Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Vannak a történelemben olyan korszakok, könnyebb idők, amikor gazdasági bővülés van, békés viszonyok vannak, amikor csak arról kell dönteni az országok, a szövetségek vezetőinek, hogy a többletet, amit az országok előállítanak, milyen módon osztják szét. Ez a konjunktív időszak mindig egy könnyű időszak. És vannak sűrűbb, nehezebb időszakok, amikor viszont súlyosabb döntéseket kell meghozni.

Az elmúlt évek járvánnyal, háborúval, a szankciók miatt kialakult gazdasági nehézségekkel tűzdelt évek. Ezek az évek nem a konjunktúra évei, most nem arról kell dönteni, hogy a többletet hogyan osztjuk szét, hanem hogy nehéz helyzetben hogyan hozzunk jó döntéseket. És ilyen időkben nem lájkhuszárokra van szükség, hanem államférfiakra, akik tudnak hosszú távon gondolkozni, akik a nemzetük jövőjét nézik, akik a kontinensük jövőjét nézik; akik nem azért utaznak csak Brüsszelbe, hogy megfeleljenek a brüsszeli média vagy az ottani bürokraták elvárásainak; akik nem úgy irányítják csak az országukat, hogy éppen egy-egy koalíciós válságot hogyan éljenek túl egyik hétről a másikra, egyik hónapról a másikra; akik nemcsak helyi botrányokon keresztül akarnak túlevickélni egy-egy cikluson, hanem most olyan emberekre van szükség, akik látják, hogy Európának mi a geopolitikai helyzete, hogyan erősödött meg úgy a XX. század elején Amerika, hogyan erősödik meg Kína, a keleti országok, hogyan nehezítik meg egyes geopolitikai helyzetek, mint például az orosz-ukrán háború Európa helyzetét, és ebben a helyzetben racionálisan, higgadtan, Európa érdekét és a nemzetek érdekét figyelembe véve hoznak döntéseket.

Nem létezik olyan európai érdek, amelyik ellentétes a nemzetek érdekeivel, hiszen a nemzetek érdekei adják ki az európai érdeket. Így volt ez korábban a történelem sorában, és így lett most is. Abban az esetben, ha egy uniós vezetés, egy brüsszeli vezetés azzal találkozik szembe, hogy le akar nyomni döntéseket országoknak a torkán, akkor szereptévesztésben van, mert ő nem azért van, hogy uralkodjon a nemzetek fölött, hanem azért van, hogy a nemzeteket szolgálja és az európai nemzetek közös akaratának megfelelően járjon el. Ha pedig valamiben nincs konszenzus, akkor semmifajta jogosítványa nincs abban a kérdéskörben eljárni, azt a kérdést a nemzetekre kell bízni. Ezek a nemzetek nagyon régóta meg tudták oldani Európa ügyeit, nincs szükségük arra, hogy valaki megmondja nekik, hogyan és miként döntsenek.

És ilyen egyik legfontosabb érték valóban a béke Európában, hiszen nincs annál fontosabb érték, mint az emberek élete, márpedig a háborúban nap mint nap emberek százai, emberek ezrei halnak meg. Mindenki, akinek felelős beosztása van, bárhol a háború környékén, egyetlenegy célja kell hogy legyen, az, hogy ez a háború minél hamarabb véget érjen, hogy megszűnjön a fegyverropogás, hogy ne haljon meg több ember. Nincs olyan más érdek, fegyverszállítási érdek, gazdasági érdek, bármi egyéb, ami ezt felülírhatná. Nem tehetnének mást Európa politikusai, mint minden megnyilatkozásukat azzal kellene kezdjék másfél éve, hogy én azért küzdök, hogy Ukrajnában is megszűnjön a fegyverropogás, és béke legyen. Erről kellene hogy szóljanak a hírek, miközben arról beszélnek, hogy hogyan szállítanak több fegyvert, hogyan húzódik még tovább a háború.

(9.10)

Mióta kitört a háború, Magyarországra 1,2 millió ember érkezett úgy Ukrajna felől ‑ akár az ukrán-magyar határon, akár a román határon keresztül ‑, hogy segítséget kért, mert a háború elől menekül. Ötezer gyermeknek biztosítottunk oktatást a magyar oktatási intézményekben. Ingyenes utazási kedvezményt biztosítottunk mindenki számára, aki a háború elől menekül. Egészségügyi ellátást, szállást, napközbeni ellátást biztosítottunk mindenkinek, mert az emberiesség ezt kívánja meg mindegyikünktől, de a legfontosabb, hogy azért tegyünk, hogy minél hamarabb béke legyen Ukrajna területén is.

Most pedig azt lájuk, hogy nem a béke felé, hanem a háború eszkalálódása felé megy sajnos a világ sora, és olyan nem észszerű döntéseket is látunk, mint például egy háborúban álló ország felvételének az elindítási kísérlete, Ukrajna felvételi kísérlete.

Azt sem tudják megmondani azok, akik emellett kiállnak, hogy pontosan mekkora területet akarnak felvenni az Unióba. Azt sem tudják megmondani, hogy mennyi lakost vesznek fel az Unióba. Azt sem tudják megmondani, hogy milyen hatása lesz az Európai Unió közös határok nélküli belső piacára. Azt sem tudják megmondani, hogy az agrártámogatásra, az országok befizetésére és támogatására milyen hatással lesz. Egyáltalán, a józan ész alapján hogy lehet azt mondani, hogy egy háborúban álló országot egy békés térségbe felveszünk? Ez mit jelent a mi háborúval való kapcsolatunk szempontjából? Ezek mind-mind tisztázatlan kérdések.

Magyarországot a saját forrásaihoz, amelyekhez minden feltételt már hónapok és évek óta biztosítottunk, nem engedi hozzájutni az Európai Unió, miközben Ukrajnának újabb forrásokat nyitna meg, miközben ott jól láthatóan sokkal nehezebb helyzet van, és a jog uralma is kevésbé mondható el, mint Magyarországon. Ez a kettős mérce joggal háborít fel magyar embereket, hogy tisztességes, jogszabályokat betartó magyar emberek hátrányba kerülnek a brüsszeli bürokraták szemében.

Ezt a döntést elhamarkodott meghozni, előkészítetlen az ezzel kapcsolatos döntés. Ukrajnának nyilván segíteni kell ahhoz, hogy minél hamarabb béke legyen, de nem ez az út az, amely ezt elősegítené; erről pedig holnap egy részletes vitát is fogunk folytatni itt, a parlamentben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)