Magyar Péter (TISZA)
2026-06-22 · 10. ülésnap · napirend előtti felszólalás · 51:27 · miniszterelnökSzöveg33 461 karakter · 55 bekezdés · JSON
MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Honfitársaim! 34 évvel ezelőtt Olaszországot két merénylet rázta meg: 1992 májusában felrobbantották Giovanni Falcone vizsgálóbírót, két hónappal később meggyilkolták Paolo Borsellino szicíliai ügyészt. Mindketten a maffiaellenes küzdelem ikonikus alakjai voltak. Kérlelhetetlenül, életüket kockáztatva küzdöttek az ellen a Cosa Nostra ellen, a maffia ellen, amely az olasz politikát, gazdaságot, médiát évtizedekre elfoglalta, átszőtte, és amely maffia sok millió ember életét tette tönkre, lehetetlenítette el.
Giovanni Falcone olasz maffiaellenes vizsgálóbírót a szicíliai maffia, a Cosa Nostra 1992. május 23-án gyilkolta meg a capaci merényletben. A robbanásban életét vesztette a felesége, Francesca Morvillo és három testőre is. A maffia mintegy 400-500 kilogrammnyi robbanóanyagot rejtett el az autópálya alatt. A bombát távirányítással hozták működésbe, éppen abban a pillanatban, amikor Falcone és a felesége autója áthaladt felette. Az autópálya több mint száz méteren megsemmisült.
Paolo Borsellino szicíliai maffiaellenes ügyész 1992 júliusában, tehát két hónappal később édesanyjához ment látogatóba. A palermói via D’Amelio utcában levő lakóháznál megnyomta a kaputelefont, amire az épület előtt leparkolt Fiat 126-os gépkocsi a levegőbe repült. Későbbi becslések szerint 100 kilogramm trotil volt benne. Borsellino és az őt kísérő öt rendőr a helyszínen meghalt.
A merényletek óriási társadalmi megrázkódtatást váltottak ki, Szicíliában százezrek, milliók vonultak az utcára. Az olasz parlament még ugyanabban az évben, 1992-ben maffiaellenes törvényt fogadott el, és létrehozta a maffiaellenes nyomozó hivatalt. Palermo repterét, kedves képviselőtársaim, kedves ellenzéki képviselőtársaim, ma nem Don Corleone repülőtérnek, hanem Falcone-Borsellino reptérnek hívják.
1991-ben, a merényleteket megelőző évben az olasz állam mindössze két vállalatot és négy ingatlant foglalt le a maffiától, 2019-ben már 351 vállalatot és 651 ingatlant egy év alatt. Falcone és Borsellino tudták, hogy nem egyszerű bűnözők ellen harcolnak, azt is tudták, hogy az életük és a családtagjaik élete a tét. Egy olyan rendszerrel álltak szemben, amely nem ismert kegyelmet, amelynek emberei ott ültek a pártokban, a parlamentben, a kormányban, az önkormányzatokban, a vállalatokban, az állami intézményekben, a médiában, a politikai élet legfelsőbb szintjein. Ott voltak mindenütt, behálózták, meglopták, megnyomorították a hazájukat.
Az olasz államnak erre az 1992-es megrázkódtatásra volt szüksége ahhoz, hogy végre felismerje, hogy a maffiát nem lehet a régi eszközökkel legyőzni. Évszázados küzdelem után hoztak létre új intézményeket, törvényeket, és ez a harc, az olasz maffiaellenes harc a mai napig tart. Még ma is vesznek őrizetbe olyan embereket, akik annak a rendszernek voltak a részei, 34 évvel a gyilkosságok után is.
Tisztelt Ház! Ahogy az olasz maffiának is voltak szürke eminenciásai, úgy voltak janicsárjai és intézői a magyar gazdasági és politikai maffiának is. Ahogy az olasz maffia televíziócsatornákat, médiát vásárolt magának, úgy épített propagandagyárat magának közpénzen a magyar Cosa Nostra, a Fidesz. És éppen ezért a maffia csápjainak levágásához minden területen a lehető leghatározottabban és legszigorúbban kell eljárnunk, legyen szó a pártokról, képviselőkről, közintézményekről, médiáról, gazdasági elitről, oligarchákról vagy éppen politikusbűnözőkről.
(13.10)
De van egy jelentős különbség Olaszországhoz képest: mi nem fogjuk megengedni, hogy a magyar társadalomnak az olaszhoz hasonló megrázkódtatáson kelljen keresztülmennie, ahogy nem fogjuk megengedni azt sem, hogy a maffia további évtizedekre átszője, megfojtsa, meglopja Magyarországot. A mi döntésünk, kedves képviselőtársaim, világos: megszabadítjuk a magyarokat a hazánkat kirabló, az állampolgárokkal szemben fellépő, őket fenyegető, az életüket ellehetetlenítő politikai és gazdasági maffiától. (Taps a TISZA soraiban.)
Honfitársaim! Én ezért jöttem, ezért állok itt önök előtt, ezért jártam az országot két éven át, ezért építettem mozgalmat, ezért indultam a választáson, és ezért vállaltam a miniszterelnökséget, ezt tekintem a legfőbb feladatomnak, és ha tetszik, ha nem, meg fogom, meg fogjuk szabadítani a hazánkat a gazdasági és a politikai maffiától. (Hosszan tartó taps a TISZA soraiban.)
