Dr. Hantosi István (TISZA)

DR. HANTOSI ISTVÁN (TISZA): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Csuzda Gábor képviselőtársam hozzászólása, szerintem, mindannyiunk számára egyértelművé tette, hogy itt egy egyáltalán nem elméleti, nagyon is gyakorlati problémával állunk szemben; mármint hogy az ellenzéki oldalon elhangzott hozzászólásból, hiszen a saját frakciómból egyértelműen tudjuk, látjuk, és a választópolgárok is április 12-én ennek fényében hozták meg a döntésüket.

Hiszen ha visszatekintünk arra, hogy az elmúlt években a hatalom birtokosai, a különböző intézmények, szervek, állami hivatalok hogyan foglalkoztak és hogyan álltak a politikai reklámok és a gyűlöletkeltő kampány kérdéséhez, akkor azt kell mondjuk, hogy az egypárti politikai vezetéssel rendelkező NMHH és a választási szervek gyakorlatilag elkenték, elmismásolták a felelősséget. Teljes mértékben szabotáltak a politikai reklámok és a gyűlöletkeltő kampányok kapcsán bármifajta jogalkalmazást; sőt, az óriásplakátok kapcsán, a külterületi plakátok kapcsán gyakorlatilag a politikai reklámozás szabályozása teljes mértékben hiányzott.

Tehát én megértem a képviselőtársam aggodalmait, hiszen egy új jogintézményt tervezünk bevezetni, és minden új jogintézménynél a jogalkalmazó szerv számára kihívásokkal jár a szabályok alkalmazása, de én azt gondolom, hogy ebben semmi újdonság nincs a magyar demokrácia történetében. 1990 óta új szervek a jogszabályok alapján jogalkalmazói helyzetben járnak el, és biztos vagyok abban, hogy majd az új Médiatanács, az NMHH és talán majd a választási szervek is, de most a Médiatanácsra gondolok, az új szabályok alapján azért majd fogja tudni alkalmazni ezt a szabályt, mert azért egyáltalán nem olyan kiszámíthatatlan helyzetet teremt, mint ahogy ön felvázolja; ugyanis elég egyértelmű szabályokat alkot meg azzal, hogy a közterületi plakátokra is kiterjeszti azt az Mttv.-definíciót, ami valamilyen politikai párt, cél, mozgalom céljának érdekében tevékenységet fejt ki.

(19.40)

Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy lehet, hogy nem véletlen, hogy ezek a szabályozások részben hiányoztak, és a gyakorlat sem felelt meg a meglévő szabályozásnak, vagy nem volt összhangban a médiatörvény szabályozása a médiahatóság gyakorlatával. 2025-ben a TISZA részéről több mint ötven beadvánnyal éltünk mind az NMHH-nál, mind pedig a választási szerveknél olyan politikai reklámok vagy kampányok kapcsán, amelyek gyűlöletkeltő propagandát tartalmaztak, vagy emberi méltóságot sértő, megalázó, dehumanizáló tartalommal bírtak, és futottak akár a média felületén, akár a közmédiában, M1-en vagy más médiaszolgáltatásokon, akár pedig közterületen láthatóak voltak. Csak a közmédia esetében több mint 350 ilyen esetet jelentettünk be az 50 beadványunkban.

És tudják, hogy mi volt erre a reakció? A választási szervek részéről semmi, mivelhogy hallgattak. Ugyanis az volt az álláspontjuk, hogy nekik csak választási időszakban van hatáskörük. Tulajdonképpen egy normálisan működő demokráciában ez teljesen rendben is lenne, de azért mégiscsak szöget üt az ember fejében az, hogy oké, választási eljárási időszakban lehet közzétenni politikai plakátokat, de most nincs választási időszak, és mégis kint van, akkor ez így rendjén van-e. Mert tulajdonképpen az elmúlt tizeniksz évben nem tudom, mikor kezdték el kirakni ezeket a riogató plakátokat, de azért nonstop. Tehát nem mondom, hogy 0-24-ben választási időszak volt, azért ez mégiscsak jogilag nonszensz.

