Dr. Fónagy János (Fidesz)

DR. FÓNAGY JÁNOS gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Bevallom, én az elején is itt voltam, bár itt képviselőtársaim mondták, hogy ez az egyébként 35 törvény módosításából álló salátatörvény két körben van, az egyik az uniós jogharmonizációs kötelezettség, a másik a versenyképesség. Hozzáteszek egy harmadikat, hogy egy szabályozó miniszter hatáskörébe tartozik, tehát van azért egy szakmai, tartalmi összefüggése. De arra valóban nem gondoltam, hogy ez a 35 törvény is kevés arra, hogy az itt hozzászóló képviselőtársaim ‑ hogy mondjam ‑ megnyilatkozási igényeit kielégítse, mert legalább másik 10 törvényt kellett volna ahhoz megnyitni, hogy az itt elhangzottakra megfelelően tudjak választ adni ‑ ez az egyik.

A másik, hogy lévén, hogy itt a jelen lévők szinte kivétel nélkül másfél évtizede vagy még régebben ülünk itt vagy más testületben, én úgy gondolom, hogy itt a jelzőket elsősorban a vita heve váltotta ki és nem a meggyőződés. Mert kérem, higgyék el, hogy nekem is elég gazdag a szókincsem, jelzőket én is tudok másokra aggasztani, néha kedvem is volna rá (Dr. Apáti István: Ezt még nem hallottuk.), de nem teszem, mert részben köt ez a környezet, meg egyébként emberileg sem tartom helyesnek. Leköteleznének a képviselőtársnőim és -társaim, ha nem ebben a hangnemben próbálnánk meg egy szakmai kérdést megvitatni. (Gy. Németh Erzsébet: Nem önnek szólt.) De itt ülök, én vagyok az előterjesztő. Köszönöm szépen.

Ami az elhangzottakat illeti, engedjék meg, mert van olyan kérdés, amit képviselőtársaim többsége érintett, hogy van, ahol személynek válaszoljak, és van, ahol témaként beszéljek. Az egyik a jó- meg a rosszhiszeműség kérdése, annak köszönöm az elismerését Gy. Németh képviselő asszonytól és a többi képviselőtársamtól is, hogy azt a patkóban való elhelyezkedéstől függetlenül elismerték, hogy ennek a törvényjavaslatnak egy jelentős része szakmailag egyébként időszerű, támogatható, és ha jól értettem, akkor tulajdonképpen az ellenzéki szerepből bizonyos mértékig érthető bizalmatlanság táplálja az ellenkezést, és ha lenne bizalom, akkor én nagyon remélem, hogy a most adott válaszom ezt a bizalmat legalábbis részben megteremti.

Általában a bizalom kérdését és azt, hogy mit mire használunk, és miért használunk, több képviselőtársam is említette, és általában példaként a napelemparkokat hozták föl, és talán képviselő asszony volt kedves visszautalni rá, hogy az elmúlt időszakban számos engedéllyel rendelkező, megfelelő támogatási okirattal rendelkező, esetenként a technikai részleteket is biztosító napelemeknek a rákötését, hálózati rákötését a szolgáltató megtagadta. Igen egyszerű oka van: egyszerűen a hálózat nem tudja ezeket fogadni, nem tudta fogadni; valóban olyan tömegű napelemrákötési igény jelent meg. Ezért szeretném itt is a parlament és a nyilvánosság előtt megmondani, hogy az elmúlt napokban nyilatkozott az Energiaügyi Minisztérium miniszterhelyettese, hogy a kormány a közelmúltban 160 milliárd forint fejlesztést hagyott jóvá kifejezetten a villamosenergia-hálózat fejlesztésére, korszerűsítésére, bővítésére, ami reményeink szerint lehetőséget ad, hogy mind a most előkészítés alatt álló rákötéseket, mind a jövőbeni rákötéseket lehetővé fogják tenni.

Az, hogy kinek milyen forgalmazási lehetőséget ad az építményi jog megteremtése, igen, például a napelemparkoknál, én azt egyébként a magántulajdon és a magántulajdonon alapuló piaci gazdaság sikerének tartom. Nem véletlenül tartottam bent, ha úgy tetszik, az expozémban azt, hogy ez nem egy új jogintézmény, ezt már száz évvel ezelőtt, amikor az akkori magyar gazdaság igényelte, egyszer már a jogalkotók kitalálták.

Egyébként leegyszerűsítve a szabályt, hogy miért csak a jogi személyek számára tesszük lehetővé: éppen a természetes személyek, tehát az állampolgárok védelme érdekében gondolt arra a normaalkotó, hogy fokozatosan vezetjük be. Egy-két év után, amikor látjuk ennek a régi-új jogintézménynek a gyakorlati érvényesülését, akkor tartjuk indokoltnak annak az újravizsgálatát, hogy mennyire lehet ezt a jogintézményt egyébként alapjaiban mind a jogi védelem, jogi felkészültség, mind a gazdasági erő szempontjából erősebb jogi személyek után az állampolgárokra is kiterjeszteni. De kétségtelen, hogy a kodifikációs fejlődés iránya ez.

