Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Őszintén szólva én még nem láttam Nacsa képviselő urat ilyen hosszasan és lelkesen, ámde gyalázkodva mellébeszélni, mint most, pedig szép rekordja van ebben a dologban. Csodáltam is elnök úrnak a türelmét, csak nem merem bírálni, mert elveszi a szót. (Nacsa Lőrinc: Itt sem voltál!)

Szóval, az a helyzet, tisztelt Ház, hogy Nacsa képviselő úr mindenről beszélt, ami eszébe jutott, kivéve a törvényjavaslatról és kivéve arról, amire elvileg reagált, hiszen a törvényjavaslaton kívül elvileg Kálmán Olga képviselő asszony hozzászólására reagált, bár ez ennek a vitának önmagában nem tárgya, de ott sem reagált semmire érdemben. Nem reagált arra, hogy tulajdonképpen mi szükség van erre a kiadásra, nem reagált arra, hogy mi szükség volt egyáltalán a Corvin-lánc kitüntetés megalakítására (Nacsa Lőrinc: Klebelsberg hozta létre!), hiszen amikor ezt Klebelsberg létrehozta, akkor ez egy egyedi kitüntetési forma volt, és éppen ezért volt nagyon fontos. De, tisztelt képviselőtársak, akik megkapták a Corvin-láncot, ezek az emberek Kossuth-díjas, Széchenyi-díjas, Magyar Érdemkereszttel sokszorosan kitüntetett emberek.

Itt nem arról van szó, hogy valamilyen olyan teljesítményt ismertek el, amit már korábban nem vettek volna észre, és ne haragudjon, háznagy asszony, ha azt mondom, de az talán a történelemnek egy sajátos értelmezése, amelyik azt mondja, hogy csak ebben a korszakban veszik észre a nagy művészeket és a nagy tudósokat. Ebből a szempontból még az egyébként rendkívül kevéssé dicsőséges magyar történelmi időszakokban is jelentős elismeréseket kaptak a jelentős tudósok és a jelentős kulturális személyiségek.

Szóval, az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy amiről Nacsa képviselő úr beszél, abban nincs igaza, amiről nem beszél, az meg a lényeg, merthogy most megtudtuk, hogy nem is a Corvin-lánc a fontos, hanem a műemlékvédelem a fontos, merthogy most arra hivatkozik, hogy azért volt szükség erre a beruházásra, mert a műemléket meg kell menteni.

Azért azt látjuk, hogy önök, hogy mentik meg a műemlékeket, ezt látjuk a nagy értékű vidéki kastélyoknál. Véletlenül sem gondolok arra, hogy esetleg itt is arról van szó, hogy majd amikor kiderül, hogy egyébként a Corvin-lánc Testület fontos funkcióihoz mégsem kell egy ekkora épület, akkor majd lesz egy olyan bátor fideszes vállalkozó, miniszter, aki majd megmenti a további enyészettől, és használatba veszi ezt a villát is, úgy, mint az edelényi kastélyt, úgy, mint a füzérradványi kastélyt tervezik, és még folytathatnám a végtelenségig.

Azt kell mondanom, képviselőtársaim, hogy nincsen Nacsa képviselő úr abban a helyzetben, hogy megmondja, hogy ki miről beszélhet ebben a Házban, és ki kit idézhet ide ebbe a Házba. (Nacsa Lőrinc és Soltész Miklós közbeszól.) Tudom, értem, hogy van rá igénye és szeretné, de az a helyzet, hogy ha már Klebelsbergről beszélünk, akkor Klebelsbergnek miért nem azt a példáját követik például, hogy Klebelsberg nem beszélt a pedagógusok béremeléséről, meg nem ígérgette minden évben, hanem valóban megtette, mégpedig sokkal nagyobb mértékben, mint amit önök most akár ígérni mernek. És ne mondja azt, hogy a gazdasági helyzet, a szankciók meg a brüsszeli nem tudom, micsoda, mert Klebelsberg nem várt Berlinre, nem várt Rómára, nem várt senki másra, se Londonra, se Párizsra, hanem az ország anyagi forrásaiból biztosította a pedagógusok béremelését Trianon után, egy valóban nagyon súlyos gazdasági helyzetben.

