Vajda Zoltán (MSZP)

VAJDA ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, kedves elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Kollégák! Történelmi pillanatokat élhetünk át, amikor a 2023. évi költségvetés módosításáról szóló javaslat tárgyalását kezdi meg a tisztelt Ház. Hogy miért is történelmi ez a pillanat? Mert adott egy vészhelyzet, amire hivatkozva a kormány rendeleti kormányzást vezetett be. Ahogyan önök mondják: az ukrán-orosz konfliktus ‑ ahogyan a magyar emberek mondják: a putyini agresszió ‑ okán meghosszabbított jogrend ideje alatt azonban valahogy olyan döntések születnek, amelyeknek jottányi közük nincsen a szomszédos országban zajló harcokhoz, legalábbis igen nehezen lehetne megindokolni, hogy a pedagógusok sztrájkjogának elvétele vagy mondjuk, a fővárosi taxidíjak szabályozása miként is köthető a harcokhoz. Ez azonban nem zavarja a Fideszt, százával születnek minden héten a rendeletek, ami nem jelent mást, mint az Országgyűlés jogkörének kiüresítését, benne pedig a legfontosabbnak, a költségvetéssel kapcsolatos döntési jognak a megvonását.

Tisztelt Kollégák! Kedves Képviselőtársak! Ne legyünk naivak, tudjuk nagyon jól, hogy az elmúlt években már kormányhatározatok százaival módosítja a kabinet az aktuális büdzséket, de úgy, hogy pénzügyminisztériumi tisztviselő legyen a talpán, aki az év végén még nyomokban hasonlóságot talál a parlament által elfogadott verzióval.

Itt azonban nem csak erről van szó. Arról van szó, hogy a kormány az Országgyűlés teljes megkerülésével fogadott el egy de facto új büdzsét.

(10.20)

A törvényjavaslat ugyanis olyan átfogó módosításokat hajt végre, amik alapján joggal hívhatjuk ezt egy teljesen új költségvetésnek. Úgy kezdtem, hogy történelmi pillanatokat élhetünk át. Hogy miért történelmiek ezek a pillanatok? Azért, mert nemhogy a rendszerváltás óta, de még a rendszerváltás előtt sem vonták meg a parlamenttől azt a jogot, hogy döntést mondhasson a kormány költségvetési javaslata felett. 2022. év végén odáig jutottunk, hogy a kormány már a látszatra sem ad. A parlament utolsó… (A teremből távozó Varga Mihály felé.) Tiszteletem, miniszter úr, köszönöm, hogy eddig meghallgatott, viszontlátásra. A kormány már a látszatra sem ad.

A parlament az utolsó, többé-kevésbé tiszteletben tartott jogától is meg lett fosztva. Pont abban az évben tették ezt, amikor például az Aranybullát is ünnepelték. Az már 800 évvel ezelőtt is korlátozta a hatalmat, hogy csak úgy adót nem vetünk ám ki megkérdezés nélkül! Ehhez képest a kormány, bárki megkérdezése nélkül, éjjeli rendeletekben vet ki újabb különadókat. Ma éjjel is ezt tették, különadószabályokat módosítottak éjszaka. Vagy úgy vonnak el forrásokat, ahogy a kedvük tartja. Mindent egybevetve, 800 év távlatából elég szomorú ez a történelmi pillanat.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Kollégák! Az ellenzék immáron ciklusokon átívelő módon, évről évre figyelmezteti a kormányt, hogy teljesen értelmetlen már tavasszal benyújtani a következő évi költségvetést, hogy aztán nyáron már szavazzanak is róla; azért, mert 6-7 hónap alatt egészen egyszerűen elinflálódik a büdzsé, mire hatályba lépne, már alig van köze a valósághoz. Tavaly nyáron friss országgyűlési képviselőként és friss költségvetési bizottsági elnökként én magam is úgy fogalmaztam, hogy bődületes butaságot követnek el, hogy már nyáron áterőszakolták a büdzsét. Most mondjam azt, hogy igazam volt? (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Nem!)

De önök mégis ragaszkodnak hozzá; ragaszkodtak hozzá tavaly nyáron is, és emlékeztetem önöket, a tavaly nyáron elfogadott költségvetéshez olyan jelzőket fűztek, amiket most idézek önöktől. Az első jelzőjük: „a versenyképesség záloga”. A második jelzőjük az volt, hogy „átláthatóság”. A harmadik jelzőjük azt volt, hogy „kiszámíthatóság”. Én például erre a három jelzője emlékszem, amikkel tavaly nyáron a költségvetésüket illették.

Ezeknek a céloknak az eléréséhez szerintem sokkal többet kéne tenni, mert mondjuk, az első jelzőjük a versenyképesség; a versenyképességünk akkor nőne, ha végre az oktatás megkapná a szükséges forrásokat, rendeznék végre a pedagógusbéreket, és teljesítenék a pedagógusok nagyon jogos szakmai követeléseit is.

