Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ilyen módon egy kicsit lekerekíteném az iménti felszólalást, aztán a frakcióm véleményét is szeretném ismertetni. Nos, tehát mi azt mondjuk, hogy ahhoz, hogy ne következzék be ez a bizonyos összeomlás, amitől, azt gondolom, joggal tartunk mindannyian, azonnali költségvetési átcsoportosításra van szükség, és már az idei évben nemcsak a cégek, tehát az állami és az önkormányzati cégek gazdasági fenntarthatóságához biztosított forrásokat kell jelentősen megnövelni, hanem a karbantartási munkákhoz is százmilliárdos nagyságrendben kell többletforrásokat biztosítani. Ezt nem látjuk, ezért mi attól tartunk, hogy a működésben sajnos súlyos problémák lesznek, ha ezzel nem szembesül a kormány.

A rendelkezésemre álló rövid időben ismertetném a frakció véleményét is. Mint az már elhangzott, a víz maga az élet, és valóban, ha a nemzet jövőjét érintő legfontosabb kihívásokról beszélünk, akkor, én azt gondolom, hogy itt az egyik legsúlyosabb kérdés az, ami most napirenden van, tehát a víz biztosítása gyermekeink, unokáink számára, az egészséges ivóvíz biztosítása, az ivóvízbázisaink megvédése.

Sokszor elhangzik különböző politikusoktól, hogy Magyarország víznagyhatalom, és hogy igazából ezzel jelentős probléma nincs. Egyébként döbbenetes, hogy amikor még az iparstratégiával kapcsolatos vitákat is hallgatjuk, akkor is gazdaságpolitikai, kormányzati szereplőkről olyan jellegű kijelentéseket hallunk, hogy hát, ezzel igazából soha nem volt probléma. Hát, bizony van probléma!

Magyarországot bizonyos szempontból lehet víznagyhatalomnak nevezni, de ha megnézzük, hogy a vízkincsünk 95 százaléka a külföldről befolyó folyóvizeket jelenti, és ezek nagyobb mértékben távoznak az országból, akkor látható, hogy óriási a baj. Világos, hogy ez nem a jelenlegi kormányzatnak és egyébként nem is az azelőttinek a hibája, hanem ez egy sok évtizedes probléma, hogy Magyarországon egy rossz szemléletű vízgazdálkodás van érvényben, és emiatt gyakorlatilag az ország lecsapolása történik, a vizek minél előbb történő elvezetése. Ez vezetett ahhoz a kritikus helyzethez, amit megtapasztalhattunk egyébként múlt évben, és most is tapasztalhatunk, hogy milyen brutális hatásai vannak az éghajlatváltozásnak, milyen elképesztő történelmi aszályt élünk meg, és ez összefüggésben van azzal is, amiről most beszélünk a víziközműrendszerrel, hogy itt alapvető szemléletváltást kell érvényesíteni.

Ez egyébként alkalmat ad arra, hogy nagyon röviden kitérjek arra, hogy egy kis pozitívumról azért be kell számolni. Nem olyan régen a Vízgazdálkodási Tanács szervezésében sor került egy konferenciára. Ugyan nem tudtam ott lenni, de a munkatársaim, akik ott voltak, jelezték, hogy bizony a problémák súlyának a helyes megítélése már megjelent egy ilyen magas szintű szakmai fórumon, és mondhatjuk, én nem akarok senkit megbántani, de azok a vízügyi munkatársak is, akiknek bizony ez a régi berögződés szerinti koncepció határozza meg a szakmai elgondolásait, talán picit nyitottabbnak mutatkoznak azok felé, akik bizony erről beszélnek, hogy egy vízmegtartó vízgazdálkodásra van szükség, és alapvetően a talajban történő vízmegtartásra van szükség, hiszen ez a természetes közege a víznek.