És mi volt az NMHH hozzáállása? Az meg még inkább hipokrita volt, még inkább teljesen nonszensz volt, ugyanis a beadványainkra itt is az volt, hogy egyrészt nem volt válasz, vagy ha volt válasz, akkor egyszerűen csak tájékoztattak minket arról, hogy nem indítanak eljárást, és egyébként meg abban a nagyon rövid kis indoklásban, amit kaptunk, az szerepelt, hogy hát, nincs választási időszak, akkor nem is lehet politikai reklám. Nem is értették igazából, hogy mi miért gondoljuk azt, vagy miért gondolja egy beadványozó, hogy politikai reklámot lát, hiszen az csak választási időszakban lehet. Az Mttv. azt mondja, hogy csak választási időszakban vagy elrendelt népszavazással összefüggésben tehető közzé. Most éppen ilyen nincs, akkor valószínűleg mi benéztünk valamit.

De akkor mi volt a Voks 2025, a nemzeti konzultáció, petíció, és folytathatnám még a különböző kampányokat. Mindannyian emlékszünk arra, akik focimeccset néztünk vagy híradót néztünk, vagy esti műsort akartunk megnézni, az M4 műsorában is emlékszünk rá, ott futott fönt a képernyő jobb felső sávjában, sokszor kitakarva egyébként a médiaszolgáltató csatornaazonosítóját. Ez mi volt? Valamilyen párt, politikai mozgalom vagy a kormány célját szolgáló intézkedés volt? Mi mással függött volna össze? Vagy minek minősültek akkor önök szerint azok a kampányok, reklámok vagy közterületi hirdetések, vagy sajtótermékben közzétett politikai hirdetések, amelyek azzal riogattak ‑ nem ismétlem meg képviselőtársaimat ‑, hogy háború lesz, veszély van, apa mikor jön haza, hazajön‑e apa? Szerintem azért elég durva, hogy az előző miniszterelnök egy ilyen videót közzétett, és amit lehozott egyébként a közmédia híradója, egy az egyben lehozott. Egy mesterséges intelligencia által generált felvételen egy kisgyermek, egy kislány sírva kérdezi az édesanyját, hogy apa mikor jön haza, és pillanatokkal később főbe lövik azt az embert a fronton. Tehát ez nonszensz! És erre mondják azt, hogy nem szolgált politikai célokat? Merthogy a Médiatanács azt mondta, hogy ezek legfeljebb társadalmi célú reklámok voltak. (Felzúdulás a kormánypárt soraiban.) Hol van itt a társadalmi cél?

Képviselőtársaim, tudják önök, hogy a médiatörvény mit mond, hogy definiálja a társadalmi célú reklám fogalmát? Azt mondja, hogy amennyiben nem minősül politikai reklámnak, gazdasági tevékenységre nem irányul, és valamilyen felhívás vagy közlemény, valamilyen közérdekű cél érdekében. Én azt gondolom, hogy a magyar választópolgárok április 12-én világosan elmondták, hogy nem kérnek ebből a közérdekű célból, amit ezek a gyűlöletkeltő, félelemkeltő kampányok folytattak.

És hogy hogyan jutott erre a következtetésre a Médiatanács, az tulajdonképpen számunkra sem egyértelmű, hiszen ezeket a döntéseiket nem közölték velünk. A médiatörvény szabályai ismernek bejelentésen alapuló eljárást, kérelemre induló eljárást, és valamiért a bejelentésen alapuló eljárások esetében a bejelentő nem válik alanyává az eljárásnak, tehát nem kell tájékoztatni a döntés tartalmáról. Mondjuk úgy, hogy ebben is alakult a jogalkalmazó szerv gyakorlata, mert a 2010-es években legalább megküldték ilyenkor azt a döntést, amiben elutasították azt a bejelentést. A 2020-as években erre már nem került sor, olyannyira nem, hogy közérdekűadat-igénylés keretében sem bocsátotta a bejelentő számára rendelkezésre a médiahatóság azt a döntését, amiben elutasította vagy másképp minősítette az adott esetet.

Na most, ennek a gyakorlatnak fog véget vetni a TISZA törvényjavaslata. Ennek a gyakorlatnak egyszer és mindenkorra vége lesz, és egyértelművé tesszük, hogy a médiahatóságnak igenis feladata gátat szabni a politikai reklámoknak választási időszakon kívül, történjen az bármilyen felületen: médiaszolgáltatásban, sajtótermékben vagy külterületi, közterületi plakátokon.

Elhangzott már az, hogy az Alaptörvényünk rögzíti, hogy minden embernek joga van az egészséges testi és lelki fejlődéshez. A magyar emberek számára, a magyar családok számára, gyermekeink számára és az idősek számára ezt a nyugalmat és biztonságot fogja biztosítani ez a törvényjavaslat. (Taps a kormánypárt soraiban.)