Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Államtitkár úr érvelése újra és újra lehetőséget teremt arra, hogy komoly vitába keveredjünk. Ebből most csak néhányra, a korábbiakra szeretnék csak reagálni. Az egyik része az, ami a célok eléréséhez vezethet, és jelen esetben például a tanárok béremelésének megoldására a Demokratikus Koalíció frakciója benyújtotta az erre vonatkozó törvénymódosítási javaslatot, mindössze 5 százaléka a költségvetésnek, amit egyébként átcsoportosítással meg lehet oldani. Ezzel nemcsak a tanárokét, hanem sokkal több problémát tudnának megoldani. Tehát ha vennék a fáradságot, azzal nagyon sokat jutnánk előre.

A kettes számú része a történetnek: ön azzal érvelt, hogy megkérdezték a tanárokat, megkérdezték a családokat, sőt minden családot megkérdeztek, de olyan mondvacsinált kérdésekkel, mint ami akár az iskolaőrökre, a szakkönyvekre vonatkozik, vagy arra, hogy egyetértenek‑e azzal, hogy bevonják őket a demonstrációba, ami, azt gondolom, egy eleve rossz kérdésfeltétel; már csak azért is, mert ilyen mondvacsinált kérdésekkel próbálnak vitatkozni, miközben azok, akik a valódi problémákat felvetik, azokat meg lefújják könnygázzal. Tehát ilyen szempontból, azt gondolom, elfogadhatatlan, amit csinálnak.

Végezetül pedig azt mondom, hogy akkor, amikor a pedagógusokat kérdezik, akkor az ő minősítési rendszerükben, ugye, nem az lesz az elsődleges, hogy ki mennyi államkötvényt tudott szerezni a családoktól, és nem annak a mennyisége lesz az elsődleges kérdés. Abban a KRÉTA-rendszerben, ami, mondjuk úgy, hogy egymás után többször is működésképtelenné vált, de itt a baráti felújításban olyanná tették, ami, azt mondom, hogy számos esetben bizonyította azt, hogy nem használható semmire. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a DK soraiból.)