Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy legelőször, két részre bontva a felszólalást, azt mondjam el, ami hirtelen a vita során megfogalmazódott bennem. Mindenféle közszolgáltatásnak és mindenfajta ügyintézésnek a digitalizációjával kapcsolatosan szerintem kevesebb nagyobb szurkoló akadt, mint én. Annak idején, még amikor az ügyvédséget elérte az elektronikus hiteles aláírás legelső szelete, elsőként a hivatalok és a hivatalos szakmák között az elektronikus ügyintézésnél ők szembesültek ezzel a cégbírósági eljárásokban, majd később más eljárásokban is, mindig úgy gondoltam ‑ és nemcsak a reklám mondatja ezt ‑, hogy a legjobb akció a digitalizáció. Valóban egy nagy segítség volt, és sok mindent lehetett kényelmesen intézni.

Az is előremutató volt, és annak is talán a 2014. évtől kezdődően egyik élharcosa voltam, hiába az ember ellenzékből politizált, hogy az EESZT mint az egészségügybe megérkező nagyon fontos digitalizáció végre teret nyerjen Magyarországon, hiszen az egészségügynek az egyik legnagyobb lehetősége lenne az adatelemzésből, illetve más szempontból is az egészségügyben keletkező adatoknak a digitalizációja és azoknak a jó elemzése.

Onnan indultunk el, hogy annak idején volt szerencsém szakmai gyakorlatot tölteni a társadalombiztosítást ellátó akkori szervnél, és akkor ott tartottunk, hogy a frissen digitalizált adatok úgy voltak megalkotva, hogy a PDF-fájlból egyszerűen nem lehetett kinyerni értelmesen elektronikus úton adatot, ezért adatrögzítőknek kellett a PDF-fájlból egy másik PDF-fájlba vagy egyébként egy másik adatbázis-rendszerező felületre bevinni az adatokat. Ebben azóta előrelépés volt.

Ez azért is fontos, tisztelt képviselőtársaim ‑ bár nem tartozik magához a javaslathoz ‑, mert ebből az adattömegből tudjuk megállapítani például az egészségügyben, hogy milyen irányban kell fejlesztenünk, és hogy milyen társadalmi csoportokat milyen megelőzéssel, milyen terápiával lehet célozni, és hogy lehet a magyar társadalmat egészségesebbé tenni.

Én hiszek abban, hogy egyébként a közigazgatásban is van értelme és lehetősége az ilyen típusú digitalizációnak, de akkor hadd mondjam el a személyes véleményemet, hogy az elektronikus kapcsolattartási mód milyen nehézségeket okozott. Az én édesapám már nyugdíjas, de mellette vállalkozik, és a vállalkozásánál nagyon egyszerűen belefutottunk egy olyan problémába, hogy elektronikus kapcsolattartásra lett volna szükség, és az is volt beállítva, azonban mint szünetelő vállalkozónak ehhez már nem volt jogosultsága a rendszer szerint a képviseleti joga szünetelése miatt, hogy beállításokat módosítson, ezért hosszas papírmunka és személyes ügyintézés kellett ahhoz, hogy egyébként egy egy kattintással átállítható funkciót ki tudjon használni. Szóval, nagyon sok esetben a digitalizáció sok elágazása és hibája miatt azért tartogat meglepetéseket az ügyfeleknek.

Ilyen és ehhez hasonló ‑ és ezt már a vállalkozásoktól nagyon sokszor hallottuk, és magánszemélyként is tapasztaltuk ‑ a nullás igazolások kérdése, tehát amikor arról van szó, hogy az adózóba, illetve a kereskedelmi forgalomba vetett bizalom tekintetében az abban részt vevő feleknél egy nullás igazolást kell kiállítaniuk. Ennek az egyik legnagyobb limitációja, hogy a hó elején tudják nagyjából a saját státuszukat rendezni, így ha valakinek bármilyen módon, akár elektronikus kapcsolattartásban nem tűnik fel, hogy egy olyan értesítést kap, vagy egy lejárt tartozását nem rendezte egyébként határidőre, ki fog esni ebből a nyilvántartásból, és nagyon sok vállalkozásnál, pláne, ha kapcsolt vállalkozásokról van szó, könnyen eredményezheti azt, hogy egy félig-meddig működőképes vagy nem működő, vagy éppen valamilyen projekt miatt szunnyadó társaságnál egy nem kirívó, tehát 5-10 ezer forintos tartozás miatt akár egy egész cégkonglomerátum bukhatja a feltételek miatt a nullás adózói státuszát, amellyel a következő hónap elejét kell majd megint megvárnia. Hiába teljesíti ‑ ugye, a bankrendszer már erre lehetőséget ad ‑ azonnali átutalással a tartozásait, pillanatok alatt rendezve a piszlicsáré tartozást, mégis a saját státuszának a megváltoztatásához ismételten meg kell várni a hó elejét, és kérelmet kell benyújtani, akár elektronikusan az e-bevallásos programon keresztül. Tehát ezek mind-mind ilyen apró bosszúságok, amiben még lehetne bürokráciát csökkenteni, amiben lehetne az adózók számára meglévő adóeljárásokban a terhet csökkenteni.