Önök kétségkívül jó úton haladnak abba az irányba, hogy gazdasági értelemben Trianonnal érjen fel a kormányzásuk, de még nem tartanak ott. Ha Klebelsberg abban a helyzetben, Trianon és egy vesztes háború után tudott forrásokat biztosítani pedagógusbér-emelésre, oktatásra, tudott forrásokat biztosítani arra, hogy iskolák jöjjenek létre, és tudott forrásokat biztosítani arra, hogy egy olyan állami egyetemhálózat jöjjön létre, amit önök most herdáltak el, és most adtak oda a haverjaiknak, akkor azt gondolom, hogy talán önök is ebben, inkább ebben követhetnék Klebelsberg példáját.

Végül még egy dolgot hadd mondjak el, mert ezt ma már többször elmondták, hogy micsoda csúnya csalás volt a 4-es metrónál, a baloldal mennyit eltett ott, állítják önök. (Nacsa Lőrinc: Nem mi, az OLAF.) Mi a valóság ezzel szemben? Az OLAF nem ezt állítja, drága képviselőtársam, nem-nem. Mi is történt? Az történt, hogy önök 2010-ben hivatalba léptek országosan is meg Budapesten is. Hivatalba léptek, körülnéztek, volt átadás-átvétel, semmi problémát nem láttak. 2014-ben odaállt Orbán Viktor és Tarlós István a 4-es metrót átadni, úgy, hogy meg sem hívtak senkit a korábbi városvezetésből, és büszkén adták át, mint a saját terméküket. És utána pedig 2017-ben, amikor az OLAF-nál lebuktak, akkor nekiálltak visszamutogatni.

Hány büntetőeljárás volt ebben az ügyben? Mit tártak föl? Az önök készséges ügyészsége mit nyomozott ki ebből a büntetőeljárásból? Ezt azért említem a törvényjavaslat kapcsán, mert félő, hogy itt is ilyen típusú trükközés és visszaélés történik. Szóval, hány büntetőeljárás indult? Elmondom önöknek: nulla. Valószínűleg azért, vagy feltehetjük akár azt is, vagy elképzelhetjük azért akár azt is, ha lett volna valóban egy komoly vizsgálat, akkor esetleg kiderült volna, hogy mégsem 2010 előtt történtek pajkosságok, vagy nem csak 2010 előtt. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy szempontból ez pontosan azonos az önök többi korrupciós ügyével, itt sem nyomoztak ki semmit, és nem állítottak meg senkit.

(17.40)

Összefoglalva azt tudom tehát önöknek mondani, hogy nem helyes és nem jó, hogy erről beszélgetünk ennek az ügynek a kapcsán. Nem helyes és nem jó, hogy arról kell beszélgetnünk, még a magyar kultúra, a magyar tudomány, a magyar szellemi élet legnagyobbjainak elismerése kapcsán is, hogy önök mindenből pénzt csinálnak, hogy finoman fogalmazzak, mindent politikai célokra használnak, hogy a Corvin-lánc is csak arról szól, hogy legyen egy kitüntetés, amit Orbán Viktor alapított és ilyen módon is megörökítődjön a neve. (Nacsa Lőrinc: Újjáélesztettük.) Illetve élesztett újjá, hogy önök elmondhassák, hogy újjáélesztették Horthy Miklós nyomán. Az az igazság, hogy valójában ismét csak a hatalomról és a pénzről szól a dolog, és a tiszteletre méltó magyar szellemi emberek elismerését, ami egyébként helyénvaló ‑ és amiről képviselő asszony is elmondta és én is elmondtam, hogy helyénvaló ‑, csak fügefalevélként, álcaként használják föl a szokásos pénzügyi és hatalmi játékaikhoz. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)