Dudás Róbert (Jobbik)

DUDÁS RÓBERT, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Két, azt gondolom, nagyon komoly és nagyon összeszedett beszédet már biztosan hallhattunk ma, az előbbiekben Hiller képviselőtársamtól, és miniszter úr expozéja is egy rendkívüli történelmi kitekintésre adott lehetőséget számunka. Ezt külön köszönöm. Magam is nagy szerelmese és tisztelője vagyok a történelmi dolgoknak, történelmi tényeknek.

Ugyanakkor viszont azt gondolom, hogy egy rendkívül jó retorikával megáldott személyként ön egy szép köntösbe öltöztette most azt a kastélybizniszt, nevezhetjük bárhogy, de azt gondolom, nyugodtan mondhatjuk így, amit most önök egy törvényjavaslat formájában kívánnak az Országgyűlésen úgy átvinni, hogy utána magánkézbe kerülhessenek.

(16.10)

Engedjék meg, hogy megjegyezzem, azért van annak egy diszkrét bája, amikor az önök részéről konkrétan Nacsa képviselőtársam egy felszólaláson belül a privatizációt teljesen pozitív, majd teljesen negatív kontextusba is tudja helyezni, és mindezt lenyűgöző vehemenciával képviselni is tudja, legyen szó negatívumról, legyen szó pozitívumról, attól függ, hogy melyik oldalról beszélünk. A baloldal tekintetében negatív a privatizáció, a kormánypárt részéről már ezt pozitív kontextusba helyezte képviselőtársam. Nem! A privatizációnak nincs ideológiai színezete, és még a parlamenti patkó tekintetében sem lehet elhelyezni.

Azt gondolom, a privatizációnak magát a természetét kell nézni, és innen kell vizsgálni, hogy azzal egyetértünk, avagy sem. Azt gondolom, hogy a jelen kastélytörvény kapcsán is egy olyanfajta privatizáció van, ami egyébként még külön kategóriába tartozik, hiszen ingyenes tulajdonba adásról beszélünk, még ha az feltételekhez is van kötve.

Csak nagyon röviden. Az elmúlt szűk egy évtizedben, tehát még nem telt el tíz év, teljes mértékben átalakultak a földbirtokosi szerkezetek, és én azt gondolom, szorosan kapcsolódik a jelen törvényjavaslathoz. Önök elérték azt, hogy az elmúlt szűk egy évtizedben megszűntek gazdák, megszűntek gazdálkodók, elvesztették a földterületeiket. Olyan emberek kapták meg ezeket a területeket, hogy gazdálkodjanak ‑ csak mondjuk, műkörmösként nem feltétlen gondolta ő azt komolyan, viszont azért a földalapú támogatás tekintetében az nagyon jól jött neki, és itt nem feltétlen szeretnék leragadni egy-egy szakmánál ‑, hiszen eljutottunk oda, hogy nem száz, hanem inkább ezer hektárokat halmoztak föl bizonyos emberek. Kialakult egy földesúri rendszer. Nagyon sok történelmi példát hallottunk már, azt gondolom, nyugodtan említhetem ezt is, abból a korszakból is érkeztek ma már több oldalról is példák, kialakult egy földesúri rendszer.

Kialakult egy olyan földesúri rendszer, amelyiknek már nem elég, mondjuk, egy vadászkastély ‑ nem, bocsásson meg! ‑, egy vadászház, nem elég neki egy kis vendégház, ami egyébként uniós vagy hazai forrásból épült, a köré a pár ezer, pár száz vagy inkább már pár ezer hektáros föld köré vagy közepébe, vagy akár a szélére, most már dukál neki egy kastély is.

Miniszter úr, engedje meg, hogy azt mondjam, ez egy igazi kommunista tempó. Az ötvenes években fölment a Rózsadombra az akkori politikai elit, és rámutatott egyes villákra (Nacsa Lőrinc: Apró Antal.), és akkor azt mondták, hogy ebből lett a Kádár-villa, ebből lett az Apró-villa, és még ezt a sort hosszan lehetne sorolni. Most hasonlóképpen történik. Önök azt mondják, szidják itt a rendszerváltás előtti időszakot, szidják a kommunistákat, ugyanazt csinálják 2023-ban, mint az ötvenes években Kádárék, Rákosiék, rámutatva a villákra, csak önök nem villákra mutogatnak, hanem kastélyokra mutogatnak. Ők a jó elvtársaknak villákat adtak a Rózsadombon, önök pedig a saját oligarcháknak kastélyokat fognak adni. Ez nem támogatható. (Taps a Jobbik soraiban.)