Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Minden kérése így teljesüljön a képviselő úrnak! Valóban érdekes kérdést vetett föl, de ha a felszólalás egészét nézzük, akkor ön tulajdonképpen a törvényjavaslat mellett érvelt, mert azt támasztotta alá, hogy az, amit a törvényjavaslat visszahoz a köznevelési rendszerbe, a fegyelmi eljárást, arra szükség van, ugyanis most, jelenleg a szóbeli nem tetszés kifejezése és a munkaviszony megszüntetése között nincs fokozatosság.

Azzal, hogy ez a törvényjavaslat visszahozza a korábbi fegyelmi lehetőségeket a munkáltató számára, pontosan azokat a felvetéseket is megválaszolja, amelyeket ön mondott itt el az előzőekben, hogy legyen egy fokozatosság, mert nyilván azért sokféle minden lehet egy iskolában: bejön a tanár, nem jön be az órára, órát mulaszt, nem olyan állapotban érkezik, hogy órát tudna tartani, sok minden van, a kollégáival hogyan viselkedik, a szülőkkel a fogadóórán hogyan kommunikál. Tehát sok minden van, ami elvárás lehet nyilván a társadalom, a szülők részéről a tanár irányába, az igazgató részéről a tantestület tagjai irányába. Ha valakit valami súlyosabban érint ‑ nyilván vannak mindig kimenthető okok, hogy valami közbejön, valakit kórházba kell kísérni, és a többi, ezek nyilván teljesen objektív és méltányolandó szempontok minden esetben ‑, ha valakinek önhibája van, akkor nyilvánvalóan nem volt meg a lehetősége a munkáltatónak, és erre ön is utalt. A fegyelmi eljárás visszahozásával meglesz a lehetőség, hogy fokozatosság legyen, ne csak az az egy lehetősége legyen, mondom, a szóbeli rosszalláson kívül vagy hogy megszünteti ezt a jogviszonyt, hanem legyen más lehetősége is.

Fontos szerintem ezt a kérdéskört nemcsak osztályharcos logika szerint tekinteni (Moraj az ellenzéki sorokban.), hanem a diákok érdekei alapján. Azért nyilvánvalóan az iskoláknak az egyik alapvető funkciója az, hogy a diákok felügyeletéről, a gyerekek felügyeletéről gondoskodjon, és nyilván az iskolaigazgatónak is van felelőssége, hogy beossza a tanárokat minden időben, normál tanítási időben is, munkabeszüntetés idején is, hogy hogyan tudnak a gyerekekre vigyázni.

Éppen ezért is, amikor önök megtámadták az Alkotmánybíróságon, amelynek határozatait ön is idézte, a sztrájkjogszabályok módosítását, amelyek konkretizálták, kiszámíthatóbbá tették, gyorsabbá tették és egyszerűbbé tették az iskolákban a sztrájk szervezését a korábbi elhúzódó és bizonytalan módhoz képest, akkor az Alkotmánybíróság az önök összes érvét elutasította, egyetlen érvet sem fogadott el, és egyetlenegy paragrafust, egyetlenegy betűt sem semmisített meg a jogszabályból, ugyanis ő is elismerte… (Szabó Timea: Döbbenet!) Hát, önök eldönthetik, hogy melyik a jobb. Ugye, a korábbi rendszer az volt, hogy benyújtották a sztrájkköveteléseiket a szakszervezetek, erről elindult egy egyeztetés, egyeztettek egy főosztályvezetővel, aztán egy helyettes államtitkárral, államtitkárral, esetleg miniszterrel, jutottak valamire, nem jutottak valamire, általában nem jutottak valamire, mondták, hogy akkor sztrájkot fognak hirdetni, akkor mi a még elégséges szolgáltatás, és elkezdődik az egyeztetés, minisztérium alsó, közép-, felső szinten, általában nem jutottak egyezségre, akkor utána elmentek a bíróságra. A bíróság döntött, ott még esetleg valami rendkívüli jogorvoslattal akart élni egyik vagy másik fél, és ha így az elmúlt 30 év számait megnézzük, akkor legalább fél év, általában 10-12 hónap, de volt, amikor másfél év telt el a követeléseknek a bejelentése és a sztrájk megtartása között.

Ehhez képest a mostani szabályozás az, hogy egyik szerdán bejelentik, hogy sztrájkot fognak tartani, öt munkanappal a sztrájk előtt bejelentik a sztrájk tényét, három munkanappal előtte bejelentik, hogy kik vesznek benne részt, egy nappal a sztrájk előtt a munkarendbeosztást az igazgató közli, és így a bejelentés után egy héttel sztrájkot lehet tartani ‑ önök szerint ez a hátrányos. Tehát amikor egy évet kellett várni a bejelentéstől a sztrájkig, az volt az előnyös, a demokratikus, most pedig, amikor egy hét alatt lehet sztrájkot tartani, önök szerint ez az elnyomó és nem demokratikus.

(5.30)

Nyilván itt, azt hiszem, eléggé a politikai vakságnak a helyzetével állunk szemben, de önök ezt folyamatosan mondják, nyilván erre lehetőségük van.

Tehát szerintünk ez egy kiszámíthatóbb és gyorsabb sztrájkszervezési mód, mint a korábbi, és mindenkinek előnyös. Előnyös a sztrájkolni akarónak is, hiszen nem kell fél évet, egy évet várnia, sokkal kiszámíthatóbb, nem kell a bíróságtól bármit függővé tenni, hanem vélelmezettek a különböző arányok, hogy, ugye, a tanárok felének akkor nem kell felvenni a munkát, pontosabban: nem kell órák felét megtartani, kivéve az érettségizőknél, ott meg kell tartani ezeket az órákat. És az iskola számára is előnyösebb, mert ő is kiszámítható, nem a bíróságra vár, hanem ki tudja számolni pontosan, hogy mire számíthat. Szerintünk ez mindenkinek előnyösebb: a diákoknak, a dolgozó tanároknak és a nem dolgozó tanároknak egyaránt előnyösebb.