Képviselőtársaim! Április 12‑e történelmi, sorsfordító nap volt, aznap kaptuk a felhatalmazást a rendszerváltásra. De a haza jövője szempontjából a mai nap, június 22‑e súlya legalább ilyen jelentős, hiszen élve az április 12-én kapott felhatalmazással, ma megkezdjük Magyarország megszabadítását a maffiától. Jól jegyezzék meg ezt a napot: ma elindítjuk a Tisztítótűz műveletet, amely lezár egy korszakot, lezárja azokat a hosszú évtizedeket, amikor Magyarországot túszul ejtették, ejthették a szervezett politikai és gazdasági bűnözői csoportok. A Tisztítótűz művelet egy átfogó politikai, gazdasági és jogi akció, amelynek célja Magyarország megszabadítása az állam működését átható korrupció és a hazánkat fojtogató maffia szorításától. Ennek lesz az egyik legfontosabb eleme a nemzeti vagyonvisszaszerzési és -védelmi hivatal. (Taps a TISZA soraiban.)
De senkinek se legyenek illúziói: Magyarország megszabadítása az orbáni maffiától, a csápok levágása rendkívül nehéz feladat lesz. Csak a nemzeti vagyonvisszaszerzési és -védelmi hivatal létrehozása 47 jogszabály módosításával jár együtt, és ez még csak a jogszabályi megalapozása a maffia elleni küzdelemnek. De a hivatal célpontjai, a bűnözők szívósak lesznek, kitartók lesznek, és lehet, hogy erőszakosak is lesznek. Ahogyan ez a hálózat sem egy év alatt épült ki, úgy felszámolni sem lehet majd egyik napról a másikra. A hazánkat foglyul ejtő szervezett bűnözői hálózat több évtizede épül, kezdve a 90-es évek privatizációjától az olajszőkítéseken, a 30-70-es korrupciós megállapodásokon át a Fidesz és a valaha volt baloldal között egészen addig a parkfenntartási korrupciós hálózatig, amelyről évek óta tudott mindenki, de amelynek gyanúsítottjai eddig furcsa mód védelmet élveztek, legyenek akár fideszes vagy akár baloldali polgármesterek, akár fideszes, akár baloldali táskás emberek.
Honfitársaim! Az olaszoknak volt egy mondásuk erre. Azt mondták: a Cosa Nostra nem attól erős, mert sok fegyvere vagy bérgyilkosa van; a Cosa Nostra attól erős, mert az emberek elhiszik róla, hogy legyőzhetetlen.
Mi ma elindulunk az úton, és elkezdjük legyőzni a magyar Cosa Nostrát. Lépésről lépésre... (Taps a TISZA soraiban.) Elkezdjük legyőzni a magyar Cosa Nostrát. Lépésről lépésre, tégláról téglára és bűnözőről bűnözőre fogunk haladni. Ha jól végezzük a munkánkat, akkor június 22‑e lesz az a „D-Day”, az a nap, amikor a magyar nép hosszú sodródás után végre partra száll, és megkezdi saját országának a visszavételét. Ha jól csináljuk, akkor az emberek rövidesen már nem csak legyinteni fognak, ha a politikusbűnözőkről és a korrupció elleni harcról fogunk beszélni. Legyen így! (Taps a TISZA soraiból.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Negyven napja kormányzunk, negyven napja látunk bele az állam működésébe úgy igazán, negyven napja nyitunk ki iratokat, szekrényeket, szerződéseket, látunk belülről alapítványokat, céghálókat, vagyonkezelői konstrukciókat. Április 12‑e óta nap mint nap olyan kifosztás nyomaival és bizonyítékaival szembesülünk, amelynek nagyságrendjét időnként még azok is nehezen fogják föl, akik hónapok, évek óta ezeket az ügyeket vizsgálják kívülről. Az ember kinyit egy dossziét, és ott van egy tízmilliárdos ügy, aztán kinyit egy másikat, és ott van egy ötvenmilliárdos, kinyit egy harmadikat, és ott már százmilliárdok mozogtak. Mire az egyik ügy végére érünk, előkerül egy újabb szerződés, egy újabb alapítvány, egy újabb koncesszió, egy újabb vagyonátrendezés. Nincs a napnak olyan órája, hogy ne kerülne elő egy újabb történet arról, hogyan került a Fidesz alatt közpénz magánzsebekbe, hogyan alakult át a közvagyon magánvagyonná, hogyan lett a nemzet közös tulajdonából egy szűk elit gazdasági hátországa.
