Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azokkal a felszólalókkal értek egyet, akik úgy érveltek, hogy ez egy fontos vita, hiszen a most látható kihívásokról, azokról a problémákról is kell beszélnünk, amit tapasztalunk, akár az elmúlt években, az elmúlt évtizedekben, az előttünk álló problémákról is és a jövőképről is kell tudni beszélni. Én felfedeztem egyébként ebben a vitában ‑ nemcsak Hiller István nagyszerű felszólalásából ‑ a törekvést, hogy a jövőképről is beszéljünk, én ezekre is kívánok majd röviden válaszolni, illetve reagálni.

Én ugyan nem voltam itt tegnap az Országgyűlésben, a Felvidéken voltam éppen a Sajót érintő borzasztó szennyezés ügyében, de hallgattam a miniszterelnök beiktatási beszédét, és itt is néhány konkrétumot véltem felfedezni, amire, úgy gondolom, hogy szükséges itt reagálni. Ez összefüggésben van egyébként a minisztériumok felsorolásával is.

(12.20)

Azt gondolom, hogy abban nincs vita és nem is volt a mai napon vita, hogy természetesen egy választási győzelem után joga van egy kormányfőnek javaslatot tenni a kormányzati struktúrára; nyilvánvalóan ezt nem vitatta senki, de én azt gondolom, hogy el kell fogadniuk, hogy nekünk pedig el kell mondani ezzel kapcsolatban a véleményünket, mert ez nem csak lehetőség; nemcsak jogunk van hozzá, hanem kötelességünk is megtenni.

Nyilván erről részletekbe menő és érdemi vitát akkor lehetne folytatni, hogyha önök a nyilvánosság elé tárták volna, hogy az egyes minisztériumi elnevezések konkrétan milyen portfóliót jelentenek. Tehát az egyes, alapvetően fontos, mondhatjuk, hogy bizonyos esetekben nemzetstratégiai súlyú kérdéseket kezelő porfóliók mely minisztériumok és mely miniszterek irányítása alá kerülnek ‑ ezt nem lehet pontosan tudni. Így nyilvánvalóan nekem is most sok kérdésem lesz, és én majd nézek is önökre, próbálom majd fürkészni, hogy ki az, aki esetleg már ismeri miniszterelnök úr döntését, illetve ismeri azt, hogy bizonyos minisztériumok milyen feladatokért lesznek felelősek.

Azt gondolom egyébként, hogy egy jó kormányzati struktúrának az egyik alapeleme kellene hogy legyen ‑ és ebben mondjuk, nem értünk egyet az önök javaslatával ‑, hogy kiderüljön a minisztériumi elnevezésekből és a minisztériumi előterjesztésekből, hogy pontosan milyen területekkel fognak foglalkozni, és hogy hol ér véget az egyik minisztérium felelőssége és hol a másiké. Ez nyilván ‑ ahogy Hiller István is utalt rá ‑ jól láthatóan fog problémákat okozni az igen sok hasonló portfólióval rendelkező minisztérium esetében.

Nagyon egyetértünk azzal is, hogy alapvetően meg kell változtatni az előző kormány struktúráját, hiszen egészen más körülmények között, egészen más kihívásoknak megfelelve kell a kormánynak dolgozni, de nyilván nekünk itt, ellenzéki oldalon az előző kormány struktúrájával más jellegű problémáink is voltak. Mi nyilvánvalóan nem értünk egyet azzal, hogy minden ilyen jellegű problémára megoldást tudtak volna találni, vagy valóban megjelent volna már az előző ciklusban a jól látható és minket is elérő globális kihívásokra való válasz megadásának lehetősége, szándéka vagy éppen a készsége.

Én most néhány gyakorlati példát szeretnék hozni, és nagyon bízom benne, hogy akár államtitkár úr, akár bármelyik kormánypárti képviselőtársam a segítségemre fog sietni, hogy megértsük a miniszterelnök úr javaslatát.

Kérdezem azt, hogy akár a jelen lévő államtitkárok, kormánypárti képviselők közül meg tudja‑e valaki mondani, hogy melyik minisztérium lesz felelős azért, hogy átfogó módon az egyik stratégiai kérdést, a vízügyeket kezelje. Tehát pontosan látjuk ezeket a kihívásokat, amikkel szembesülünk. Szó esett már a tavaink állapotáról, a vízhiányról, beszéltünk az elsivatagosodásról, beszéltünk a környezeti ártalmakról, folyóvizeink, állóvizeink környezeti állapotáról, de beszélhetünk éppen a vízbázisvédelemről, a víziközműszektort érintő problémákról.

