Dr. Hankó Balázs (Fidesz)

DR. HANKÓ BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Tisztelt Ház! Tudjuk jól, az elmúlt években az egyetemek előreléptek. (Zaj a TISZA padsoraiban.) Tudjuk jól, a nemzetközi rangsorokban soha nem látott előrelépés volt. Hatból tizenkét egyetem (sic!) öt év alatt előrelépett a világ legjobb 5 százalékába. 3 egyetem a legjobb 2 százalékban, 1 egyetem a legjobb 1 százalékban. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem a 97., az Állatorvostudományi Egyetem az 59., a gyógyszerészképzés a Semmelweis Egyetemen a 67. helyen van. Tények, nem magyar mércével, nemzetközi mércével.

25 százalékkal nőtt az egyetemisták száma: 280 ezerről 350 ezerre. A műszaki területen 64 százalékkal növekedtünk, az informatika területén 22 százalékkal növekedtünk. Szigorú tények: háromszorozódott a kutatás-fejlesztési, innovációs bevétel, elérte a 15 milliárd forintot. 70 százalékkal nőtt a Q1, Q2, D1 publikációk száma a világ tudományos lapjainak tudományterületein a legjobb 10 vagy 25 százalékában; szigorú tények. (Sic!)

Tízből nyolc hallgató az egyetemét és a saját szakját ajánlja barátainak. És igen, a felsőoktatásnak a GDP közvetlen bruttó hozzáadottértéktermelő-képessége 1,8 százalék, a közvetett 2,2 százalék. Tények, tények és tények, a megújult modellnek és az egyetemeknek, oktatóinknak, kutatóinknak, egyetemistáinknak köszönhetően.

És a törvényjavaslat erre mond nemet. Erre a versenyképességi fordulatra mond nemet. Mert tisztázzuk: az Európai Bizottság soha nem kérte, és most sem kérte az alapítványi struktúra megszüntetését. Ezt a TISZA-kormány tette be a törvényjavaslatba. Szabályozási módosításokat kértek ‑ bár nem kérhettek volna, hiszen a felsőoktatás nemzeti hatáskör, szabályozási módosításokat kértek ‑, de azt, hogy az alapítványi struktúrát a felsőoktatási intézmények esetében fel kell számolni, soha nem kérte, és most sem kérte a Bizottság.

A törvényjavaslat tartalmazza azokat a módosításokat, amelyek az összeférhetetlenségre vonatkoznak, azokat a módosításokat, amiket amúgy 2024-ben az Országgyűlés már elfogadott. Ugyanazok az összeférhetetlenségi módosítások azok, amelyek a felsőoktatási egyetemek vonatkozásában benne vannak.

Viszont a 153 pontos módosító javaslatba nem került be az, hogy a felsőoktatási intézmények esetében vagy az Élvonal Alapítvány esetében, ahol Nobel-díjas professzorunk és másik három Nobel-díjas nemzetközi professzor és az Ábel-díjas Lovász László a kurátor, nos, hogy ők esélyt kapjanak a túlélésre. A felsőoktatási alapítványok esetében egy év haldoklás, az Élvonal Alapítvány esetében 70 napos, gyors halál vár.

Csak hogy tisztázzuk: az egyetemi szenátusok anno döntöttek arról, hogy a fenntartói struktúra megváltozásával egyetértenek-e. A szenátusi tagok összesített véleménye 87 százalékban emellett volt. Önök itt úgy akarnak döntést hozni, hogy egy szenátust sem kérdeztek meg. 21 egyetemről, 230 ezer egyetemistáról, több mint 20 ezer oktatóról, kutatóról önök itt úgy akarnak döntést hozni az autonómia nevében, a tudományos szabadság nevében, amivel felszámolják az Élvonal Alapítványt, hogy egy szenátust sem kérdeztek meg erről. A rektorokkal leültek tárgyalni, úgy ültek le tárgyalni, hogy egy fix volt: ez a struktúra nem maradhat.