(Gulyás Gergely felé:) Kedves Frakcióvezető Úr! Nem tudunk Magyarországon leejteni egy tűt úgy, hogy ahová az esik, onnan az orbáni, fideszes maffia tagjai ne loptak volna el valamit. Látom, hogy kétkedve figyeli, úgyhogy segítek egy felsorolással. Nagyon sokat beszéltünk ezekről az ügyekről az elmúlt hónapokban, években: a felcsúti kisvasútról, Hatvanpusztáról, a zebrákról, a semmibe vezető körforgalmakról, a túlárazott Budapest-Belgrád vasútvonalról, a sárazsadányi szellemélményparkról, lombkorona nélküli lombkoronasétányokról, lejtő nélküli bobpályáról, a többszörösére dráguló hidakról, a gazdátlanul álló, több tíz milliárdos trieszti kikötőről, a lerohasztott, magára hagyott MÁV-ról, a kisvárdai stadionról, a több mint 70 milliárd forint közpénzbe kerülő vadászati világkiállításról, a többmilliárdos milánói pavilonról, az 50 milliárdos kajak-kenu akadémiáról a kiszáradó Velencei-tó partján, a szinte minden sportszövetséget behálózó lopásról, a lenyúlt budapesti és vidéki szállodákról, a 420 milliárdos szabálytalan közműtenderről, a Dunakeszi Járműjavítóról, ahonnan a nyereséget hazavitték, a sokmilliárdos vesztséget pedig az államra, azaz a magyar emberekre hagyták, a turizmusban a Kisfaludy-program százmilliárdjairól, a Tiborcz-féle szállodákról, a kastélyprogramról, a raktárakban álló több ezer túlárazott, felesleges lélegeztetőgépről, a tízmilliárdos brüsszeli Magyar Házról, a Mátrai Erőműről, a Magyar Nemzeti Bankról, az alapítványairól, az irányított állami földárverésekről, a KESMA-ról, a milliárdokért rendelt századvéges tanulmányokról, a nemzeti konzultációra elköltött százmilliárdokról, a sok ezer milliárdos propagandaköltésekről, az orosz kémbankról, a letelepedésikötvény-programról, a dohánykoncesszióról, a kaszinókoncesszióról, az autópálya-koncesszióról, a magántőkealapokról, közérdekű vagyonkezelő alapítványokba kiszervezett nemzeti vagyonról, Lázár János vagyonáról, az Orbán család vagyonáról, a Szijjártó család vagyonáról, a Szalay-Bobrovniczky család vagyonáról, a Mészáros család vagyonáról, a végrehajtó-maffiáról, Rogán Antal találmányáról, a választások előtti államiingatlan-eladásokról, összességében, tisztelt frakcióvezető úr, a haza kifosztásáról. (Hosszan tartó taps a TISZA soraiban.)
(13.20)
Frakcióvezető úr, nem tudom önnek azt mondani, hogy száz ilyen ügy van, ezer vagy tízezer, mert minden vizsgálat újabb és újabb visszaélések tucatjait hozza a felszínre. Nincs olyan szeglete az országnak, nincs olyan állami intézmény, nincs olyan gazdasági ágazat, szektor, ingó vagy ingatlan vagyon, utcasarok vagy háztető, amire ne akarta volna rátenni kezét a bukott orbáni hatalom, egyszóval a magyar Cosa Nostra, a maffia. Ha azt kérnék ma tőlem, mondjak egyetlen, de tényleg egyetlenegy olyan területet, négyzetmétert, amelyik mentes maradhatott volna az Orbán-rendszer korrupciójától, ahonnan nem loptak el semmit az elődeink, nem tudnék ilyen területet mondani.
(Dócs Dávid elfoglalja helyét a jegyzői székben.)
Tisztelt Ház! És ez még csak a történet egyik fele. Ahogy az olasz maffiának is megvoltak a mindenre éhes vezérei, úgy a magyarnak is. A maffiafőnök nem elégedett meg a lopással, Magyarország kirablásával, minden intézmény, minden hatalmi ág kellett neki. Igen, Orbán Viktorról beszélek. Köztársasági elnökké tette azt a Sulyok Tamást, aki aztán így köszöntötte szép szavakkal tavaly a főnökét, a magyar miniszterelnököt; hadd idézzem a Magyar Köztársaság leköszönő elnökét: „Egyesek szerint a politika hullámain nehéz megtalálni az egyensúlyt. Ön azonban nemcsak megőrizte, hanem hajót épített, irányt mutatott, és ha kellett, maga is evezőt ragadott. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Vannak, akik vihartól tartanak, mások a biztos pontokat keresik, de egy jó kapitány mindig képes megtalálni a megfelelő irányt, ha ismeri a célt.” Kedves Sulyok Elnök Úr! Kár, hogy nem verset írt a főnökéhez, mint néhány évtizede, az 1950-es években egyesek Sztálinhoz.
Kedves Képviselőtársaim! A magyar alkotmányosságra és jogállamra hirtelen oly érzékennyé váló ügyvéd, Sulyok Tamás többéves hallgatás, sunnyogás és félrenézés helyett az Orbán-rendszer bukása után arra kérte a volt munkahelyét, az Alkotmánybíróságot, hogy előzetesen foglaljon állást egy olyan alkotmánymódosításról, ami még nem is létezett, amit nem is ismert. Hogy mindenki értse, Sulyok Tamás arra kérte az egykori munkahelyét, az Alkotmánybíróságot, hogy egy demokratikus vita előtt, társadalmi egyeztetés előtt, parlamenti vita előtt, a szavazás előtt direkten avatkozzon be a politikai eseményekbe, folyamatokba. Ismétlem ‑ hogy Sulyok Tamás barátai, ha vannak neki, is értsék ‑, a bukott rendszer bábja a bukott rendszer másik bábjához fordult, hogy legyen már olyan szíves előre megakadályozni a több millió magyar embertől kapott demokratikus felhatalmazás végrehajtását. Ha bárki azt kérdezi ‑ lehet, meg fogják kérdezni ‑, hogy miért van szükség az alkotmányosság és a jogállam helyreállítására Magyarországon, miért van szükség a köztársasági elnöki intézmény hitelességének a helyreállítására, miért van szükség az Alkotmánybíróság megerősítésére, miért van szükség a Tisztítótűz műveletre, annak itt a válasz.