A másik, ami célszerű lenne, egybefésülni ‑ és ebben talán az egyik jól működő felület az e-papír felülete, ahol a felhasználók, főként magánemberek papíralapon, elektronikusan, de mégis valamilyen módon azért a papíralapot tükrözően tudnak kérelmet benyújtani, és eljárni egyes hatóságok, akár kamarák, köztestületek, önkormányzatok, rendőrhatóság felé is. Egy jól működő példája ez.

Ennek ellenpéldája az, amikor az önkormányzatokkal kell elektronikus úton valamilyen módon beadvánnyal értekezni. Egy: kezelhetetlen, és semelyik, tehát sem az e-papírra, sem az e-bevallásos programra nem hasonlító felületen kell valahogy az önkormányzatokkal szót érteni. A rendszer lassú, kidobja az abban dolgozókat, és hiába van összekötve a tárhellyel, hiába van integrálva a NISZ-nek a szolgáltatásai alá, egy ügyfél szempontjából, de szerintem az önkormányzatok szempontjából is egy rendkívül rossz és körülményesen működő rendszer. Tehát ebben mindenképpen módosítani kell. Ez nem témája ennek a javaslatnak, csak szerettem volna, hogy ezek elhangozzanak. Ezek praktikus, mondjuk úgy, hogy választópolgári sérelmek, vagy amiket az ember menetközben megtapasztal, akár hozzátartozója, akár a vállalkozások által személyesen megmutatott problémákkal kapcsolatosan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mindazokat a gondolatokat, amelyek a törvényjavaslatot megvizsgálva és elsősorban a közbeszerzésekkel kapcsolatosan felmerültek, ismertessem önökkel. Gyűjtöttem erről, összeírtunk jó pár dolgot, hogy szerintünk mi lehetne jó, és miként kellene változtatni azon, amit a kormány most elénk terjesztett, és lesz is rá módosító javaslatunk, de akkor engedjék meg, hogy ismertessem az általunk leírtakat.

A közbeszerzési törvény tekintetében tett módosító javaslatok egy része akár üdvözlendő is lehetne, azonban az a Holdról is világosan látszik, hogy a visszaéléseket biztosító, törvényileg szentesített kiskapukat a jelenlegi módosítások nem érintik, önök nem akarják azokat bezárni. Azt természetesen mi is örömmel konstatáljuk, hogy a jövőben indokolás mellett lehet csak egyes adatszolgáltatásokat üzleti titokra való hivatkozással megtagadni, de látni kell, hogy ezek csupán elenyésző részletek azokhoz a lehetőségekhez képest, amelyekkel bizonyos üzleti körök egyre és egyre nagyobb vagyonokra tesznek szert.

De haladjunk szépen sorjában, ugyanis a soron következő, bár nem a legfontosabb eleme ennek a javaslatnak az a könnyítés, amely az ajánlattevő felelősségi körében jelent változást. Ezek azok a rendelkezések, amelyek szerint hiánypótlással orvosolható az, ha az ajánlattevő alvállalkozója egyébként nem felelt meg a közbeszerzési felhívásban meghatározott alkalmassági feltételnek, ám erről a fogyatékosságról az ajánlattevő nem tudott. Igen, jól olvastuk, jól értettük: nem tudott ‑ ez itt a kritérium. Egészen döbbenetes az ajánlattevő felelősségének ilyen módon történő redukálása 2022-ben, a nemzeti nyilatkozatok rendszerében. Manapság, amikor bármelyik honfitársunk, bármilyen elenyésző ügyben bármelyik hivatalban eljár, egyetlen alkalommal aláíratnak vele a különféle hivatalok egy fél tucat nyilatkozatot. Önök azonban a „bürokráciacsökkentés” varázsszó alatt véletlenül sem az efféle visszataszító gyakorlatok megszüntetését értik és követik, hanem a fent említett módot próbálják áterőltetni.

Az átlagemberek helyett az ajánlattevők ‑ leginkább jellemző esetben itt is az önök által jól és túlságosan is közelről ismert üzletemberekről és üzlet körökről van szó ‑ terheit kívánják csökkenteni ezzel a rendelkezéssel, hiszen miért is ne lehetne büntetőjogi szankciók mellett nyilatkoztatni az alvállalkozókat és az ajánlattevőket együttesen a közbeszerzési felhívásnak való megfelelőségről. Éppen ez a nyilatkozat talán túlságosan bürokratikus lenne, amikor közbeszerzésekről lévén szó sok esetben súlyos százmilliókról és milliárdokról van szó, ráadásul egyben a legnagyobb részben közpénzekről beszélünk ezeknél a közbeszerzéseknél?

