljuk, hogy mondjuk, 2024-ben 210 magyar gyermeket fogadtak örökbe külföldi állampolgárok, akkor elmondható, hogy körülbelül minden hatodik gyermeket külföldre vittek, ugyanis körülbelül 16 százaléka a gyermekeknek így külföldre lett örökbe adva.

Én egy történettel készültem, miszerint Nógrád vármegyében, Nyugat-Nógrádban él egy házaspár, akik örökbe szerettek volna fogadni egy olyan kisfiút, aki kétéves koráig gyakorlatilag három szívműtéten esett át. Nem kellett senkinek, a rendszerből senki nem vitte el. Köszönöm szépen, hogy azért meghallgatnak, és kellő komolyságot tanúsítanak a téma kapcsán. Ez a kisfiú önként választotta ki a saját nevelőszüleit, hiszen kötődni kezdett egy, az intézményben dolgozó házaspárhoz, akik megpróbálták őt örökbe fogadni, de nem tudták sajnos, hiszen az örökbe fogadó és az örökbe fogadni kívánt gyermek között a jogszabályi feltételek maximum 50 év korkülönbséget engednek meg. Általában ez 45 szokott lenni, de maximum 50 év lehet a legnagyobb korkülönbség, és nincs helye egyedi döntésnek. Ez esetükben 51 év volt.

Miután elbuktak ezzel a kísérletükkel, ezért a hölgy tagja a házaspárnak elvégezte a nevelőszülői tanfolyamot, és már mint nevelőszülő szerették volna ezt a kisfiút nevelni. Mint nevelőszülők meg is kapták kicsivel több mint egy éve ennek a kisfiúnak a nevelési jogát. Ám a hazai nevelőszülői hálózat nem arról szól, hogy esetleg ki lehessen játszani a kiskapukat, és örökbe fogadó helyett akár nevelőszülőként tudják őt a felnőttkorig nevelni, hanem csak arról szól, hogy egy ugródeszka, egészen addig, amíg mondjuk, az örökbefogadási kedvvel a rendszert megkereső szülőpároknak kedvezve odaadják örökbe ezeket a gyermekeket, kiszakítva ebből a nevelőszülői családból. A legtöbb helyen lehetséges, hogy csak a pénzért vagy a megélhetési források kiegészítése végett próbálnak nevelőszülőkké válni és próbálnak gyermekeket nevelni. Ez a család, bár úgy gondolom, van még más ilyen család is, annyival különbözött, hogy ők a gyermek szeretetéért szerették volna őt nevelni.

Egészen abszurd azonban, hogy ezt a gyermeket most Amerikába akarják örökbe adni, tehát a magyar állami gondozott gyermeket Amerikába fogják vinni. Ahogy említettem önöknek, kétéves koráig három szívműtéten esett át. Senkit igazán nem érdekel, hogy egészségügyileg hogyan fog erre a gyermekre hatni ez, hiszen nemcsak egy másik kontinensre, hanem egy másik éghajlati öv alá fogják vinni. Ki tudja, hogy ez a kis szívét ennek az ötéves kisfiúnak hogyan fogja egyébként érinteni?

Próbáltunk minden követ megmozgatni annak érdekében, hogy az önök által meghirdetett emberséges Magyarország végre akkor megmutassa a valódi arcát. E konkrét eset kapcsán egy olyan gesztust gyakorolhatnának, ami, úgy gondolom, a társadalom nagy egészét pozitív érzéssel töltené el, hiszen nagyon sokan szurkolnak ennek a Tibike nevű kisfiúnak. Nagyon úgy néz ki azonban, hogy egyelőre süket fülekre találtam, hiszen a téma szerinti minisztert megszólítottam. Egyébként írásbeli kérdést tettem fel neki, hivatalos levelet írtam, valamint nyílt levelet is, és a folyosón is leszólítottam őt, és kértem, hogy mivel az idő sürget, ezért rendkívüli gyorsasággal próbáljon a téma kapcsán valamilyen állásfoglalást megtenni, hiszen ez a család kétségbe van esve.

Jelen pillanatban az amerikai leendő nevelőszülők már itt tartózkodnak Magyarországon, megy az ismerkedési folyamat. Ebből a családból már kiemelték ezt a kisfiút, és jelen pillanatban arra vár, hogy mikor fogják őt Amerikába elvinni. Ő úgy gondolja, hogy majd onnan is hazajön ahhoz a családhoz, akit ő választott, csak kirándulni, csak nyaralni viszik el, de a valóság az, hogy ő már soha többé nem fogja látni ezt a házaspárt, ha Magyarországról egyszer kiteszi a lábát.

Tehát én arra kérném a kedves TISZA-frakciót, ha már ilyen nagyon szépen megkomolyodtak a felszólalásom végére, hogy legyenek szívesek egy kis nyomást gyakorolni a saját miniszterükre, hogy igenis ennek a konkrét témának, ennek a konkrét példának a kapcsán valamilyen egyedi eljárásrendet próbáljon meg kieszközölni vagy lehetőséget adni ennek a családnak. Ha már a miniszterelnök úr forszírozta, hogy hol van a legjobb helye egy állami gondozott gyermeknek, akkor én úgy gondolom, hogy nem meleg pároknál, hanem a saját hazájában egy szerető családnál. Köszönöm szépen a szót. (Novák Előd tapsol.)