No de visszakanyarodva, alapvetően egy vízgazdálkodási problémával szembesülünk, a közmű, az ivóvízellátás problémáival, a vízbázisok védelmével, ami megint csak összefügg alapvetően a szennyvízelvezetés, a szennyvízkezelés kérdéseivel, illetve a felszíni és a felszín alatti vizeink védelmével. Hosszasan lehetne sorolni, hogy a különböző területek mely minisztériumokhoz tartoznak. A törvényjavaslat is foglalkozik vele, hogy egyfajta szakmai bizottság jön létre. Ez bizony aláhúzza azt, hogy nincs egy egységes kormányzati szemlélet a vízügyek, a vízgazdálkodás mögött, és ez bizony kihozza ezeket a problémákat, amelyekre részben már utaltam, mert itt, hogy úgy mondjam, nem elég egy helyes vízgazdálkodás, nem elég egy helyes politika az infrastruktúra rendben tartására, de például egy olyan iparpolitika, egy olyan gazdaságpolitika is szükségeltetik, amely figyelembe veszi Magyarország lehetőségeit, a természeti kincseink végességét.

(18.10)

Ilyen szempontból bizony nagyon-nagyon komoly problémákat láttunk, és itt a frakciómnak is az az álláspontja, hogy ez a törvényjavaslat ugyan egy jó irányba tett aprócska lépés, önmagában elismerjük a fontosságát is, és szeretném aláhúzni, hogy van egy államtitkára immár ennek a rendkívül súlyos, ha nem az egyik legsúlyosabb magyar rendszerproblémának, de összességében ennél sokkal komolyabb, ütemezettebb, gyorsabb lépéssorozatot szeretnénk látni és annak a végrehajtását.

Egyetlenegy dologra szeretnék utalni ebben a rendkívül rövid időben, ez bizony az infrastruktúrának a nemzeti kézben való megőrzése. Itt kisebb vita kibontakozott már. Mi valóban azt gondoljuk, hogy súlyos hiba, ha nem bűn az, hogy az ilyen stratégiai infrastruktúrát magánosítja valaki. Tehát ahogy egyébként elhangzott államtitkár úr részéről is, a megelőző kormányok, a 2010 előtti kormányok ezt jónak tartották, csinálták is, és sok esetben önkormányzatok is bizony dobra verték a víziközműveket. Mi ezt súlyos hibának, felelőtlenségnek tartjuk, és mély meggyőződésünk, hogy nemzeti kézben kell tartani ezt a stratégiai infrastruktúrát, és soha nem fordulhat elő, hogy a víziközművek, a vízkincsünk feletti ellenőrzés magánkézbe vagy idegen kézbe kerül. Ez nem történhet meg.

Ugyanakkor abban vitánk van a kormánnyal, vitám van államtitkár úrral is, hogy igazából ez mindegy‑e, hogy állami vagy önkormányzati kézben van. Én azt gondolom, hogy megint csak nagyon komoly szakmai hiba, ha a helyi felelősségtől távolabb akarják vinni ezt a fontos közszolgáltatást és annak a fenntartását, a helyi tudástól távolabb akarják vinni. Alapvetően nemzeti kézben, de a mi véleményünk szerint önkormányzati kézben kell tartani ezt a szolgáltatást. Egyébként én itt idézném Debrecen fideszes polgármesterét, aki nagyon világosan elmondta, hogy ez egy olyan fontos stratégiai infrastruktúra, amit az önkormányzat nem adhat ki a kezéből. Az önkormányzatnak van egy ellátási kötelezettsége, egy felelőssége, felelősséggel tartozik az ott élő emberek iránt, a lehetőséget és az infrastruktúrát is meg kell tartani, hogy ennek a felelősségnek meg tudjon felelni.

Ezért mi azt kérjük, hogy mind az önkormányzati, mind pedig az állami cégeknek adják meg a működéshez, a fennmaradáshoz és a karbantartáshoz szükséges forrásokat is. Köszönöm szépen, elnök úr.