Van‑e olyan képviselő, olyan kormánypárti képviselő, aki tudja, hogy vízügyek tekintetében mely minisztérium, melyik miniszter lesz az illetékes. Azt kérem önöktől, hogy jelezzék, hogyha van itt önök között ilyen szereplő, ilyen kormánypárti politikus, akinek van elképzelése, hogy legalább kihez forduljak, hogyha kérdést akarok föltenni ezzel kapcsolatban kicsit részletesebben.

Azt gondolom, hogy önök sem vitatják, miután miniszterelnök úr sem vitatta, hogy ezek stratégiai kihívások ‑ például a víziközműszektor helyzetének kezelése nem tűr halasztást, hiszen az összeomlás szélére került az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb közszolgáltatás biztosítása. Ugye, itt több ezer milliárdos forráshiányról beszélhetünk a következő 15 éves távlatban, és aligha lesz kezelhető ez a probléma akkor, hogyha nem látunk egy világos hatáskört, nem látunk egy olyan kormányzati szereplőt, aki ennek az igen fontos és Magyarország jövője szempontjából meghatározó stratégiai területnek a felelőse lesz. Nem igazán látom, hogy bármely kormánypárti képviselőnek lenne elképzelése arról, hogy kihez fog tartozni a vízügyek kezelése és a vízügyek kérdése.

Még egy példát szeretnék hozni. Arról már esett szó a mai ülésen, hogy az éghajlatváltozás, a környezetpusztítás korunk legsúlyosabb kihívása, és azt is tudjuk, hogy az önkormányzatok, a városok az ez elleni küzdelemnek, az éghajlatváltozás hatásai elleni küzdelemnek a frontvonalában vannak.

És itt egy stratégiai kérdés, a közlekedés, a tömegközlekedés helyzete, hogy ennek a fejlesztésével ki fog foglalkozni. Tehát ki fog foglalkozni a városi tömegközlekedés rendszerének kialakításával, egy egységes tömegközlekedési koncepció megszervezésével, a sok éve húzódó és elmaradó közlekedési reform megvalósításával? Ezzel összefüggésben ki lesz felelős azért, hogy az önkormányzatok működése szempontjából az erre, a közlekedésre fordítandó források rendelkezésre álljanak, és ki lesz a felelős a közlekedéspolitika, a tömegközlekedés vidékpolitikai aspektusainak érvényesítése érdekében? Gondolok itt alapvetően a periferikus, elaprózott település-rendszerű, válságos helyzetben lévő kistelepülésekre.

Lesz‑e az előző ciklussal ellentétben ennek a területnek egy felelőse? Lesz‑e minisztere ennek a stratégiai ágazatnak? Nem látom, hogy bárki a kormányoldal részéről erre értelmezhető választ tudna adni, vagy legalább egy jelzést tenne felém, hogy átlátják azt, amit lehet, hogy miniszterelnök úr lát, de én egy kicsit aggódom annak alapján, hogy az előző ciklusban nem volt felelőse ennek a területnek.

Többször, többen felvetették a környezetvédelem ügyét, a környezetpusztítás ügyét. Azt gondolom, abban talán már nincs vita, hogy milyen óriási kihívás ez. Tegnap miniszterelnök úr beszédében hallgattam, utalt rá, hogy az akkumulátorgyártás milyen fontos stratégiai ágazatként szerepel a kormány tervei között.

Azt is láthattuk itt az előző ciklusban, hogy létrehozták a különleges gazdasági övezetek jogintézményét, ami gyakorlatilag kiveszi a helyi önkormányzatoknak a kezeléséből a helyi közösségek részvételét, lehetetlenné teszik bizonyos beruházások, zöldmezős beruházások esetében. És tudjuk azt, hogy milyen elképesztő veszélyhelyzet alakult ki az egyik ilyen gyár, Göd térségében. Tudjuk azt, hogy civilek, civil szervezetek által megrendelt kutatások tárták fel, hogy az akkumulátorgyártáshoz használt vegyi anyagok megjelentek a talajvízben. Azt gondolom, hogy ez súlyos problémákra utal.

Egyrészt önök szétverték a környezetvédelem intézményrendszerét, és nem tudta kimutatni ezt a szennyeződést a környezetvédelem hatósági rendszere, a másik oldalról pedig ezt a civileknek kellett biztosítani, hogy a vizsgálat megtörténjen; a Gödért Egyesület rendelte meg ezt a kutatást. Ugyanakkor ők is most éppen kormányzati szereplőkbe ütköztek egy olyan küzdelemben, amikor az emberek érdekében akarnak cselekedni.

