Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Csak egy vonatkozásban lenne kérdésem itt a vita során. Ugye, a törvényjavaslat a fenntartható vízgazdálkodás fogalmának a kérdéskörét pontosítja, ez egy ilyen, mondhatjuk, hogy technikai eleme ennek a javaslatnak, ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy milyen óriási kihívás van emögött, tehát hogy milyen feladataink vannak a vízgazdálkodás terén. A múlt héten Rétvári államtitkár úrral is beszéltünk erről a kérdésről, és én azt gondolom, hogy sok tekintetben egyetértettünk, hogy most egy olyan vízgazdálkodás érvényesül, amely a vizek megtartása helyett a vizek minél gyorsabb levezetését szolgálja, és összességében egy olyan helyzetben van az ország nagyon-nagyon régóta, hogy több víz folyik ki, mint amennyi beérkezik, és ilyen módon tulajdonképpen az ország lecsapolása, az ország kiszárítása történik.

Ugye, az elmúlt időszakban nagyon sokszor megfogalmazódott már egyébként hivatalos fórumokon is, és egyre többet beszélünk arról, hogy alapvető szemléletváltásra van szükség a vízgazdálkodásban, és alapvetően a tájban kell megtartani a vizet, hiszen ez ad lehetőséget arra, hogy az egykori ártereken, az egykori vízjárta tereken meg tudjuk tartani a vizet, ez ad lehetőséget arra, hogy ezeket a rendkívüli negatív és veszélyes folyamatokat megfordítsuk. Ugyanakkor, annak ellenére is egyébként, hogy múlt év októberében az agrárminiszter úr is jelen volt a Fenntartható Fejlődés Bizottságnak a ‑ mondhatjuk ‑ tematikus ülésén, és egyetértett ezekkel a célokkal, sőt még ígéretként meg is fogalmazódott, hogy bevonják a jogalkotásba, a törvény-, döntés-előkészítésbe azokat a szakembereket, akik a táji vízvisszatartás feladatait értik és látják és adott esetben itt-ott már a gyakorlatban is alkalmazzák, tehát mindezek ellenére nem igazán érzékeljük azt, hogy ez a gondolat a fontosságához mérten már megjelent volna a jogalkotásban.

Ugye, tudjuk azt, hogy van egy olyan törvényjavaslat, amely már talán második körben került a kormány elé, és itt egy hosszú távú koncepciót kíván megalapozni, ugyanakkor nagyon-nagyon fontos lenne ‑ és ebben egyébként egyetértettünk Rétvári államtitkár úrral is ‑, hogy itt minél inkább teret kell adni ezeknek a lehetőségeknek, és egyértelmű, hogy összességében az agráriumnak, a vízgazdálkodásnak, a vízügynek és a politikának együtt kell működnie ezekben a kérdésekben.

Úgyhogy arra vonatkozik a kérdésem, államtitkár úr, hogy ugyan még nem vonták be, mondjuk, a „Vízválasztó” kezdeményezést itt a jogalkotásba, illetve a törvény vagy a döntések előkészítésébe, de az Agrárminisztérium részéről is van‑e nyitottság, hogy szakmai fórumot teremtsünk arra, hogy ezekről a fontos kérdésekről beszélni tudjunk? Ugye, Rétvári államtitkár úr pozitívan nyilatkozott, ők várják a megkeresést, én nagyon-nagyon fontosnak tartanám, hogyha lenne egy ilyen pozitív visszajelzés az Agrárminisztérium részéről is (Farkas Sándor Rétvári Bencének: Akkor tiétek a pálya! ‑ Rétvári Bence Farkas Sándornak: Jön a KDNP-be! Átül! Egy év múlva beadja a kérelmét!), és akkor ilyen módon végre azok a szakemberek, akik látják ennek a koncepciónak a lényegét, talán közelebb kerülhetnének a döntéshozó szinthez, és ilyen módon lehetőséget biztosítanának a nemzet jövőjének a biztosítása érdekében, hogy a fenntartható, valódi fenntartható vízgazdálkodás teret kapjon a döntéshozatalban, és ez megvalósulhasson. (Farkas Sándor közbeszól.)

Én nagyon bízom benne, hogy a nyitottság a múlt év októberi üléshez hasonlóan megvan az Agrárminisztérium részéről is, és akkor így közösen tudunk pozitív lépéseket tenni ebben az ügyben. Köszönöm, elnök úr.