Többen említették a banki csalásokat. Emlékeztem, hogy volt statisztika, csak nem voltam benne biztos, ezért segítséget kértem.

(15.20)

Az eddigi banki felmérések szerint sajnos a banki csalások túlnyomó többségét, 97-98 százalékát a becsapott ügyfelek által adott adatok alapján lehet elkövetni, és nyilvánvalóan egy sor edukációs és egyéb dolog ‑ tehát a pénzügyi tudatosság, az óvatosság, a személyi adatok védelme et cetera, mindnyájan találkozunk ezekkel a törekvésekkel, és remélem, mindnyájan támogatjuk is ezeket a törekvéseket ‑ szükséges ahhoz, hogy az állampolgárok legyenek azzal tisztában, hogy fokozott óvatossággal kell ezekben az ügyekben eljárni. Mondom egyébként, abban a minimális számú, 2-3 százaléknyi esetben, amikor valamilyen banki mulasztás lehetősége fennáll, akkor a banknak természetesen a jótállási kötelezettsége is fennáll.

Z. Kárpát képviselőtársam nincs itt. Több hozzászólónak mondom, hogy a munka törvénykönyvével kapcsolatban a következő napirendi pont előadója lesz szakmailag illetékes, úgyhogy aki a vita hevületében esetleg áttért a következő napirendre, kérem, az maradjon itt a következő napirendre, és Czomba államtitkár úrnak tegye fel a kérdést.

Ami a lakástakarékokkal kapcsolatos javaslatokat és egyébként a Z. Kárpát képviselő úr által valóban az elmúlt évek során többször felemlített kodifikációs és normaalkotási lehetőséget illeti, szeretnék magára a javaslatra visszautalni. Itt a lakás-takarékpénztárak csak annyiban érintettek, hogy amennyiben a lakás-előtakarékoskodó, illetve a kedvezményezett nem cselekvőképes, akkor a törvényes képviselője helyette eljárhat. Egyébként ez egy szokványos megoldás, ami ebbe a jogi konstrukcióban nem volt benne, de ez egyébként az általános szabályoknak megfelel. Ez a törvényjavaslat ezzel foglalkozott, minden más továbbment.

Ami a végrehajtási eljárás során az adósvédelmet illeti, egyébként a végrehajtási törvény ma is tartalmaz ilyen védelmet. Az, hogy adott esetben mennyire oldja meg a problémát és mennyire nem, természetesen mindig vita tárgya. Nekem sajnos gyerekkoromban volt részem egy végrehajtási eljárás alanyának lenni, az mindig egy tragikus dolog, és minden egyén vagy család életében egy törést jelent. Azt kell mondanom, hogy nem lehet jól kijönni egy végrehajtási eljárásból, nem is azt a célt szolgálja, ezzel együtt ott a minoritásvédelmet és az adósvédelmet egyébként ma is jogszabály biztosítja.

Szintén Z. Kárpát képviselő úr mondta, hogy nem lehet gazdasági kérdésekben zsigeri ‑ azt hiszem, ezt a kifejezést használta ‑ alapon állást foglalni. Tökéletesen igaza van, ezért szeretném felhívni a figyelmét, bár ez is a következő napirendi pont, hogy vendégmunkás-tömegekként a jelenlegi 4,7 millió foglalkoztatott mellett körülbelül egy ilyen 80-82 ezer vendégmunkást tartunk most nyilván. Ez valamivel több mint fél százalék, tehát ezt tömegesnek nevezni, úgy gondolom, még egy más törvény-előterjesztés keretei között sem teljesen korrekt.

Ugyanez vonatkozik arra ‑ és nem akarom Apáti képviselőtársamnak a lakástakarékkal kapcsolatos, egyébként ugyancsak hosszabb ideje következetesen hangoztatott véleményét és esetenként támogatható véleményét keretek közé szorítani ‑, és megint szeretném azt mondani, hogy mindahhoz, ami a lakástakarékok kiszámíthatóságáról, mértékéről, az előtakarékosság mértékéről, a lakáskölcsönök futamidejéről és ezzel kapcsolatban a fiatalok elvándorlásáról szól, meggyőződésem, hogy ennek a három és fél sornyi lakástakarékkal kapcsolatos előterjesztésünknek nincs köze.

A gépjármű-biztosítással kapcsolatosan, azt hiszem, a vadkárokat említette a képviselő úr; erről nagyon szívesen beszélnék sokat, csak nem akarok az idejükkel visszaélni. Én 15 évig voltam termelőszövetkezeti jogtanácsos, vadkárokkal kapcsolatos pró és kontra esetekről nagyon hosszan tudok beszélni, de ettől megkímélem önöket. Mindig egy vitás dolog, hogy kitáblázták, nem táblázták ki, vadterület, nem vadterület, de megint tipikusan egy olyan dolog, ahol két érdekkör, két veszélyes üzem összeütközéséről van szó, hiszen mind a gépjármű-üzembentartás, mind a vadászat az.