A vízügyi hatóság most a katasztrófavédelemhez tartozik, és itt, a gödi területen is a vízügyi hatósági feladatokat ellátó katasztrófavédelem megtagadta, hogy a különböző monitoringkutak vízvizsgálati eredményeit kiadja, és nyilvánosságra hozza. Tehát ezért ki fog felelni, amikor önök mindent a gazdaság alá akarnak berendelni? Létrehozták a különleges gazdasági övezetek jogintézményét, és semmilyen módon nem tud érvényesülni a jelenlegi kormányzati struktúrában a környezetvédelem ügye. Ezek a szempontok gyakorlatilag a gazdasági érdekek alá vannak rendelve.

Még egy konkrét példát szeretnék említeni, amiről az elmúlt ciklusban és még az azt megelőző ciklusokban más LMP-s képviselőkel nagyon sok vitát folytattak önök, akik itt voltak az előző ciklusokban önök közül. Paks II. ügye, ezt is említette tegnap Orbán Viktor miniszterelnök, hogy mennyire fontos ez az energiaellátás szempontjából a kormányoldal állítása és álláspontja szerint a paksi bővítés, az új paksi blokkoknak a megépítése.

Én az elmúlt ciklusban két alkalommal intéztem közvetlenül azonnali kérdést a miniszterelnök úrhoz az ezer sebből vérző paksi bővítés számtalan problémáját említve, és mindkétszer kitért a válasz elől miniszterelnök úr, és arra utalt, hogy az ő kormányzati felfogása szerint kell egy olyan szakembert behozni a kormányba, aki egy ilyen gigantikus beruházást szakmai oldalról tud kezelni, és ez volt Süli János miniszter úr az előző kormányzati ciklusban.

Hát, most már láthatjuk, hogy megbukott ez a kormányzati elképzelés, megbukott ez az érvrendszer, amit miniszterelnök úr mondott, a paksi bővítéssel kapcsolatban most nem sorolom, hiszen idő hiányában nem tudom megtenni, hogy soroljam a rengeteg problémát, de azt láthatjuk, hogy valószínűleg Szijjártó Péter miniszter úr irányítása alá kerül a Paks II.-projekt.

Az eddig is látható volt, hiszen kihallatszott ‑ mondjuk úgy ‑ a tányércsörömpölés az önök soraiból, a kormány soraiból, hogy Süli miniszter úr helyett nagyon sokszor Szijjártó miniszter úr ment adott esetben Moszkvába tárgyalni. De azt is tapasztalhattuk, hogy Palkovics miniszter úrral voltak konfliktusok, amikor a nukleáris biztonság kérdéséről, az engedélyezés folyamatáról esett szó. Gyakorlatilag már megkötötték Süli János kezét.

De most akkor mi lesz a megoldás? Tehát a nukleáris biztonság kérdése, az energiaellátás biztonságának kérdése és legfőképpen a magyar emberek biztonságának és a környezet biztonságának a kérdése most egyfajta gazdagsági vagy külpolitikai prioritás alá rendelődik? Tehát most már nem fontos a szakmaiság a Paks II.-projekt esetében? Most már egy ilyen jellegű kormányzati betagozódásnak lesz az áldozata ennek a gigantikus projektnek a továbbvitele? Ez sem koherens azzal, amit önöktől hallhattunk az előző kormányzati ciklus idején.

Nos, azt elmondhatjuk, jól látható, a környezetvédelem gyakorlatilag a gazdasági érdekeknek, a profitérdekeknek lesz alárendelve ebben a kormányban. Nyilván ezzel semmilyen módon nem tudunk egyetérteni. El tudjuk mondani, hogy gyakorlatilag ez a kormány ilyen szempontból, tehát ha a környezeti ügyeket és a gazdasági szempontokat nézzük, akkor gyakorlatilag egy négyéves beruházási tervet végrehajtó bizottságként aposztrofálható sokkal inkább, mint a társadalmi, a gazdasági és a környezeti kérdéseket átfogó rendszerként értelmező, a korunk kihívásainak megfelelően átfogó rendszerként értelmező kormányzati struktúrában, ahogy annak lenni kellene.

És azt gondolom, hogy önök, ha már eddig nem tették, ezután sem fognak velünk egyetérteni a környezeti fenntarthatóság kérdéseinek megítélésénél, de én itt hoznék egy idézetet önöknek, a házelnök úr által vezetett Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács egyik jelentését.

