Dr. Fónagy János (Fidesz)

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Több témát érintett, de az alapja, amiről ön beszélt, van annyira fontos, hogy a rendelkezésre álló időt arra használjam ki.

Gondolom, abban közöttünk semmi vita nincs, hogy a magyar társadalom a rossz történelmi tapasztalatai alapján alapvetően mind a mai napig a munkanélküliségtől tart a leginkább, tehát attól, hogy a családok elveszítik a létbiztonságukat, elveszítik a megbízható fix jövedelmet. Rosszak a tapasztalatok. Tudom, hogy mindig kritika ér bennünket, amikor történelmi példákra hivatkozunk, de hát, mondani szokták, hogy aki a történelmét nem ismeri, az arra ítéltetik, hogy újra átélje. A rendszerváltás előtt, amikor a magyar gazdaság egy akkor célzott, ám meg nem valósult struktúraváltás előtt állt, munkanélküliség volt. A rendszerváltást követően több mint egymillió munkanélküli volt Magyarországon, tradicionális iparágak tűntek el, és egész országrészek szakadtak le foglalkoztatás és megbízható megélhetés szempontjából. Gondolom, hogy ebben nincs közöttünk vita.

A legutóbbi példák is azt mutatják, például a Covid alatti felmérések is azt tanúsítják, ön is előszeretettel hivatkozik felmérésekre, hogy még a Covid-idő alatt is az emberek, a családok nagy része nem a járványtól tartott leginkább, hanem attól, hogy a járvány következtében a családfő vagy a család bérből és fizetésből élő tagjai elveszítik a jövedelmüket, vagy ha a család a vállalkozást választotta életformaként, akkor ellehetetlenedik a vállalkozásuk. Tehát abban, hogy ez egy alapvetően fontos dolog, úgy gondolom, nincs közöttünk vita.

Ugyanakkor, amikor a hozzászólásában a ma nyomokban fellelhető jelenségeket bírálta, kérem, hogy azért azt vegye figyelembe, hogy a munkanélküliségi ráta ma 3,5-3,6 százalék, 2010-ben ez közel 12 százalék volt. Ma mintegy 4 millió 700 ezer ember dolgozik, lényegében egymillió emberrel dolgozik több, van jövedelme, mint tíz évvel ezelőtt. A nettó átlagkereset reálértéke 2010 óta 70 százalékkal növekedett. Emelkedett a minimálbér, emelkedett a szakmunkás-minimálbér. A minimálbér vásárlóértéke, csak példaként mondom a sok szám között, 2010-22 között mintegy 100 százalékkal növekedett.

Ha ezeket a számokat vesszük, és azt mondom, hogy ma mintegy 4 millió 700 ezer ember dolgozik Magyarországon, és önök példaképpen mondjuk, 50 fő ‑ bevallom, általam nem ismert, de nem kételkedem abban, hogy megbízhatóak az adatai ‑ külföldi, ázsiai munkavállalót említenek, én úgy gondolom, hogy a nagy számok törvénye alapján ez nem határozza meg, és semmilyen szempontból nem befolyásolja a munkaerőpiacot.

Amit viszont én vitatok, talán már valamelyik államtitkár-kollégám beszélt az előbb arról, hogy főleg a magyar Országgyűlésben elhangzó politikusi nyilatkozatoknak jelentősége van, ezért kérem, hogy a számokkal azért vigyázzunk. Azt ön nagyon korrekten elismerte, és azt köszönöm, hogy tömeges munkanélküliség a jelenlegi helyzetben nincs, ugyanakkor azt, hogy a magyar munkaerőpiacról hány munkaerő hiányzik, én nem tudom ilyen egzakt módon. Biztos vannak felmérések, nem vitatom, hogy önöknek is vannak, ugyanakkor ennek a hiányzó munkaerőnek… ‑ és ez bizonyos fokig magyarázat arra, hogy egyes cégek, egyébként megint mondom, az összes foglalkoztatotthoz képest, elenyésző mértékben foglalkoztatnak vagy keresnek külföldi munkavállalókat, az a munkaerőigény struktúrájában rejlik, hogy mennyire van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) felkészülve a magyar társadalom arra, hogy ezeket kielégítse.

Úgyhogy kérem, hogy ennek a kérdésnek a megítélésénél ezeket vegye figyelembe. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)