Nagyon fontos volt az a félmondat, amelyiket ön idézett, tisztelt képviselő úr, és kérem szépen, hogy ezt a részt a Momentum frakcióülésén is olvassa majd föl, hogy az Alaptörvény a békés tiltakozás, a békés demonstráció jogát biztosítja mindenki számára. Tehát amit önök tesznek, hogy civil polgárokat két kézzel rányomnak a rendőrsorfalra, az nem a békés tiltakozás, hogy megdobálják őket fémtárgyakkal, műanyag tárgyakkal, egyebekkel, az nem a békés demonstráció. Nagyon jó, hogy önmaga olvasta föl itt ezt a döntést, mert ez pontosan a Momentumnak az elmúlt hónapokban folytatott gyakorlatáról mondja ki, hogy az nem egy alkotmányos rész. Önmaga olvasta föl azt a részt, amely egyértelművé tette, hogy amit a Momentum tesz, az jogsértő.

És mi tudjuk, hogy önök tudják, hogy jogsértő, mert önök azért csinálják, mert ez jogsértő. Önök úgy akarnak demonstrálni, hogy az jogsértő legyen, hogy ezáltal magukra felhívják a figyelmet. A mai napon már kétszer felolvastam erről Ungár Péter véleményét, hogy mennyire öncélú az, amit a Momentum ezen a téren tesz. Úgyhogy nem fogom ezt még egyszer felolvasni, bár amikor először elolvastam, még tegnap volt, bár ez az ülésnap, de csak jogilag volt ez a nap, nem naptárilag, de mindegy, ez lényegtelen.

Tehát az a lényeg, hogy az Alaptörvény a békés demonstráció lehetőségét biztosítja mindenkinek, önök pedig egy direkt, egy ilyen Alinsky-módszer szerinti politikai figyelemfelhívást, politikai provokációt végeztek. Három fázisa van: erőszak alkalmazása, provokálás és áldozati póz; erőszakkal mennek oda, megtámadnak intézményeket, agresszíven rárontanak a rendőrökre, rátolják a civileket is a rendőrökre. Én ilyet még nem láttam, hogy politikusok civil embereket rendőrsorfalra tolnak rá, ilyet a Momentum előtt szerintem nem nagyon csináltak mások, reméljük utánuk sem fognak. Ez egyébként nem kicsit felháborító, hogy önök az embereket ennyire… ‑ nem tudom már, de igen, ön idézte a felszólalásomat, az emberi méltóságot. Az embereket nem eszköznek kell tekinteni, hanem személyiségnek, és önöknek csak eszköz volt. Ha rátolják a rendőrökre, és valami történik, akkor a politikai céljaikra eszköz, úgyhogy kérem, hogy ezt az emberi méltóságra vonatkozó részt is olvassa föl a Momentumnak a frakcióülésén.

Úgyhogy, tisztelt képviselő úr, a békés demonstráció mindenkinek biztosított, senkit semmilyen hátrány nem ért akkor, amikor békésen kiállt a véleménye mellett. Lehetett ez most pedagógusügyben, de a korábbi hónapokban is nagyon sokféle demonstráció volt, ez mindenkinek biztosított volt, de az nem elfogadható, hogy önök az erőszakot a politikai eszköztárba beemeljék ismételten. Ez nem egyedi, hát, az önök elnökének egyik első látványos országos akciója az volt az olimpiát megtorpedózó aláírásgyűjtés után, amikor a rendőröket dobált meg füstgyertyával. Tehát ez azért nem egy, nemcsak hogy nem politikushoz méltó, hanem semmilyen emberhez nem méltó, hogy a rendőrökre támad rá. Tehát ezt a fajta erőszakot mi elutasítjuk, önök is azért használják, mert tudják, hogy törvénytelen, de azért akarják, hogy itt a DK-val folytatott erőharcban ki az erősebb, milyenek az arányok. Ebben próbálnak önök ezzel előtérbe jutni, mi ezt nagyon jól tudjuk, tehát ne legyünk álszentek, önök ezt azért gondolják. Ahogy Ungár Péter is fogalmazott, mivel nincs tartalom, ezért az erőszak maga a politikai teljesítmény, amit önök föl akarnak mutatni, és így loholnak Gyurcsány Ferenc sarkában. Ezt tudom önnek tehát a jogi értelmezésére mondani.

Köszönöm szépen, hogy még a Helsinki Bizottság idézetével is erősítette azt, hogy ennek a törvénynek az egyes részei pontosan a fokozatosság elvét tudják segíteni. Önöktől pedig azt kérjük, hogy a pedagógusokat ne eszköznek nézzék, ne instrumentalizálják a pedagógusokat, ha ilyen nagyon jogászi nyelven akarnék fogalmazni. Tiszteljék őket, ne telepedjenek rá a tüntetéseikre, mondják el a maguk politikai véleményét, őket pedig ne akarják berántani egy politikai gravitációs térbe, hanem engedjék nekik a szabad véleményüket elmondani. Szerintem az egész országnak ez lesz így a legjobb: a politikusok a politikai véleményt mondják el, ők pedig nem lesznek áldozatai egyik politikai családnak, pártnak sem. Köszönöm szépen.