(20.30)

A törvényjavaslattal kapcsolatos hiányérzeteinknek azonban még ezzel sincs vége, sőt nem is ezek voltak a legordítóbb anomáliák. A közbeszerzési eljárások során alkalmazott egyik leginkább alkalmazott üzleti modell, a taotámogatások rendszeréhez kötődik ugyanis a kritika. De lássuk, hogy is néz ki ez a gyakorlatban! Gondolom, mindannyian egyetértünk itt a teremben abban, hogy a taotámogatások rendszere a központi költségvetés adóbevételeire épül, egész pontosan fogalmazva a társasági- és az osztalékadó-bevételek terhére teremt lehetőséget támogatások nyújtására.

Tudjuk azt is, hogy volt idő, amikor önök annak ellenére tagadták az ilyen jellegű források közpénzjellegét, amikor a Kúria 2017-ben, egyébként jogerős ítéletben meghozta, hogy mégis közpénz az. Nos, az ilyen közpénzekhez jutó sportszervezetek az esetek döntő többségében szabadon, a közbeszerzési eljárások alkalmazása nélkül rendelkezhettek ezekről az összességében horribilis összegekről. Márpedig ilyen módon aztán elég gyorsan létrejött ennek a ‑ mondjuk úgy ‑ szubkultúrának a sajátos rendszere, méghozzá az, hogy miért ne támogathatná, vagy miért is ne lehetne támogatni később éppen a sportszervezet által kiválasztott szolgáltatót vagy beruházót egyben. Nem történt itt más, mint a közpénzek terhére újabb és újabb piacok, megrendelések nyíltak meg számukra, amelyeket ráadásul közbeszereztetni sem kellett, itt aztán tényleg nem volt jellemző a bürokrácia, nem kellett az eljárásokkal bíbelődni.

Önök 2022-ben úgymond ráébredtek, hogy az adókedvezmény mégiscsak támogatás. Ehhez nem volt elegendő a Kúria öt esztendővel ezelőtti ítélete, egész arcátlan módon még az indokolásban is rögzítették. Hadd idézzem: „A Kbt. 3. § 39. pontjának hatályon kívül helyezésének indoka, hogy a Kbt. 3. § 39. pontja a 2014/24/EU irányelvben foglaltakhoz képest szűkebb körben határozza meg a támogatás fogalmát, tekintettel arra, hogy az adókedvezményeket nem tekinti támogatásnak.”

Jelenleg egyébként úgy szól az ominózus törvényhely és a jelenleg hatályon kívül helyezni tervezett szakasz szövege, hadd idézzem, a 39. pontban a támogatás definíciója: „A közbeszerzésre irányuló szerződés teljesítéséhez pénzeszköz vagy egyéb anyagi előny juttatása az ajánlatkérő részére, ide nem értve az adókedvezményt, a kezességvállalást, és az adózó a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényben meghatározott célra nyújtott támogatását, valamint az adózó a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényben meghatározott kedvezményezett célra történő felajánlását.”

Ha lenne elég bátorságuk, vagy egészen szabatosan fogalmazzunk, bátorság kellene ide is, akkor nem azzal operálnának, hogy a támogatás fogalmát hatályon kívül helyezik, hiszen ez önmagában is abszurd. Egy ilyen jogszabályból ugyanis ez a definíció ugyanis nem hagyható ki, és ilyen esetben a kapott támogatások vonatkozásában olyan aggályokat vet föl, amivel kapcsolatosan egy sokkal szűkebb és sokkal pontosabb fogalommeghatározásra lenne szükség, és nem az elhagyására.

Tehát világosan fogalmazva, nem elhagyni kell a támogatásnak a fogalommeghatározását, hanem egészen pontosan, mindenre kiterjedően rögzíteni, egy egyszerű „nem” szócskát kell csak elhagyni belőle. Ez tehát helyesen így hangzik, és akkor próbálom helyesen, és talán a módosító javaslatból könnyebb lesz ezt kihámozni. A 39. pont támogatásfogalom alatt a következőt jelentené: a közbeszerzésre irányuló szerződés teljesítéséhez pénzeszköz vagy egyéb anyagi előny juttatása az ajánlatkérő részére, ideértve az adókedvezményt, a kezességvállalást és az adózó a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényben meghatározott célra nyújtott támogatását, valamint az adózó a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényben meghatározott kedvezményezett célra történő felajánlását.

Bízom benne, tisztelt képviselőtársaim, és a kormánynak is ez egy viszonylag egyszerű döntési helyzet lesz, hogy az ebbéli támogatást a módosító javaslathoz tudják biztosítani. Bár úgy tűnik, hogy csak egy pici pontja a törvényjavaslatnak az, amiről szó van, de mégis egyetlenegy ilyen szóval sokkal szélesebben lehetne a közpénzekkel való tisztességes bánásmódot bizonyítani, igazolni, mert mindannyiunknak ez az érdeke fűződik hozzá. A bürokráciacsökkentés mellett tehát erről is beszélni kell, a közbeszerzések tisztaságáról. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.