Ami az ingatlan-nyilvántartásról és ezeknek az idejéről, az ingatlan-, felépítmény-feltüntetésekről szólt, tökéletesen igaz, esetenként ezek az eljárások elhúzódnak, de itt egy terjedelmes jogszabály-nyilvántartás előterjesztőjeként kénytelen vagyok arra az általánosságra felhívni a figyelmet, hogy az ingatlan-nyilvántartásnál tulajdonképpen két nagy érdek ütközik: az egyik a közhitelesség igénye, tehát ami oda bekerül, az hétszentség, és azt úgy kell elfogadni, és ellenkező bizonyításig azt kell elfogadni; a másik pedig az ügyintézés, hogy meddig tart az, amíg valamit fel lehet tüntettetni, mi az, amit korrigálni lehet, és mikor lehet megcsinálni.

Csak a történelmi visszatekintés helyett mondom, hogy emlékezetem szerint birtokvalósítási eljárás Magyarországon két esetben volt: egyszer 1936-37-ben, másodszor pedig az 1960-as évek végén, amikor elsősorban a nagy lakótelepi építkezések miatt a nagyon sok, ismeretlen helyen tartózkodó tulajdonossal kapcsolatos eljárásokat így akarta elsősorban az akkori Fővárosi Tanács lezárni, hogy birtokmegvalósítási eljárásokat kezdeményezett, ami kétségtelenül meggyorsította az eljárást, de legalább annyi jogsérelmet okozott, mint amennyit megoldott. Tehát ahol a közhitelesség igénye… ‑ sajnos, egyébként azt készséggel elfogadom, hogy a jogszabályokban meghatározott ügyintézési határidők szorosabb betartásának a megkövetelése mindenképpen lehet.

A járművezetéssel kapcsolatban: a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással kapcsolatos szabályoknál nyilvánvaló, hogy itt más jogszabályokra is majd az arra illetékes tárca hozza a maga normamódosítási szövegeit, mert itt alapvetően az elmúlt időszakban megjelenő ‑ most itt nem teszek mellé jelzőt, hogy örvendetes vagy nem örvendetes, de mindenképpen megjelenő ‑ nagyszámú eszköz használatának a minősítéséről van szó. Itt gondolok az elektromos rollerre, az egykerekűekre, különböző olyan járművekre, amelyek egyre népszerűbbek, elektromos kerékpárokra, amelyek esetenként viszonylag nagy motorteljesítménnyel bizony 70-80-nal repesztenek, és igaz ez a rollerekre is. Ezeknek a járműminősítése, hogy az úttesten megy vagy a járdán közlekedhet, mind a közúti közlekedés szabályainak a körébe tartozik. A biztosítós területet azért volt szükséges elővenni, ez azért vált szükségessé, mert ezek óhatatlanul okoznak ilyen jellegű balesetet. Ezért ezt a szabályozást mindenképpen a magunk részéről támogathatónak tartjuk, és támogatásnak értjük.

A hálózatfejlesztésről beszéltem. Bocsánat, még a biztosításokhoz: ott az ügyintézéseknél most is kötelesek a biztosítók kárrendezési tájékoztatót közzétenni. Ezt általában közzé is teszik, hogy aztán ezt olyan helyen meg akkora betűkkel, amelyeket az oda menő ügyfél elolvas vagy megragadja a figyelmét, az egy másik kérdés.

(15.30)

Z. Kárpát Dániel képviselőtársam felvetésére, hogy a bírósági végrehajtás a továbbiakban: itt szeretném a már mondottakat megismételni, hogy a törvénynek ez a szakasza kifejezetten technikai jellegű, és a Ptk. és az új alzálogjogra vonatkozó szabályok bevezetése miatt szükséges.

Végezetül, de nem utolsósorban visszatérnék a lakástakarékosság egyébként szorosan ide nem tartozó vagy az előterjesztéshez nem tartozó témájára, és ennyiben szeretnék a kormányoldal képviseletében megszólalni. Akkor, amikor a lakás-előtakarékosság és a lakáshitelezés szabályait értékelik képviselőtársaim, akkor azért kérem, vegyék figyelembe, hogy kialakítottunk egy CSOK támogatási rendszert, a falusi CSOK-ot, a fiatalok életkezdését segítő pénzeket, a babaváró kölcsönöket és számos más egyéb olyan intézkedést, amely ezt a valóban a társadalmunk jövője szempontjából alapvető kérdést segíti.

Mindezek alapján kérem, hogy akik támogatják, azok a szavazás során támogassák, azok pedig, akik bizalmi okokból kételyüket fejezték ki, reményem szerint meggyőzve az én válaszomtól, változtassák meg ezen álláspontjuk, és támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm, elnök úr, a türelmét és a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiból.)