Sulyok Tamás nemhogy nem tud vagy akar megakadályozni egy alkotmányos puccsot, de még maga kezdeményezett egyet. Vagy hát legyünk őszinték, valaki utasította rá, vagy ki tudja, lehet, hogy tényleg maga kezdeményezte. Ahogyan azonban, tisztelt frakcióvezető úr, a pancser puccsokkal lenni szokott, Sulyok Tamás puccskísérlete is összeomlott már az elején. A köztársasági elnöknek a volt kollégái, az alkotmánybírók küldtek selyemzsinórt, és üzenték meg, hogy ideje távozni. Sosem volt még olyan pillanat, talán ön se emlékszik olyanra 1990 óta, amikor a magyar nemzet többsége, elsöprő többsége, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, több tucat alkotmányjogász és az alkotmánybírók együtt követelik és üzenik meg, hogy távozzon a hivatalban lévő köztársasági elnök. Sulyok Tamás egyik legfontosabb feladata a magyar nemzet egységének a megteremtése lett volna. Eddig nem sikerült, de most a végén, becsületére váljon, egy dologban sikerült összehoznia a nemzeti egységet, abban, hogy mennie kell. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Kedves Honfitársaim! Orbán Viktor maffiafőnök ezenkívül legfőbb ügyésszé tette a consilierét, azaz Polt Pétert, aki teljes életművet épített arra, hogy nemhogy üldözőbe vette volna a bűnt, hanem mindvégig akadályozta az egészen súlyos, a magyar történelemben példátlan bűncselekmények feltárását. Olyan jól szolgálta Polt Péter a Dont, hogy most épp az Alkotmánybíróság elnöke lehet ‑ még pár hétig.
Ugyanez a maffiafőnök, Orbán Viktor a Kúria élére olyan embert ültetett, aki, frakcióvezető úr, egyetlen napot sem töltött ítélkező bíróként. Olyan embert, akinek a kinevezéséhez át kellett írni a jogszabályokat, majd újra át kellett írni a jogszabályokat. A maffia szereti a pompát és a kiváltságot, és a Kúria jelenlegi elnöke is szereti.
A maffia mindig gondoskodik arról, hogy a legfontosabb őrhelyeken a saját megbízható vagy zsarolható emberei álljanak, üljenek vagy feküdjenek. Az egyik a pénzre vigyáz, a másik a nyomokat tünteti el, a harmadik arra ügyel, hogy senki ne kérdezzen túl sokat, vagy ha igen, akkor elmenjen tőle a kedve. Amíg ezek az őrhelyek fogságban vannak, addig Magyarország is fogságban van. Ezért hozzuk létre a nemzeti vagyonvisszaszerzési és -védelmi hivatalt, amelynek egyetlen feladata lesz: feltárni, hová tűnt a magyar emberek vagyona, és visszaszerezni azt, amit a maffia elvett ettől az országtól. Nemcsak a múltbeli visszaéléseket vizsgálja majd, de a jövőbeli visszaélések megakadályozása is fontos feladata lesz.
És nem véletlenül nyújtjuk be egyszerre az Alaptörvény tizenhetedik módosítását és a nemzeti vagyonvisszaszerzési és -védelmi hivatalt létrehozó és körülbástyázó hatalmas jogszabálycsomagot. A két kezdeményezés csak együtt tudja felszabadítani Magyarországot, mert nincs értelme vagyonvisszaszerzésről beszélni, ha közben ugyanazok a bábok ülnek ugyanazokban az intézményekben, amelyek éveken keresztül akadályozták a feltárást, a nyomozást és a valódi igazságtételt. Mert a maffia elleni küzdelem nem azzal ér véget, ha megbuktatunk egy politikai rendszert ‑ azzal csak elkezdődik. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(13.30)
Tisztelt Képviselőtársaim, Honfitársaim határon innen és túl! A Tisztítótűz művelet részeként kezdeményezzük a jelenlegi köztársasági elnök megbízatásának megszüntetését. Az Alaptörvény módosításának hatálybalépését követő napon Sulyok Tamás megbízatása megszűnik. Pont. (Taps a kormánypárt soraiban.) Szeptembertől egy teljesen átfogó alkotmányozási folyamatot indítunk, bevonva a teljes magyar társadalmat, megbeszélve és megtárgyalva közös ügyeinket, és a folyamat végén az új alkotmányt a magyar nép fogja népszavazással megerősíteni. (Taps a kormánypárt soraiban.) Ezen alkotmányozási folyamat lezárultáig, de legfeljebb öt évre az Országgyűlés Sulyok Tamás helyére új köztársasági elnököt választ, akinek az egyik legfontosabb feladata a köztársasági elnöki intézmény tekintélyének helyreállítása lesz. (Taps a kormánypárt soraiban.)
