Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A válságidőszak általában együtt jár a munkanélküliség bizonyos fokú felpörgésével is. Jegyezzük, hogy azért óriási szerencsénk, hogy tömeges munkanélküliséggel ezekben a percekben és napokban nem kell számolni Magyarországon. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból, köztük Nacsa Lőrinc: Szerencse?!) Viszont a munkaerőhiány által okozott problémák brutális gondokat okoznak, és egy nagyon furcsa disszonancia állt elő, és talán a most közbeszóló képviselőtársaim is megértik, hogy mire gondolok.

Csak a feldolgozóiparból jött egy jelzés, hogy nagyjából 100 ezer munkavállaló hiányzik, tehát magyar munkavállalókkal nem tudják feltölteni őszerintük ezeket a helyeket. Ezzel párhuzamosan pedig azt látjuk, hogy több mint 100 ezer vendégmunkást importál szervezetten a kormány, és van még egy 100 ezres tételünk: a munkanélküliségi ellátási rendszerből nagyságrendileg 100 ezer olyan honfitársunk esik ki mindennap, aki munkanélküli, munkát keres, itthon végezte el az iskoláit, azon három hónapos határidőn már túllépett, amely három hónap után lényegében nem kap állami segítséget. Európa egyik leginkább szűkmarkú munkanélküliségi ellátási rendszeréről beszélünk.

Ugyanakkor hoznak külföldről százezres nagyságrendben munkavállalókat, az itthon kiesett 100 ezer magyar munkavállalót pedig álláspontom szerint messze nem támogatják kellőképpen, mondjuk, ingyenes átképzési lehetőségekkel. Már kétéves stratégiai megállapodást kötött a kormány olyan munkaerő-kölcsönző cégekkel, akikkel kikövezte a szervezett, harmadik világból történő munkaerőimport útját. Aztán most, az utóbbi hónapokban újabb hat EU-n kívüli ország került be ebbe a körbe, így már 17 Unión kívüli országból toborozzák a munkavállalókat, köztük Brazíliából, Kolumbiából, a Fülöp-szigetekről, az Indonéz Köztársaságból, Kazahsztánból, Mongóliából és a Vietnámi Szocialista Köztársaságból.

A helyzet az, hogy olyan munkakörökbe toboroznak, amelyek adott esetben betölthetőek lennének hazaiak közül. Említsük csak az informatikusokat, mert úgy látom, hogy a toborzási listán szerepel az informatikus mint szakma, ugyanakkor a 100 ezer magyar esetében, aki kiesett a magyar munkanélküliségi ellátási rendszerből, nem látok olyan ingyenes, informatikussá képzési programot, amely piacképes tudást biztosítana. Ugyanígy azt látjuk, hogy asztalosokat kívánnak önök toborozni az említett országokból, éttermi dolgozókat, húsfeldolgozókat, kasszásokat és még kalibráló technikusokat is.

A helyzet az, hogy egy nagyon terebélyes, többoldalas listán lehet fellelni az érintett szakmákat, ugyanakkor nem látjuk azt, hogy a hazai, munkát keresők esetében ugyanilyen terebélyes lenne a segítő szándék a tekintetben, hogy ingyenes átképzési programokkal nem kevesebbhez, a szülőföldön való boldoguláshoz segítsük ezeket az embereket, mert nagyon sokan kényszerből távoznak külföldre.

(9.40)

Tehát a brazíliai és a kolumbiai munkások helyett sokkal inkább nyitottak lennénk arra, hogy emeljük meg az érintett átképzési programok költségvetési támogatását.

Ami viszont egészen elképesztő, hogy számos munkahelyről érkezik az értesítés, miszerint azzal fenyegetik a magyar dolgozókat, hogy ha problémáznak, jönnek helyettük az ázsiaiak, akik nem szólnak vissza ‑ idéztem. És a helyzet az, hogy ez a presszing nemcsak a munkakörülményeket roncsolja, hanem bizony a munkabérek általános színvonalát is. Nyilván a magyarhoz képest nem másfélszeres fizetésért érkeznek ide a harmadik világból dolgozók, ne is legyen ilyen, de az általános bérszínvonal letörése tetten érhető.

Még durvább az, hogy van egy olyan nagy autógyártó cég, amely 50 fő indiai munkást alkalmaz, egyébként hosszabb távon, tehát többéves időszakban. Ez az autógyártó cég ugyanakkor a magyar adófizetőktől költségvetési támogatást kap a munkahelyek megtartására. Miért nem a magyarok munkahelyeinek a megtartására kapja ezt a költségvetési támogatást? A mi javaslatunk, amely „magyar kvóta” néven azért az utóbbi években már többször megjelent a parlament előtt, teljesen egyértelműen fogalmaz: csak olyan cég, jellemzően multi cég részesülhessen bármifajta állami támogatásból, amelyik vállalja, hogy a nála dolgozó munkaerő legalább 95 százaléka hazai, magyar, vagy legalább EGT-n belüli állampolgársággal rendelkezik. Aki ennek a 95 százalékos előírásnak eleget tud tenni, az esetben vitaképes, hogy bármifajta támogatásból, a magyar adófizetők pénzéből részesüljön. Hozzáteszem, én nem zárkóznék el attól a gondolattól sem, hogy ezt az egész vissza nem térítendő támogatási rendszert függesszük fel, gondoljuk újra, nyissuk ki a kis- és közepes vállalkozások felé sokkal erősebben.

De a kérdésem lényege a következő: vállalja‑e a kormány, hogy a magyar adófizetők pénzéből csak olyan cégek számára közvetít vissza nem térítendő támogatást, amelyek legalább 95 százalékban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) magyar munkaerőt foglalkoztatnak. Köszönöm a figyelmet.