Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Magam is úgy éreztem, hogy a Fidesz-KDNP és felvezető képviselői úgy próbálnak tenni, mintha nem lenne itt semmi látnivaló, mintha nem előzte volna meg egy igen komoly, nemzetközi színtéren zajló csörte is a globális minimumadó kérdéskörét.

Hozzáteszem, hogy jobboldali, konzervatív képviselőként bennem mindig rossz érzést szül, amikor van egy nemzetközi nagy hálózati megegyezés, és megmondják egy szuverén nemzetállamnak, hogy figyelj, barátom, akkor minimum ennyi legyen nálatok az adó. Viszont a másik oldalról van egy nagyon-nagyon irritáló dolog, ami itt már elhangzott a mai vita során. Én nagyon sokszor kritizáltam a 2010 előtti korszakot, hogy túltámogatja a multicégeket, nagyon sok vissza nem térítendőt biztosít számukra, és én lepődtem meg a legjobban, amikor pár évvel később kijött a statisztika, miszerint 2010 után megháromszorozódott a multicégeknek biztosított, jellemzően vissza nem térítendő támogatások tömege.

Tehát egyik korszaknak sem vagyok rajongója ebből a szempontból, nem jó ezeket a cégeket ennyire nyíltan és ennyire egyoldalúan támogatni, mert ez a másik oldalon versenyhátrány a magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások számára. Ne tagadjuk tehát el, hogy itt azért nem a kormányzat szándékainak megfelelően alakultak első körben a dolgok.

Valóban, az sem lett volna jó, ha mondjuk, más kontinensek vagy más országok versenyelőnybe jutnak a szakaszossággal, és mondjuk, mi már bevezetjük a globális minimumadót, ők meg nem. De összességében azért rettenetesen irritáló, amit ezek a multicégek, főleg egyes autógyártók csinálnak. Tehát vannak közöttük olyanok, amelyek, ha minden tényezőt figyelembe veszünk, bizonyos időszakokban 1 százaléknyi adóterhelést sem vállaltak Magyarországon.

Államtitkár Úr! Válaszolni kell arra, hogy mi lesz a royaltykkal, mi lesz azzal, ha egy ilyen multicég azt mondja, hogy én informatikai rendszert bérelek, mondjuk, a német anyavállalatomtól. Ennek, tudtommal, nincsen felső határa, akármennyiért bérelhet informatikai rendszert. Mi lesz, ha gyártási technológiát bérel? Ugyanígy, ismereteim szerint, lényegi felső határról nem beszélhetünk.

Tehát itt a trükkös pénzkicsatornázás után megmaradt összegnek az adóztathatóságáról beszélünk az én fogalmaim szerint, és ez egészen más helyzet, mintha azt mondanánk, hogy minden tényezőt figyelembe véve minimum 15 százalék mindenkinél. Itt a magyar szabályozás azért igyekszik beemelni ebbe az egészbe még egy-két könnyítő tényezőt a tekintetben, hogy figyelembe lehet venni helyi adókat és másokat, és súlyozva lehet ezt a 15 százalékot kiszámolni. Én viszont óva intem önöket attól, hogy Magyarország bármilyen tekintetben azzal versenyezzen, hogy itt a cégeknek, mondjuk, kevesebb adót kell fizetni, mint máshol. Attól is óva intem önöket, hogy a munkaerő olcsóságával versenyezzenek, mert ez egy több mint három évtizedes bedőlt stratégia Magyarországon, és ennek eredménye az az elképesztő emberierőforrás-kivándorlás, amely a demográfiai katasztrófával együtt fojtogatja ezt az országot, és a mostani prognózisok szerint egy 7-7,5 milliós országgá teszi az évszázad második felében.

Összességében tehát egy komoly vitapontunk van, a csatolt tanulmányban az szerepel, hogy kilencvenegynéhány milliárd pluszbevételre számít a költségvetés abból, hogy ezt az adózási módosítást eszközli. Én egyébként csak ezért hajlok a támogatására, mert azért csak beljebb lesz a költségvetés, tehát ezt ne tagadjuk el. Viszont a mi méréseink és szakértői mérések szerint alsó hangon 300-400 milliárd forint az, ami a költségvetésből a társaságiadó-soron hiányzik és amennyivel kevesebb adót ezek az érintett cégek és társaságok megfizetnek.

Tehát arra kérem önöket, és nagyon komolyan kapacitálom önöket arra, hogy a nemzetközi megegyezésen, az átültetésen túl vizsgálják meg ezeknek a nagy cégeknek a royalty gyakorlatát, a know-how informatikairendszer-bérlési és egyéb trükkös megoldásait, mert az a tapasztalatunk, hogy ezermilliárdos nagyságrendben lehet profitot adózatlanul kitalicskázni. A most bejelentett módosítás mellett ezeknek a nagyon-nagyon alapos átvizsgálása és valami felső határ húzása jelentené azt a pontot, ahol érezhetően a közteherviselés felé mozdulunk el.

Még egy félmondatot meg kell említenem. A vissza nem térítendő támogatásokat, úgy látom, hogy azért egész Kelet-Közép-Európában fetisizálják, tehát úgy gondolják, hogy ha odaadnak vissza nem térítendő milliárdokat, ez majd alapjaiban befolyásolja a nagy multicégeknek a hozzáállását egy helyi befektetéshez, egy beruházáshoz. Nagyon sokszor ezekkel a vissza nem térítendőkkel a teljes munkabértömeget, mondjuk, egy vagy két évre odaadják előre. (Jelzésre:) Van, amikor még többre, igen. A helyzet ezzel szemben az, hogy nem szabadna a magyarok bérének olcsóságával és a vissza nem térítendő transzferekkel sem versenyezni. Ezeket ebben a formában át kellene gondolni, megnyitni a magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások felé is, hogy azok ne csak kedvezményes hitelt, de támogatást is kaphassanak.

Összességében tehát én azért hajlok a támogatás felé, mert ez mégiscsak jobban terheli az eddigi állapotnál az érintett multicégeket, de a teljes körű megoldástól nagyon-nagyon távol áll, mert a teljes körű megoldás csak a közteherviselés lehetne, és úgy gondolom, hogy rengeteg lépés van még előttünk addig, amíg elérjük ezt a pontot. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a DK és az LMP soraiban.)