Az Alaptörvény módosítása keretében ‑ (Az ellenzéki képviselők felé:) érdemes figyelni, az Alaptörvény módosítása keretében ‑ ismét lehetővé tesszük, hogy az Alkotmánybíróság elnökét maguk az alkotmánybírák válasszák meg a saját tagjaik közül, és visszavezetjük az alkotmánybírókra vonatkozó 70 éves felső korhatárt; a 70. életévüket betöltő alkotmánybírák megbízatása, köztük Polt Péteré is, megszűnik (Taps a kormánypárt soraiban.), és ezzel a mentelmi joga is.
Az alaptörvény-módosítással megerősítjük továbbá a bírói önigazgatást. A Kúria és az Országos Bírói Hivatal vezetőinek visszahívására és megválasztására vonatkozó szabályok jelentősen módosulnak. Ami a visszahívást illeti, a bírói önigazgatást és önrendelkezést az Országos Bírói Tanács szolgálja, a most benyújtandó javaslat odaadja nekik a lehetőséget, hogy bármikor kezdeményezzék a Kúria és az Országos Bírói Hivatal vezetőinek visszahívását, amiről az Országgyűlés kétharmados döntéssel dönt. Előfordulhat azonban, hogy az Országos Bírói Tanács nem él ezzel a visszahívás-kezdeményezési jogával, de a bírók bizalma viszont megrendül, esetleg erősen megrendül a saját bírósági vezetőikben. Magyarországon ma ‑ a frakcióvezető úr tudja ‑ 2700 bíró van. Azt javasoljuk, hogy bizonyos számú bíró kezdeményezhesse a Kúria és az Országos Bírói Hivatal vezetőinek visszahívását, és ha ezen javaslatot a bírák több mint kétharmada támogatja, akkor az Országgyűlés szintén kétharmados többséggel hívja vissza a Kúria és/vagy az Országos Bírói Hivatal vezetőjét. (Taps a kormánypárt soraiban.)
Változnak a jövőben a Kúria elnökének megválasztási szabályai is. Eddig a Kúria elnökét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választotta meg. Azt javasoljuk, hogy legyen valódi önigazgatás: a jövőben a bírók maguk közül jelölhessenek Kúria- és OBH-, Országos Bírói Hivatal-vezetőt, kúriai elnököt és az OBH-elnököt, és a bíráktól a három legtöbb szavazatot kapó jelölt közül kelljen a köztársasági elnöknek az Országgyűlés felé kúriai elnököt vagy/és OBH-elnököt jelölnie. Így ‑ remélem, egyetértünk ‑ valóban megvalósulhat a bírói önigazgatás, és az eddigiektől eltérően nem pártpolitikai, teljesen alkalmatlan, ámde megbízható és zsarolható kinevezettek, bábok fognak ülni a Kúria és az Országos Bírói Hivatal élén. (Taps a kormánypárt soraiban.)
Honfitársaim! A Tisztítótűz művelet célja nem csupán a jelenlegi politikai és gazdasági maffiarendszer felszámolása, arról is gondoskodnunk kell, hogy ugyanilyen rendszer a jövőben ne épülhessen ki újra. Ezért az Alaptörvény tizenhetedik módosításában javaslatot teszünk az országgyűlési képviselői mandátum 12 évben történő maximálására. (Hosszan tartó taps a kormánypárt soraiban.) Látom, a nagy maffia és a kis maffia tagjait ez a javaslat izgatta föl eddig a legjobban, pedig 12 év elegendő idő arra, hogy valaki szolgálja a hazáját, megvalósítsa a programját, bizonyítsa a rátermettségét, és nyomot hagyjon maga után ‑ na, nem a lopással ‑, mert a hatalmat a magyar néptől csak kölcsönkapjuk, nem örökbe. Aki ezt elfelejti, láttuk, hogy előbb-utóbb a hazáját saját tulajdonaként kezdi el kezelni, az embereket pedig alattvalókként. (Szórványos derültség a Fidesz-frakció soraiban.) És ezért is ‑ ezért is ‑ indítunk el egy átfogó alkotmányozási folyamatot, mert ez a mostani alkotmányozási, alkotmány-módosítási javaslat nagyon is önkorlátozó. Nem kezdtünk el ‑ szemben elődünkkel ‑ ötletbörzévé vagy bevásárlólistává alakítani alkotmányt, törvényeket; minden egyes módosítás célja, hogy a hazánkat ért rombolás következményei ne mérgezhessék tovább Magyarországot. Nemcsak hogy van erre felhatalmazásunk, kedves ellenzéki képviselők, de erre és pontosan erre kaptunk felhatalmazást sok-sok millió magyar embertől. (Taps a kormánypárt soraiban.)
A második feladat egy új alkotmány megalkotása, ez pedig széles társadalmi részvételre, nyilvános vitákra és politikai konszenzusra is épülő alkotmányozási folyamatot feltételez. Sem a rendszerváltás átmeneti alkotmánya, sem a 2011-ben elfogadott Alaptörvény nem vált a nemzeti közösség egészének alkotmányává ‑ sajnálom, teszem hozzá. Magyarországnak szüksége van egy olyan alkotmányra, amelyet politikai hovatartozástól függetlenül a magyar emberek valóban a sajátjuknak érezhetnek; olyan alkotmányra, amely túlél kormányokat, pártokat, miniszterelnököket, engem, minket, önöket; olyan alkotmányra, amely emlékeztet bennünket arra, hogy van valami, ami mindannyiunknál fontosabb: ez a valami Magyarország.
