Dr. Répássy Róbert

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Most, a mai alkalommal csak röviden szeretnék válaszolni, és ígérem, hogy a részletes felvetéseikre majd még részletesen az úgynevezett második olvasatos vitában is válaszolni fogok. Ezt mindig a záróvitában meg is szoktam tenni.

Kétségtelenül a legtöbb kritika vagy a legtöbb kérdés a büntetés-végrehajtási szabályok módosulása körében hangzott el, de ha jól értettem, akkor a törvényjavaslatban javasolt új megoldás, amely kilenc fokozatról öt fokozatra csökkentené az elítéltek végrehajtási fokozatát, és közöttük átjárhatóságot teremtene úgynevezett kreditpontok szerzése révén, ha jól értettem, ezzel a konstrukcióval nem vitatkozott senki. Tehát nekem úgy tűnt, hogy ebben a tekintetben nem kapott kritikát a javaslat, vagy legalábbis azzal a céllal nem volt vita, azzal a céllal senki sem vitatkozott, hogy az elítélteket, vagy inkább nevezzük úgy, fogvatartottakat motiválni kell annak érdekében, hogy a büntetés-végrehajtás rendjét és a büntetés-végrehajtás reintegrációs szempontjait is jobban meg tudják valósítani. Tehát ez a fajta ösztönzőrendszer és az ösztönzés alapján való besorolás, fokozatváltás, a végrehajtás körülményeinek a változása, mondjuk úgy, hogy igazán ellenvéleményt nem váltott ki a képviselőkből. Ennek én személy szerint azért örülök, mert akkor van remény arra, hogy legalább elviekben, a célokban széles körű egyetértés alakuljon ki a törvényjavaslatot illetően.

Kétségtelenül igaz, hogy nagyon sok jogszabályt, sok törvényt módosít ez a csomag, de van közöttük összefüggés. Egyrészt maga a cím is megadja, hogy ezek mind igazságügyi tárgyú törvények, és természetesen ilyen értelemben leszűkíthető az a jogterület, amelyen változtatást indítványoz a kormány. Az is összeköti ezeket a javaslatokat, hogy kifejezetten már létező jogintézményeket, jogi szabályokat kíván a jogalkalmazóktól kapott észrevételek alapján, tehát a törvények végrehajtása során érkezett jobbító szándékú javaslatokkal kíván megváltoztatni ez a törvénycsomag.

(16.40)

Tehát van mindenképpen egy olyan közös eleme ezeknek a módosításoknak, hogy azok a joggyakorlatból, a jogalkalmazóktól érkeztek, és ezeket a jogalkalmazók által javasolt megoldásokat kívánja a törvényjavaslat egy csomagban az Országgyűlés elé terjeszteni.

Leszámítva a büntetés-végrehajtási szabályok módosítását, úgy gondolom, tényleg nem szükséges önálló törvény mindezeknek a módosításoknak a parlament előtti megtárgyalásához. Köszönöm valóban Kiss János képviselő úrnak, hogy utánaszámolt, hogy 34 törvényt módosít. Most 34 vita helyett egy vitában folytatjuk le ezt a törvénymódosítást és úgy gondolom, van bőven időnk arra, hogy megtárgyaljuk ezeket a kérdéseket. Tehát arra kérem önöket, hogy mind az Országgyűlés működése szempontjából, mind pedig a tartalmi összefüggések szempontjából fogadják el ezt a megoldást, és fogadják el a törvényjavaslat által kínált módosításokat.

A reintegrációs őrizet, egészen pontosan az embercsempészekkel kapcsolatos reintegráció, tisztelt képviselő úr, ön is tudja, hiszen beszélt róla, nem ennek a javaslatnak a tárgya, hanem egy kormányrendeletben a büntetés-végrehajtást hatalmazta fel a kormány arra, hogy eltérően a büntetés-végrehajtási törvény szabályaitól, az embercsempészés bűntette vagy előkészülete miatti jogerősen elítéltek esetében a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka a reintegrációs őrizet helyét kijelölje akár úgy is, hogy külföldi személyek esetén azok tartózkodási helye szerinti államába jelölje ki. Kétségtelenül nem egy szokványos megoldás ez, de azt gondolom, hogy tekintettel ennek a bűncselekménynek a jellegére és az elkövetők külföldi személyi körére, ez egy olyan megoldás, amellyel Magyarországtól távol tudjuk tartani ezeket a bűnözőket. Nyilván óriási kockázatot vállalnának, ha újból Magyarországra jönnének, hiszen nem is kell Magyarországon bűncselekményt elkövetniük, hanem a kiutasítás következtében, ha Magyarországra belépnének, velük szemben újból elrendelhető a szabadságvesztés végrehajtása. Tehát jó esély van arra, hogy ezek az embercsempészek nem fognak megjelenni sem Magyarországon, sem ‑ és ennek van egy fontos jelentősége ‑ az Európai Unió területén, mert az Európai Unión kívülre utasítják ki ezeket az embercsempészeket.

Más esetekben éppen ön vagy ellenzéki frakciók szokták felvetni azt a valós érvet, hogy mennyibe kerül egy fogvatartott elhelyezése. Vajon ez megéri‑e, van‑e olyan társadalmi haszna a fogva tartásnak ilyen esetben számunkra, tehát amikor egy külföldi embercsempészről van szó, ami miatt az adófizetők pénzét költsük erre? Azt gondolom, hogy itt egy elég világos mérlegelés történt. Az a mérlegelés legfőbb szempontja, hogy az elkövető úgy is távol tartható Magyarországtól, és ezzel megakadályozható, hogy Magyarország államhatárával kapcsolatban újabb bűncselekményt kövessen el, nem utolsósorban azoknak a sértetteknek a sérelmére bűncselekményt kövessen el, tehát úgy is megoldható ez a kérdés, hogy ehhez nem kell fogva tartani több száz millió forintért ezeket az embercsempészeket.

Tehát, tisztelt képviselő úr, nem véletlen egyébként, hogy ez egy veszélyhelyzeti kormányrendelet, mert nyilván erre a háborús veszélyhelyzetre reagál a kormány egy ilyen megoldással. Mondhatnám azt is, hogy ha nem lennénk abban a helyzetben, amelyben mérlegelnünk kell, hogy az adófizetők pénzét történetesen embercsempészek fogva tartására költjük‑e, hanem ennek a költségvetési fedezete más célok veszélyeztetése nélkül is biztosítható lenne, akkor a kormány nem hozott volna ilyen veszélyhelyzeti megoldást. Ez egy veszélyhelyzeti megoldás, ezt nem vitatja maga a rendelet sem. Tehát, kérem, ezt így fogják fel, hogy ez egy veszélyhelyzeti megoldás, Más esetben talán nem döntött volna így a kormány.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Azt kérem, hogy fogadják el a törvényjavaslat indokait és támogassák a zárószavazáson a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)