Varga Ferenc (független)

VARGA FERENC (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felszólalásom elején én is egy üzenet átadásával fogok kezdeni, mégpedig a választókerületem központjából, Szentesről egy édesanya üzen önöknek. Nem titkoltan az ezzel a szándékom, hogy elérjem, az előttem ülő államtitkár úrban hátha megszólal valahol belülről a kis Rétvári Bence és azt mondja, hogy hagyják abba azt a viccet, amit most csinálnak és vonják vissza ezt a törvényt.

„A pedagógus-bosszútörvény miatt írok önöknek. Tegyék szívükre a kezüket, gondolkodjanak el, hogy önök is voltak gyermekek! Volt kedvenc óvó nénijük, majd tanító nénijük vagy bácsijuk, akik az akkori csöppnyi, néhány éves gyermek kezét megfogták és bevezették a számok, betűk rejtelmeibe, türelmesen elmagyarázták, átadták azt a tudást, amire azóta alapozhatnak, és ennek köszönhetően lehetnek önök ma országgyűlési képviselők. A pedagógustörvénnyel végleg el kívánják venni mindazt a biztonságot és szabadságot, ami az oktatáshoz és neveléshez szükséges; na nem mintha jelenleg ebben annyira dúskálnának a pedagógusok, sőt. Szülőként ismert az az érzés, hogy egy-két gyermekhez is végtelen mennyiségű türelem szükségeltetik, nem beszélve egy egész osztálynyi tanulóhoz. Mélységes hitre és lelkierőre van szükség, hogy a jó tanulónak és a kevésbé jónak, valamint a hátrányos helyzetű gyermekeknek egyaránt át kell tudni adni a tudást.

Önök meg kívánják szavazni a pedagógus-bosszútörvényt, mert azt gondolják, hogy nem tehetnek mást. De tehetnek: nem szavazzák meg. Szembemennek Orbán Viktor akaratával, és most az egyszer a lelkiismeretükre hallgatnak. Nem borítják rá a gyermekeinkre az oktatási intézmények épületét. Önök a pedagógusok elnémításán és a pedagógushiány látszólagos megoldásán dolgoznak, aminek a gyermekeink fogják meginni a levét. Még több tanár fogja elhagyni a pályát, és nem lesz, aki tanítsa gyermekeinket. Mégis hogyan gondolják mindezt? Ez lenne a családbarát kormány? Bizonyítsák! Biztosítsák kormányzati szinten a gyermekek biztonságos testi és lelki fejlődését!”

Látom, azért annyira nem hatotta meg államtitkár urat a levél.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hallhatták, így vélekedik az önök bosszútörvényéről egy családanya, és meggyőződésem, hogy nincs egyedül ezzel a hozzáállásával, ugyanis önök az elmúlt 13 évben mindent, ami fontos lenne az országunk jövője szempontjából, leépítettek. 2011-ben az oktatásra GDP-arányosan 4,7 százalék jutott, jövőre a tervezet szerint azonban nem lesz csak 3,9 százalék. Tehát elmondhatjuk, hogy nominálisan nő az oktatásra szánt források összege az ideihez képest, az orbáni infláció miatt azonban ez mégis 13 százalék reálérték-csökkenést, mintegy 800 milliárd mínuszt jelent az oktatásnak, ami másfél hónapnyi támogatásnak megfelelő összeg. Tehát önök elvettek másfél hónapot az oktatásból. Erre lennének ilyen büszkék?

A pedagógusok már évek óta megszégyenítően alacsony bért kapnak. Csak az elmúlt két évben több mint 8 ezren hagyták el a pályát, a kormányzat még sem adott számottevő béremelést, még az inflációnak megfelelő béremelés is elmaradt, pedig mindez csupán a kormányzati szándékon, a politikai akaraton múlott volna. Hogyan várják el azt, hogy egy ilyen rendszerben a gyermekeink megfelelő tudáshoz jussanak, arról nem beszélve, hogy mi lesz a hátrányos helyzetű tanulókkal, akik sokkal nagyobb odafigyelést igényelnek társaiknál? Ma a pedagógusok nincsenek motiválva azért, hogy hátrányos helyzetű gyermekeket hatékonyan tudjanak oktatni.