Ez az alkotmányozási munka időt fog igényelni, és ez jól van így, mert alkotmányt nem egy kormányra vagy kormánynak írunk. Olyan alkotmányt akarunk és fogunk alkotni, amely akkor is itt lesz, amikor mi már nem; olyat, amelyre nem azért vigyáznak majd a magyar emberek, mert törvény kötelezi őket erre, hanem azért, mert szeretik, elfogadják, a sajátjuknak érzik ‑ hiszen a sajátjuk is lesz. Ezen fogunk dolgozni, remélhetőleg önökkel közösen és minden magyar emberrel közösen a következő egy évben. (Taps a kormánypárt soraiban.)
(13.40)
Tisztelt Ház! Magyarországon az elmúlt évtizedekben olyan rendszer épült ki, amely fokozatosan foglyul ejtette az államot: a maffiát választotta a törvényesség helyett, Don Corleonét választotta Cattani felügyelő helyett. Mi Cattani felügyelőt választjuk, de nem az ő sorsát. Éppen ezért a nemzeti vagyonvisszaszerzési és -védelmi hivatal vezetői, elnöke és négy elnökhelyettese különleges rendőri védelem alatt fog állni a nap 24 órájában, mert tudjuk, hogy a maffia nem fogja megadni magát.
Eddig is kaptunk fenyegetéseket, most is kapunk fenyegetéseket, és tudjuk, hogy fogunk is kapni fenyegetéseket, hiszen azokkal kerülünk szembe, akik évtizedeken át azt hitték, hogy a törvények felett állnak, sőt a törvényt magát is az orbáni maffia írta saját magára. Tudjuk jól, hogy ez a bűnszervezet nem amatőrökkel építtette fel ezt a rendszert, a magyar Cosa Nostrát. A magyar állam kifosztása mögött ügyvédek, könyvelők, pénzügyi szakemberek, cégépítők, strómanok, politikai végrehajtók, politikai bábok és janicsárok egész hálózata állt. Éppen ezért kötelességünk, hogy az ország legjobb szakembereivel legyenek kénytelenek szembenézni, amikor visszaszerezzük az ellopott vagyont.
Vannak kiváló ügyészeink, NAV-osaink, pénzügyőreink, kockázatelemzőink, rendőreink (Pócs János: Rokonok…), mostantól szabadon, esküjükhöz híven végezhetik a munkájukat, és ez is az elvárás velük szemben. Hagyni fogjuk dolgozni az állományt, sőt kifejezett elvárásunk feléjük, hogy az eddigieknél gyorsabban, precízebben, és ha a jogszabály megengedi, szigorúbban dolgozzanak.
Ami pedig a nemzeti vagyonvisszaszerzési és -védelmi hivatalt illeti, oda az ország legjobb rendőreit, nyomozóit, ügyészeit, pénzügyi szakembereit, könyvvizsgálóit, adózási szakértőit, informatikusait és jogászait hívjuk. Nem önt, Pócs képviselő úr! (Pócs János közbeszól.) És jönni is fognak az ország legjobb szakemberei: olyan emberek fognak a hazáért dolgozni, akiknek a szakértelméhez semmi kétség nem férhet; olyan emberek, akik egész életükben arra készültek, hogy bonyolult gazdasági bűncselekményeket tárjanak fel; olyan emberek, akik tudják, hogy a szervezett bűnözők ‑ legyenek akár politikusbűnözők ‑ hogyan rejtik el a vagyont, hogyan mozgatják a pénzt, hogyan épülnek fel a strómanhálózatok, és hogyan próbálják meg eltüntetni a nyomokat azok, akik azt hiszik, hogy soha senki nem fogja számonkérni őket.
De az olaszok története arra is megtanít minket, kedves frakcióvezető úr, hogy a maffia legyőzéséhez még a legjobb nyomozók, ügyészek, bírák tisztessége, eltökéltsége, kérlelhetetlensége és szorgalma sem elég. Akkor lehet legyőzni a maffiát, amikor egy egész társadalom áll azok mögé, akik felveszik a maffia ellen a nem veszélytelen harcot. Giovanni Falcone és Paolo Borsellino története arra tanít minket, hogy a maffiát le lehet győzni ‑ igenis le lehet győzni! ‑, de kell hozzá egy teljes nemzet támogatása. Azt kérem tehát a magyar emberektől, hogy ugyanazzal az elszántsággal álljanak majd a nemzeti vagyonvisszaszerzési és -védelmi hivatal és annak vezetői, munkatársai mellé, mögé, ahogyan annak idején, 1992 után az olasz társadalom állt a maffiaellenes harc élére. Ezt kérjük a magyar emberektől.
