Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ritka kegyelmi pillanatok egyike, amikor olyan javaslat kerül a tisztelt Ház színe elé, amit az összes frakció támogatni tud, ráadásul konzervatív közösségünk ezt a támogatást minden „de”-vel, minden „ámbár”-ral kezdődő kiegészítő mellékmondat nélkül meg tudja tenni. Igaza volt Sirató Ildikó irodalomtörténésznek, amikor egyszer úgy nyilatkozott, hogy 1823 januárja csillagokat termett a magyar kultúrában. Ekkor született a Himnusz, ekkor született Petőfi, ekkor született Madách Imre, és éppen ezért igaza volt Babitsnak is, aki gyakorlatilag azt fogalmazta meg, hogy Kölcsey, Petőfi és Madách életműve megtestesíti a magyar szellemiséget, lelki örökségünket, aminek az átadása kötelességünk. A hármas bicentenárium kapcsán erre kiváló alkalom nyílik, az önök kezében van ott, kormánypárti oldalon, ami az előbb is elhangzott képviselőtársam nagyszerű felszólalásában, ennek a tartalommal való kitöltése; a minél gazdagabb tartalommal való kitöltése, amihez a Jobbik teljes támogatását biztosítani tudja. Nyilván sokat nem jelent, ez egy szimbolikus politikai gesztus a részünkről, óriási szükség lenne minél több ilyen közös pontra, és akkor talán azok a feszítő gondok valamelyest enyhülnének, amelyek a magyar társadalmat bizony mindennapjaiban megkeserítik.

Egykötetes szerzőnek tekintik Madáchot, holott nem volt az, de mégis az a mély filozofikus műve, az emberiség végső és nagy kérdéseivel foglalkozó Az ember tragédiája az, ami felülmúlhatatlan volt az ő életművében. Elhangzott itt többek részéről, hogy csaknem 40 nyelvre lefordították. Lefordították észtre is, ahol valóságos kultusza volt, hiszen az európai kultúrához való tartozást jelentette az erőszakos oroszosítással, illetve a szovjet elnyomással szemben.

Kalandos volt a története Az ember tragédiájának olyan szempontból is, hogy hogyan viszonyultak hozzá adott esetben egy szellemi kultúrkörhöz tartozó emberek. Prohászka Ottokár kifejezetten kárhoztatta, hiszen erkölcsileg rombolónak tartotta a luciferi cinizmus középpontba állítása miatt, károsnak gondolta ezt a művet. Ravasz László vette védelmébe, de az igazi vesszőfutás a kommunizmus idején következett be, amikor 1947 után gyakorlatilag betiltották, hiszen a falanszter színben a kommunista utópia kigúnyolását látták.

1954-ben, amikor bekövetkezett a Nagy Imre-féle enyhülés, akkor újra színpadra állíthatták, de aztán jött Rákosi, és a lukácsi kultúrpolitikának megfelelően ismételten népellenesnek ítélték, és csak 1957-ben állíthatták újra színpadra. Azt hiszem, hogy Madách olyasmit adományozott a nemzetnek és az általános kultúrának, amit valóban kutya kötelességünk megbecsülni. Én kívánok önöknek, ott a kormánypárti oldalon is nagyon sok bölcsességet ahhoz, hogy ezt az emlékévet minél nagyobb, ragyogóbb tartalommal lehessen kitölteni. Tehát a Jobbik támogatni fogja. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)