A második jelzőjük az átláthatóság. Arról akkor beszélnek, miközben az EU legkevésbé átlátható költségvetése a magyar. És a harmadik jelzőjük a kiszámíthatóság. Önök kiszámíthatóságot várnak, miközben, megint mondom, órák leforgása alatt vetnek ki új adókat, rendezik át a költségvetést. Ma éjjelre is módosítottak különadószabályokat.

Ennyi értelme van tehát a korai költségvetésnek. De tegyük fel a kérdést: van‑e esetleg több értelme ennek a késői költségvetésnek, amit most látunk? Ennek a késői költségvetésnek van‑e több értelme? Mert vitán felül áll, szerintem ebben egyetértünk, hogy ez egy elkésett költségvetés, és nemcsak a miatt a nyilvánvaló helyzet miatt, hogy hiszen semmi értelme egy olyan költségvetésről vitázni, ami tartalmilag már két hónapja hatályban van. Ez alapján megtörténtek az első kifizetések; megkezdődött az adóbeszedés; az önkormányzatok elfogadták a saját költségvetéseiket. Ennek ellenére van értelme erről vitázni? A Pénzügyminisztérium, önök azt állítják, hogy igen, hiszen, ahogyan önök fogalmaztak, lesz lehetőség módosító javaslatokat benyújtani. Ezt önök szóban is mondták meg a sajtóközleményben is olvastam. Hát, szerintem módosító javaslatok benyújtásától még nem lesz az egésznek értelme, csak akkor, hogyha önök el is fogadják azokat.

Mert higgyék el nekem, szükség van a költségvetés módosítására! Hogy miért? Elmagyarázom önöknek. Például azért, mert miközben az Európai Unió legtöbb országában az infláció csökkenésnek indult, a magyar továbbra is rekordokat dönt, immáron 25 százalék körüli magasságokban jár.

A tágabb környezetünkben is kizárólag Törökországban magasabb, mint nálunk az infláció ‑ tehát érdekes. Ahogyan önök szoktak fogalmazni, ahogy szokták mondani: szankciókkal önmagát lábon lövő nyugati országok. Ugye, ezt a kifejezést szokták mondani? Szóval, hogyha ezekkel a szankciókkal önmagát lábon lövő nyugati országok ‑ még egyszer, önök így mondják ‑ feleakkora inflációval jellemezhetők, ahol már az egy számjegyű pénzromlási ütem közelébe értek, ezzel szemben mi várható idén Magyarországon? Hát, a Nemzeti Bank 16-18 százalékos inflációt tartott reálisnak a tavaly decemberi prognózisuk szerint, ha a háború nem zárul le, és az Európai Unió nem utalja a forrásokat hazánknak. Ma, március 1-jén az tudható, hogy sajnos sem az orosz-ukrán konfliktus nem kecsegtet gyors lezárással, és a magyar kormányhoz nemhogy a korábbi EU-s források nem érkeztek be, de még rosszabb lett a helyzet, hiszen az „Erasmus+” és a Horizont-programokból is kizárják hazánkat. Miért? Mert az állami egyetemi vagyont magánosították, és a magánalapítványokba fideszes politikusokat, magukat ültették.

Itt tart tehát Magyarország 2023. március 1-jén: rekordinfláció, recessziós gazdaság, technikai értelemben már tényszerűen kimondhatjuk: technikai recesszió és csökkenő reálbérek vannak hazánkban. Ez utóbbiak, a csökkenő reálbérek a magyar családokat sújtó legsúlyosabb probléma. Lassan fél éve csökken a magyar reálkereset, hiszen az infláció masszívan meghaladja az átlagbér növekedését.

Az átlagbér csökkenése egyre nagyobb feszültséget okoz szinte minden szférában, de különösen az állami szektorban, ez pedig a kormány felelőssége. A kormány felelőssége, hogy a pedagógusok fizetése már a megélhetést sem fedezi, és ez az, ami miatt rákényszerül egy nagy megbecsülésnek örvendő és a gyerekek által szeretett szaktanár arra, hogy tanítás helyett egy áruházban dolgozzon. Mi erre a Fidesz válasza? Erre nincsen pénz. Tessenek megmondani: Vodafone-vásárlásra volt?!

A kormány felelőssége az is, hogy az állami fenntartásban maradó egyetemeknél egy gyorséttermi munkatárs fizetését se éri el egy PhD-fokozattal rendelkező adjunktus bére. Vagy az, hogy úgy próbálunk kitörni a közepesen fejlett országok sorából, hogy alig 140 ezer forintos ösztöndíjjal próbáljuk rávenni a frissen végzetteket, hogy álljanak be kutatónak, szerezzenek doktori fokozatot. Mi erre a Fidesz válasza? Erre sincsen pénz. Kormánypropagandára viszont van!