És a képviselőtársaimtól a következőt kérem: jól gondolja meg mindenki, hogy ki mit cselekszik. A következő időszakban Magyarország történetének legnagyobb vagyonfeltárási és vagyonvisszaszerzési művelete indul el. Olyan maffiaellenes és korrupcióellenes szuperhatóságot hozunk létre, amelynek egyetlen mércéje és feladata a magyarok vagyonának törvényes védelme lesz. Nem fogja érdekelni, ki milyen párthoz tartozik; nem fogja érdekelni, ki milyen tisztséget visel vagy viselt; nem fogja érdekelni, ki milyen befolyással vagy képzelt befolyással rendelkezik. Egyetlen kérdés fogja érdekelni: hová került a magyar emberek vagyona? Kik döntöttek róla? Kik részesültek belőle, milyen jogcímen, és hol van?
Ezért azt tanácsolom mindenkinek, de tényleg mindenkinek, aki az elmúlt évtizedekben közvagyon felett rendelkezett, közvagyon sorsáról döntött, vagy ne adj’ isten, közvagyonból gazdagodott meg ‑ legyen az magyar vagy uniós pénz ‑, kezdje el összerendezni a papírjait, a szerződéseit, és kezdje el gyártani a magyarázatokat. Jól gondolja át ‑ bár nincs itt, de talán hallja ‑, jól gondolja át, kedves Lázár János, hogy mit tett a közvagyonnal! Jól gondolja meg, Pócs János (Pócs János: Itt vagyok!), Kocsis Máté, Zsigó Róbert, Orbán Balázs vagy éppen Szijjártó Péter, hogy milyen elszámolnivalója van! (Zsigó Róbert: Milyen?)
Honfitársaim! Talán ismert, hogy a politikai pályám kezdetén a volt feleségemet, az Orbán-kormány egykori igazságügyi miniszterét idéztem, aki azt mondta: az Orbán rendszer egy maffia, amiből nem lehet kiszállni. Ebből a mondatból értettem meg és értheti meg mindenki, hogy valóban egy politikai-gazdasági maffia vezette 16 vagy 20 évig az országot, a hazánkat, hogy onnan nincs egyéni menekülőút; az egyetlen választható út, az egyetlen járható út, ha az ország, a hazánk együtt, egy nemzetként száll szembe az őket kifosztó, az országot korábban vezető bűnözőkkel. És mi, magyarok ezt az egyetlen lehetséges utat fogjuk választani.
Ugyanakkor senki ne várjon csodát egyik napról a másikra; ahogyan az olasz maffiaellenes harc, úgy a mi küzdelmünk is hosszú lesz. Türelemre, következetességre és teljes társadalmi támogatásra lesz szükség. Nem futhatunk fejjel a falnak, de nem is válhat aktatologatássá a korrupcióellenes küzdelem. Valódi nyomozásra, igazságszolgáltatásra, gyorsabb eljárásokra, erős intézményekre és elszánt szakemberekre van szükség.
A kormány ehhez minden szükséges költségvetési és jogi eszközt biztosítani fog. A nemzeti vagyonvisszaszerzési és -védelmi hivatalt az Országgyűlés hozza létre, az Országgyűlésnek tartozik majd beszámolással, a kormánytól teljesen független lesz. A fideszes, KDNP-s és mi hazánkos képviselőtársaimat szeretném felszólítani, hogy egyenként, név szerint döntsenek; döntsenek, és mondják ki hangosan, hogy ki mellett állnak: a politikai és a gazdasági maffia, a magyar Cosa Nostra vagy a magyar emberek mellett. A következő hónapokban mindannyiuknak döntést kell hoznia, hogy a közvagyon visszaszerzésének az oldalán állnak‑e, vagy maradnak a maffiában, a maffia mellett. Segítik‑e az új hatóság létrehozását, munkáját, vagy akadályozzák azt? Legyen mindenki számára világos: aki a ma néhány napos társadalmi egyeztetésre kerülő alaptörvény-módosítást vagy a nemzeti vagyonvisszaszerzési és -védelmi hivatalt létrehozó jogszabálycsomagot nem támogatja, az a maffia oldalára állt. (Derültség a Fidesz képviselőinek soraiból.)
Itt nem lehet oldalazni, nem lehet a felelősség és a tiszta döntés elől elsasszézni, kedves Gulyás Gergely, Rétvári Bence és Toroczkai László! Támogatják‑e az országot szétrabló maffia elleni harcot, vagy segítik a maffiát ‑ erről kell dönteni. (Novák Előd: Meg a mentelmi jogról!) Egy dolog biztos: mi nem kérünk politikai szívességet, nem kérünk kegyet, de nem fogjuk hagyni, hogy megakadályozzák Magyarország megtisztítását a korrupciótól. (Taps a TISZA soraiból. ‑ V. Németh Zsolt közbeszól.)
Honfitársaim! Mielőtt a javaslatot az Országgyűlés elé terjesztenénk, azzal a kéréssel fordulok minden magyar emberhez, hogy vegyen részt ebben a folyamatban.
(13.50)
Magyarország önök miatt menekült meg attól a rombolástól, ami április előtt megállíthatatlannak tűnt. Ezért soha nem lehetünk ‑ soha nem lehetünk! ‑ eléggé hálásak a magyar embereknek. Soha ennyien nem vettek részt országgyűlési választáson; soha ennyien nem követték a közélet eseményeit; soha ennyien nem gondolkodtak, vitatkoztak azon, beszéltek arról, hogy milyen országban szeretnének élni; és soha ennyien nem cselekedtek egyszerre Magyarország megmentéséért.