A romák felzárkóztatásának legfontosabb alapja az oktatás, amelynek azt a célt kellene szolgálnia, hogy olyan tudáshoz és szakképesítéshez jussanak a felnövekvő generációk, amely hatékony munkaerőpiaci érvényesülést biztosít a számukra. Tehát hatalmas jelentősége van annak, hogy milyen tudást szereznek meg alap- és középfokú tanulmányaik során. Minőségi oktatásra van szükség, megbecsülés és támogatás kell a pedagógusoknak, hiszen ők azok, akik gondozzák a jövő generációját.

A kormány kommunikációjában a törvénnyel kapcsolatban rengeteg csúsztatás van. Nézzünk hát ebből néhány példát! Önök azt mondják, hogy a törvényjavaslat benyújtását minden idők legátfogóbb és leghosszabb egyeztetése előzte meg. Ehhez képest a kormány csak az általa támogatott, a kormánytól anyagilag függő szervezetekkel egyeztetett érdemben, a független szervezetekkel csak látszategyeztetéseik voltak. Azt mondják, hogy a törvénytervezetet a Belügyminisztérium 2023. március 2-án társadalmi egyeztetésre bocsátotta. Pedig nyolc napot adtak a több mint százoldalas, érdemi magyarázat nélküli jogi szöveg véleményezésére, a beérkezett véleményekre pedig több mint három hónap elteltével sem reagáltak a beküldők egyikének sem, sem egyénileg, sem összegezve.

A Fidesz szerint a pedagógusok körében végzett kérdőíves felmérés során a válaszadók 74 százaléka értett egyet azzal, hogy a munkavállalók fizetése teljesítmény alapján differenciált legyen. A valóságban, amikor a pedagógusokat megkérdezték a teljesítményalapú bérezésről, még nem voltak ismertek ennek a részletei, és a felmerés résztvevői nem tudhatták, hogy a törvénnyel egyúttal a munkaterheik és a kiszolgáltatottságuk is nőni fog. Aztán előszeretettel hivatkoznak arra, hogy 2025 januárjára a mostani számítások alapján a pedagógusok átlagbére majd elérheti a 800 ezer forintot, pedig a törvénytervezetben nincs konkrétum a fizetésemelésekkel kapcsolatban. A bérsávokra csak tág intervallumokat adtak meg, ami alapján nincs garancia a számottevő béremelésre.

Azt állítják, hogy aki eredményesebben tanít, többet foglalkozik a lemaradó gyermekek felzárkóztatásával, a tehetségesek versenyre felkészítésével, aki innovatívabb, aki tanórán kívüli programot szervez, az magasabb jövedelmet fog elérni. Ehhez képest a helyzet az, hogy a tervezett teljesítményértékelési rendszer összehasonlítja a pedagógusokat az intézményen belül és a pedagógusok negyedét mindenképpen alulteljesítőnek minősíti, így ők nem kaphatnak többletbért. A béremelést a pedagógusok negyede kaphatná. Hiába végez egy pedagógus kiváló munkát, ha nem kerül be a legmagasabb pontszámot szerzők közé az intézményben, munkájáért nem jár többletbér. A pedagógusok között bérfeszültség alakulhat ki, és az igazgató kegyeitől függ a bérük.

Azt gondolom, beszélnünk kell arról is, hogy a nagy nemzeti kormány a magyar pedagógusok bérének emelését nem nemzeti hatáskörben képzeli el, hanem az uniós forrásoktól teszi függővé. Pedig a pedagógusbérek emelésének nem feltétele az uniós támogatás. Elvárás viszont Magyarország felé, hogy olyan jogszabályt kell alkotni, amely a pedagóguspályát vonzóvá teszi, mely szerzett jogokat nem von el, és az autonómia csökkentésével nem jár. Ehhez képest itt fekszik előttünk ez a javaslat.

(2.30)

Önök, mint mondják, abban bíznak, hogy ha ezek az intézkedések megvalósulnak, akkor jelentős vonzereje lesz a pályának, és akkor az óraterhelés is csökkenhet majd. A törvénymódosítás miatt több ezer pedagógus felmondása várható, mindez pedig jelentősen növelheti a pályán maradók óraterhelését. A benyújtott törvénytervezet egyértelművé teszi, hogy a kormányzat is a pedagógusok terheinek növekedésére számít. Egyszóval: önök hazudoznak összevissza, védik a védhetetlent és az oktatás tönkretételére játszanak. Pedig ez nem játék, ez az országunk jövője. Az elmúlt 13 évben azonban kiderült, hogy jövőnk csak akkor lesz, ha önök nem élősködnek tovább a nemzeten.