De a kormány felelőssége az is, hogy az egészségügy súlyosan alulfinanszírozott. A kórházi adósságok év végi aránya soha nem volt olyan magas, mint a 2022. év végén. Az orvosok bére ugyan rendezésre került, de a többi munkatársé továbbra is borzasztóan alacsony. A szakemberhiány egyre égetőbb. Épp elég, ha arra gondolunk, hogy Magyarországon összesen 6, azaz hat fő 30 éven aluli háziorvos van. Tágabb értelemben vett választókerületemben, Zuglóban is nemrég mondott fel egy háziorvos, és azt jelezte, hogy ő most németül fog tanulni. Feltételezem, hogy ennek a megoldására is az a válaszuk, hogy erre sincsen pénz.

És sajnos van, ami a költségvetés tavaly nyári elfogadása óta sem sokat változott: a jóléti kiadásokra arányaiban továbbra is kevesebbet szán a kormány, mint 2010-ben a szocialista kormányzat; az oktatás és az egészségügy GDP-arányos finanszírozása szintén csökkenő pályán. Az infláció itt is, hogy mondjam, megette az orvosifizetés-emelés okozta rövid emelkedést.

A szociális háló a reálbéremelés időszakában is tovább szakad. Egy forinttal sem emelték a kormányra kerülésük óta a családi pótlék, a gyes és a gyet összegét, ahogy a nyugdíjminimum is megalázóan alacsony maradt.

A családtámogatási programok összege szintén elinflálódott. Szakértők szerint a családi adókedvezmény reálértéke tíz év alatt körülbelül harmadára csökkent, és a babaváró hitelből is csak feleannyi dolog vásárolható, mint amikor bevezették. Így áll Magyarország 2023. március 1-jén, immáron 13 év fideszes kormányzása után.

Látható, hogy ezeket a problémákat önök vagy nem tudják, vagy nem akarják megoldani. Éppen ezért a Költségvetési Bizottság elnökeként higgyenek nekem, ha azt mondom: módosításokra van szükség.

(10.30)

Az MSZP ezért dolgozott ki a költségvetéshez módosító javaslat formájában egy létbiztonsági csomagot, hogy valóban megvédhessük a magyar családokat a lecsúszástól. Kérem, ne mondják nekem, hogy erre nincs pénz! Olyan soha nem látott luxust tapasztalunk lépten-nyomon minden kormányzati kötélbarátnál, amire sosem volt példa ebben az országban. Ennek a csomagnak az anyagi forrását tehát többek között a fideszes oligarcháktól beszedett milliárdokból simán meg lehetne oldani.

A második, amire szintén biztosan szükség van, hogy a pedagógusokat ne elüldözzék a pályáról, ne kirúgják és ne fenyegessék. Arra van szükség, hogy rendezésre kerüljön a pedagógusi életpálya, hogy valóban kiszámítható jövőt tudjon tervezni az, aki a gyermekeink oktatása mellett dönt. Mert ahogy Klebelsberg Kunó mondta, azok az országok még sosem mentek csődbe, amelyek oktatásra túl sokat költöttek.

Szükség van arra is, hogy az egészségügy anyagilag biztos alapokra kerüljön. Nem normális az, hogy a kórházak adóssághegyen ülnek, ahogy nem normális az sem, hogy nincsen háziorvos, nincsen ellátás. Ezeknek a problémáknak a megoldásához igenis pénzre van szükség, amit az Országgyűlésnek biztosítani is kell.

Végezetül engedjék meg, hogy egyéni képviselőként is szóljak. Úgy gondolom, rendkívül hibás az a döntésük, hogy ‑ ahogy a médiájuk fogalmaz ‑ önök elengedték Budapestet. Nem kívánnak foglalkozni sem a fővárossal, sem a kerületekkel. Épp elég példa erre, hogy Lázár miniszter úr saját kezűleg húzta le szinte az összes fővárosi fejlesztést, többek között olyanokat, amelyek fontosak a XIV. és XVI. kerületieknek. Arra kérem önöket, igenis teremtsük meg a lehetőségét ezeknek a fejlesztéseknek, mert nem normális az, hogy 50-60 éves HÉV-szerelvényeken kell utazni Cinkotáról, Mátyásföldről, vagy az, hogy nincsen elég P+R parkoló, vagy az, hogy felül-, illetve aluljárók hiánya miatt éves szinten felesleges órákat, sőt napokat töltenek az emberek dugóban várva akár kocsiban, akár a buszon.

Kérem ezért önöket, hogy támogassák a létbiztonságot, támogassák az oktatást, az egészségügyet, támogassák az önkormányzati fejlesztéseket, a mindezeket lehetővé tévő módosító javaslatainkat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.