(12.30)

Ez így szól: „Hazánk továbbra is fenntarthatósági válságban van. A négy nemzeti erőforrásunk egyike sincs jó állapotban, és az ezeket jellemző mutatók többsége nemcsak az EU-átlag alatti, de a hozzánk hasonló történelmi, gazdasági helyzetben lévő visegrádi országokénál is rosszabb. Márpedig a ma rossz fenntarthatósági teljesítménye a holnap gyengébb társadalmi, gazdasági jólétét jelenti.” Így folytatja a jelentés: „A javasolt fenntarthatósági fordulat két kulcsterülete a természeti erőforrások túlzott használatának lefékezése, a környezeti és természeti erőforráskorlátok határozottabb megjelenítése és a humán erőforrásaink nagyobb arányú, időben tartósabban érvényesülő növelése, melynek első lépése az oktatásban megvalósítandó lényeges változások megtétele.” Tehát ez a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács megállapítása, és, ugye, ezt a testületet a házelnök úr vezeti. Azt gondolom, hogy az itt megfogalmazott gondolatok, amelyekkel egyet kell érteni mindannyiunknak, nem köszönnek vissza a tervezett kormányzati struktúrában, már amit vélelmezhetünk az átláthatóság híján, hiszen önök nem tették közzé, hogy egyes minisztériumok mivel fognak foglalkozni.

Még egy nagyon rövid visszautalásra van időm. (Folyamatos zaj. ‑ Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Nacsa képviselő úr utalt arra, hogy a demokráciafelfogásnak más értelmezése nem lehet, mint hogy az ellenzék megszavazza a győztes oldal javasolt kormányzati struktúráját. Felhívnám Nacsa képviselő úr figyelmét, hogy vitatkoznék ezzel, mint ahogy önök is megtették, amikor legutóbb önök ellenzékben voltak, és nem támogatták az akkori kormány kormányzati struktúráját. Ezért, azt gondolom, nem alapvetés, hogy mi ezt megtegyük, főleg akkor nem, ha nem értünk egyet, ezért nyilvánvalóan nem fogjuk megtenni.

Még Vejkey képviselő úr felszólalására szeretnék röviden reagálni. Egy globális világrend kibontakozásáról beszélt, szembeállítva a nemzetállami érdekekkel. Azt gondolom, hogy itt van egy nagyon erőteljes inkoherencia, idegen szóval, egy ellentmondás a tekintetben, ahogy önök cselekedtek, és amit önök mondanak. Jól láthattuk, nemcsak az elmúlt ciklusban, hanem az elmúlt ciklusokban, hogy önök előszeretettel kötöttek stratégiai megállapodást globális multicégekkel, önök mindig készen álltak a multicégek profitéhségét kiszolgálni, akár szemben a munkavállalói érdekekkel vagy a környezeti, a természeti kincseink védelmével. Önök egyetlenegy lépést nem tettek azért, hogy Brüsszelben az Európai Bizottságot körülvevő lobbisták ezreinek tevékenységét átláthatóbbá tegyék, korlátozzák, tehát hogy valóban demokratikusabb legyen az Európai Unió működése. Önök mindig, mindenféle korlátozás nélkül készen álltak elfogadni a globális nagyvállalatok érdekeit szolgáló szabadkereskedelmi egyezmények ratifikálását. Így csökken a természeti kincsek védelmének lehetősége, de még nagyobb baj, hogy csökken a munkavállalói jogok védelmének lehetősége.

Önök a keresztény Európáról beszélnek. Előszeretettel barátkoznak olyan európai diktátorokkal, akik nem a keresztény Európa barátai, gondolhatok itt Erdoğan elnök úrra, aki politikai fegyverként használja például az Európában élő török kisebbséget (Nacsa Lőrinc: NATO-tagállam!), és arra szólítja fel őket, hogy ne integrálódjanak. Azt gondolom, abban viszont egyetérthetünk, hogy nem több Európára van szükség, hanem jobb Európára, olyan Európai Unióra van szükség, amely megadja a lehetőséget arra, hogy mindannyian biztosítani tudjuk a szülőföldön való boldogulást Európa valamennyi régiójában, és tudjuk biztosítani a leszakadó vidéki régiók felzárkóztatását; olyan Európára van szükség, ahol valóban lehet küzdeni a természeti kincsek védelméért, gondolhatunk itt például a Sajót érintő környezeti katasztrófára; olyan Európára van szükség, amely valóban tiszteletben tartja és támogatja az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak védelmét.

Tehát azt gondolom, sok mindennel egyet lehet érteni, Vejkey képviselő úr, azzal, amit önök a jelszavak és szavak szintjén elmondanak, de azt gondolom, ideje lenne végre ennek megfelelően kormányozni és ennek megfelelően cselekedni, mert önök az előző ciklusban sem és az azt megelőző ciklusokban sem így tettek. Köszönöm szépen a figyelmet.