És hogy mennyire látszik az, hogy az uniós elvárások, illetőleg a TISZA-kormány javaslata hogy fut szét, egy olyan egyszerű megoldással találkozunk, amikor egy évre vonatkozóan a bonyolult uniós összeférhetetlenségi szabályokat bevezetik, majd pedig az alapítványokat megszüntetik. Még az alapítványi modell kritikusai is elmondják, hogy a modell számos jó elemet tartalmazott: államháztartáson kívüli működés, rugalmas, kiszámítható, többéves teljesítményfinanszírozás, egyetemi vagyon, és látható ennek, az elmúlt éveknek az eredménye.

Kérdés tehát: miért teszik mindezt? Kikre hallgatnak? A Bizottság nem kérte az egyetemek, az egyetemi alapítványok felszámolását. Akkor mégis miért? Persze, benne van a politikai revans, és benne van azon ultraliberális autonómiaszemlélet, amelynél az autonómia öncélú, önnönvaló, és nem a teljesítmény irányába viszi előre a nemzetet.

(21.40)

És ha már az autonómiáról beszélünk, szervezeti, pénzügyi, munkavállalói és tudományos oktatási autonómia van. Amikor önök az autonómia csorbítására hivatkoznak, akkor Magyarországon nem végezte el sem az Európai Bizottság, sem az Európai Egyetemek Szövetsége azt az autonómiavizsgálatot, ami alapján ezt a következtetést le lehet vonni.

Viszont abban az esetben, amikor ezt az adott vizsgálatot elvégezték az egyetemek vonatkozásában, egyértelműen kiderült ‑ mint ahogy a luxembourgi perben is elmondták ‑, hogy a magyar autonómia mind a négy dimenzió vonatkozásában Európa élvonalába tartozik.

És ha már a per kérdése szóba került: hat egyetem 2023 tavaszán beperelte az Európai Bizottságot a magyar igazságért, az egyetemek igazságáért. Halasztották a pert, ameddig lehetett, tavaly szeptemberben volt a tárgyalás, a bírók, mind a tíz bíró megdöbbent azon, hogy sejtetésekkel, bizonyítékok nélkül hogyan akarták elítélni a magyar egyetemistákat a magyar egyetemek. Az egyetemek a perben jól állnak. Az egyetemek kártérítést tudnának kérni, viszont ez a javaslat, amit önök most itt elénk tettek, a magyar egyetemek mögül áll ki és áll át az Európai Bizottság oldalára.

És persze önök ennek az árát beárazták. Mi azt mondtuk, 2030-ra lesz egyetem a világ legjobb száz egyeteme között. Önök azt mondják, 2035-re lesz a legjobb kétszázban, öt évvel később, száz hellyel hátrébb. Ennyit a versenyképességről.

Viszont, ha már az elkövetkezendő egy évről beszélünk, akkor mi az, amihez ragaszkodni kell? Államháztartáson kívüli működés, hosszú távú, kiszámítható, teljesítményalapú finanszírozás, a magyar gazdasággal való szoros együttműködés oktatás, kutatás, innovációs téren, a felsőoktatásból forrás- és vagyonkivonás tilalma, a jövő évre biztosított százmilliárd forintos bővülés és azt követően a lépcsőzetes forrásbővülés biztosítása, az elkövetkezendő évekre tervezett 1300 milliárd forintos fejlesztés véghezvitele, növekvő hallgatói létszám, növekvő állami kapacitások, és igen, a Pannónia-programon keresztül is az Európai Unión kívüli világ vezető egyetemére való részvétel, amelyen dupla annyian vettek részt, mint az Erasmus-programban részt vettek időarányosan. A Horizon-programmal pedig nem beosztotti sorban, hanem konzorciumvezető módon kell a top egyetemekkel tovább vinni a kutatásokat ‑ ahogy ezt a Harvarddal, a Stanforddal, a Szingapúri Egyetemmel és az összes többivel tette az elmúlt évek során a magyar egyetemi világ ‑, és politikai hovatartozás miatt diszkriminációmentesség biztosítása az egyetemeken.

Tisztelt Ház! A struktúra eredményes volt a javasolt módosításokkal, a megszüntetés nélkül az egyetemeink és az Élvonal Alapítvány versenyképessége tovább erősíthető lenne, és ezzel az uniós források is biztosíthatók lennének. Kérdezzék meg az egyetemi vezetőket, szenátusokat, és utána hozzanak döntést, hiszen ez az autonómia, ez a tudományos szabadság. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)