Sebők Éva (Momentum)

SEBŐK ÉVA (Momentum): Köszönöm a szót. Én visszatérnék egy kicsit az alapokhoz, és államtitkár úr figyelmét szeretném egypár apróságra felhívni. Nekem úgy dereng, hogy a vitában még nem hangzott el egy alapvető tény. Az elhangzott, hogy augusztusban ezeknek már hatályba kellett volna lépniük, de az nem, hogy ez önmagában egy kötelezettségszegési eljárást már megalapoz. De nem ez az egyetlen dolog benne, ami ilyen eljárást megalapoz.

Nem sikerült megfelelően megszövegezni a javaslatot, így például nem derül ki az apanapok esetén, hogy a tíz nap gyermekenként jár vagy pedig születésenként jár. Amennyiben születésenként jár, abban az esetben viszont önök megkárosítják a jelenlegi állapothoz képest az ikres apákat. Ez egy második kötelezettségszegési eljárás.

A harmadik pont, ahol szintén nem sikerült megfelelni a minimumelvárásnak, az az, hogy azt írja a javaslat, hogy legalább egy éve az adott munkahelyen kell dolgoznia az apának. Ilyet nem lehetne előírni. Ez lesz a harmadik eljárás.

A negyedik eljárás, amit sikerült a szövegezésbe betenni, az pedig… ‑ Igen, a késedelem, az egyéves előírás, az ikres apák megkárosítása, és eszembe fog jutni a negyedik. Igen, a gyermek fogalma, amit sikerült úgy megfogalmazni, hogy csak az a gyermek fog az apa szempontjából gyermeknek minősülni, akivel egy háztartásban laknak. A való élet nem ilyen, a való életben születnek gyermekek olyan párkapcsolatokból, amelyek nagyon ideiglenes jellegűek: egyéjszakás kalandok, beborozós barátságok, párkapcsolatot lezáró búcsúlégyottokból is fogannak gyerekek. Ez nem zárja ki azt, hogy ott két, remekül együttműködő tagja jöjjön létre egy szülőpárnak, kiváló, egészséges, jó körülmények között nevelkedő gyermeket hoznak a világra, önök mégis egy ilyen szülőpári kapcsolatban lévő apát kizárnak az apaság fogalmából.

Ezt nem tehetnék meg, nemcsak morálisan, de az irányelv sem engedi ezt meg önöknek. Úgyhogy négy kötelezettségszegési eljárást sikerült magába a javaslatba eldugni.

És akkor egy kicsit visszamennék a politikai érveléshez. Azt tudni kell rólam, hogy én a pályám első 12 évében rengeteg csedes, gyedes, táppénzes esetet dolgoztam fel, a „rengeteg” alatt azt értem, hogy tízezres léptékű dolgozói létszámról beszélünk. Ezen idő alatt összesen volt… ‑ a két kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan apukám, aki rendszeresen ment el gyermekápolási táppénzre a gyermekével. Mindig az anya ment el, és összesen meg tudom szám szerint mondani, négy olyan esetem volt, hogy az apa bár-mennyi időre gyedre ment volna. Ebből két esetben egyedülállóság miatt ment az apa gyedre, az egyik esetben özvegység miatt. Önök ennek ellenére elénk hoztak egy olyan javaslatot, hogy, ugye, az apanapok esetében a második öt nap 40 százalékos térítést adna, a szülői szabadság pedig 10 százalékos térítést adna.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Kedves Kormánypárti Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Én nem szeretném megsérteni az önök intellektusát azzal, hogy azt feltételezem, hogy önök nincsenek tökéletesen tisztában azzal, hogy ilyen feltételekkel az apák nem fognak elmenni, nem fogják igénybe venni a második öt napot, nem fogják igénybe venni a szülői szabadságot. Én nem értem, hogy lehet ennyire cinikusan megfogalmazni egy javaslatot, ennyire cinikusan a magyar jogrendbe próbálni tenni egy EU-s előírást. Én úgy gondolom, hogy itt nem az államtitkár úr a felelős, úgyhogy ezt nem is neki szánom, de a kedves kormánypárti képviselőtársakat és különösen Semjén Zsoltot részemről a rosseb egye meg (sic!) emiatt.