Arra kérem önöket, kedves honfitársaim, hogy soha, egy pillanatig se gondolják azt, hogy önök ehhez nem értenek. Soha ne gondolják azt, hogy ez nem az önök dolga! Magyarország megvédése, megszabadítása a maffiától nem egy szakma, hanem egy közös ügy, a hazánk közös ügye. Arra kérem önöket, hogy segítsenek nekünk olyan Magyarországot építeni, amely képes lesz megszabadulni a bűnszervezetektől, leszámol az orbáni maffiával, és amely méltó ehhez a nemzethez, méltó önökhöz.
A ma ismertetett alaptörvény rövidesen véleményezhető lesz a kormany.hu oldalon. Lehet, hogy már fenn is van, és a nemzeti vagyonvisszaszerzési és -védelmi hivatal létrehozására irányuló jogszabálycsomag is felkerül még várhatóan a mai nap a kormány honlapjára ‑ ahhoz is várjuk pár napig civilek és korrupció ellen küzdő szervezetek véleményét és javaslatait; de akár a maffia is tehet javaslatokat. (Derültség a TISZA soraiban.) Amit ígérni tudok, hogy a magam részéről a legszigorúbb javaslatokat fogom támogatni, és ezt fogom kérni a kormánytól és a TISZA frakciójától is. (Pócs János: Igenis, felség!)
Honfitársaim! A következő hónapokban és években olyan bátor emberek fognak munkához látni, akiknek az lesz a feladatuk, hogy feltárják, hová tűnt a magyar emberek vagyona. Olyan ügyeket fognak kivizsgálni, amelyekhez évek óta senki nem mert hozzányúlni. Olyan emberek érdekeit fogják sérteni, akik hosszú időn keresztül érinthetetlennek hitték magukat. Nem kertelek: ez rendkívül nehéz és sokszor veszélyes feladat is lesz. Ezek az emberek, ezek a nyomozók ‑ legyenek ügyészek, rendőrök ‑ önökért fogják ezt tenni. Szakértői számítások szerint a korrupció a magyar GDP 8-10 százalékába kerül nekünk. Ezeket a forrásokat ezek az emberek és a társaik a magyar emberektől vették el.
Az olaszok megtanulták, hogy a maffia elleni harcot nem lehet néhány magányos ügyészre, bíróra vagy néhány nyomozóra bízni. Megtanulták, hogy a maffia elleni harcot csak az egész társadalom együtt tudja sikerrel megvívni. Éppen ezért arra kérem önöket ‑ minden magyar embert ‑, hogy álljanak azok mögé az emberek mögé, akik ezt a munkát elvállalják; álljanak a bírák mögé; álljanak az ügyészek mögé; álljanak a pénzügyőrök és a nyomozók mögé; álljanak a nemzeti vagyonvisszaszerzési és -védelmi hivatal munkatársai mögé, és együtt védjük meg őket a gazdasági és politikai maffiától. Mert támadás lesz számtalan. Jönnek majd a lejáratások, a megfélemlítések, a fenyegetések, a hazugságok. A maffia, annak a politikai és gazdasági ága megpróbálja majd akadályozni a munkát, pontosan azért, mert most először kerülnek olyan helyzetbe, hogy valódi következményekkel kell szembenézniük.
Én vállalom és szentül ígérem minden magyar embernek, hogy a magyar állam minden törvényes eszközzel meg fogja védeni ezeket az embereket, minden költségvetési forrást meg fog adni, minden támogatást meg fog adni a munkájukhoz ‑ de ez önmagában nem lesz elég. Szükségük lesz az önök, minden magyar ember támogatására. A küzdelem hosszú lesz, nehéz lesz, néha reménytelennek fog tűnni. A maffia vissza fog ütni. Megpróbálja majd megfélemlíteni azokat, akik feltárják, nyilvánosságra hozzák a bűneiket (Pócs János: Magadból indulsz ki?), és megpróbálja majd lejáratni azokat, akik vissza akarják szerezni a magyar emberek vagyonát. De ma, képviselőtársaim, megtettük, megtesszük az első lépést, és egy dolgot megígérhetek önöknek, minden magyarnak: végig fogjuk csinálni, mert ezt a küzdelmet most tényleg a hazánkért, a gyerekeink és az unokáink jövőjéért vívjuk.
Honfitársaim, induljon a Tisztítótűz! Éljen a haza! Köszönöm, hogy meghallgattak. (A TISZA képviselői felállva hosszan tapsolnak.)
HivatkozásJSON
karzat: Magyar Péter — 2026-06-22, napirend előtti felszólalás. Az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 12:40. https://ogykarzat.hu/ckl43/felszolalas/10-2.html
BibTeX
@misc{karzat-43-felszolalas-10-2,
title = {Magyar Péter — 2026-06-22, napirend előtti felszólalás},
howpublished = {\url{https://ogykarzat.hu/ckl43/felszolalas/10-2.html}},
note = {karzat — az Országgyűlés szavazásai; az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 12:40},
year = {2026}
}