Sebián-Petrovszki László (DK)

SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ (DK): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az általános vita során ebben az ügyben rengeteg minden érv és ellenérv elhangzott. Most államtitkár úr is ezek egy részét kiemelte. Én is azt fogom tenni, hogy összefoglalom azokat a problémákat, azokat a gondokat, amik ezzel a törvényjavaslattal vannak.

Előrebocsátom azt, hogy ez a törvényjavaslat már a címében is deklarálja, hogy nem arról van szó, hogy a kormány szeretne egy nem jól működő, egy problémás helyzetet megoldani, és szeretné orvosolni azokat a problémákat, amelyeket egyébként ő maga okoz azzal, ahogy az állami hivatalok, hatóságok működnek, hanem pusztán azért nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot, mert szeretné elérni, hogy Brüsszelből jöjjenek a pénzek újra.

(16.20)

Ez annak a csomagnak a része. Ennek kapcsán pedig ismerik pártom álláspontját ‑ én magam is többször elmondtam ‑, a DK-nak az az álláspontja, hogy mindez csak azért zajlik itt a Ház falai között, hogy a brüsszeli pénzek minél hamarabb megérkezzenek, amit aztán önök pontosan ugyanúgy el fognak lopni, ahogy elloptak az elmúlt 12 évben. Pontosan ugyanúgy! Ez tehát az a politikai kerete ennek a törvényjavaslatnak, amiről itt beszélünk, és ezt deklarálják önök a törvényjavaslat címében is.

Ha pedig a konkrét ügyre ránézünk, a konkrét szakmai javaslatra, kijegyzeteltem, államtitkár úr, aki volt szíves az általános vitában is ezt a kérdést prezentálni, a szavait a jegyzőkönyvből, hogy mit mondott, amikor felvezette ezt a törvényjavaslatot. Így fogalmazott: „Az információszabadság biztosítására, annak érvényesülésére Magyarország Kormánya kiemelt figyelmet fordít.” Aztán azzal folytatta: „Az információszabadság funkciója abban ragadható meg, hogy az állam demokratikus működését, a közügyek átláthatóságát a közérdekű adatok megismerhetőségén keresztül garantálja.” Ez mind nagyon szép. Ha így működne ez az ország, akkor egy remek országban élhetnénk, azonban ez porhintés, nem több annál. Semmilyen köszönőviszony nincs ezek között a mondatok között, tisztelt államtitkár úr, meg a között a javaslat között, ami itt van előttünk, és amiről perceken belül majd szavazni is fogunk.

El is mondom, hogy miért gondolom ezt. Ugye, két ága van ennek a javaslatnak, ahogy ön is említette. Az egyik az, hogy hogyan, milyen módszerrel lehet gyorsítani a közérdekű adatok megismerésére indított pereket, illetve létrehoz egy nyilvános adatbázist, amelyben rengeteg adat ott lesz, és az állampolgárok, az érdeklődők olvashatják.

Mind a két ággal nagyon komoly probléma van. Sorolom. Az első kapcsán, ahogy elmondtam az általános vitában is, fordítva ül a kormány a lovon. Nem arra kéne energiát fordítani, hogy hogyan gyorsítsuk a pereket, nem arra kéne itt javaslatot megvitatnunk, hogy a perek hogyan lesznek gyorsabbak, hanem azzal kapcsolatban, hogy hogyan nem lesznek perek, hogyan tudna úgy működni tipikusan a magyar kormány, a kormányzat, a hozzá tartozó hatóságok, hivatalok és mindenféle háttérszervek, hogy egyáltalán ne is kerüljön sor perekre. Erről beszéltem az általános vitában is. Teljesen fordítva ülünk itt a lovon, tisztelt államtitkár úr, illetve ülnek önök. Nem erről van szó! Nem ez lenne a megoldása egy problémának, hogy milyen trükkökkel hogyan tudnak önök bármilyen módon belenyúlni a rendszerbe úgy, hogy felgyorsítsák a pereket. Nincs szükség perekre!

Ha azt a javaslatot hozta volna ide be, tisztelt államtitkár úr, hogy minden olyan adat, minden olyan pénzköltés, amely az állampolgárok adóiból történik, bármilyen szolgáltatás, rendezvény, szerződés, bármi, ami ilyen pénzből valósul meg, ab ovo nyilvános adat lenne, akkor máris nem lenne szükség perekre. De akkor is megoldanánk ezt a problémát, ha az önök által vezetett kormányzat és annak mindenféle hatóságai, hivatalai és alárendelt szervei a hozzájuk forduló adatigénylő kérdésekre akkurátusan választ adnának, és kiadnák a kért adatokat, csakhogy nem ez történik, tisztelt államtitkár úr. Nem ez történik!

Mi történik ehelyett? Ehelyett minden módon akadályozzák az adatok kiadását. Kihasználják a rendelkezésre álló határidőt. Amikor a Covid miatt kétszer 45 napig is lehetett állítani az ilyen ügyeket, akkor mindig állították is kétszer 45 napig, és mindig az utolsó nap jött a válasz, akkor is, hogy ha tudták, hogy az a válasz, hogy egyébként nem is jó helyre fordult az adatigénylő állampolgár. Nem helyeztek át ügyet az illetékes szervhez, nem adták meg azt, hogy egyébként hol ki az adatgazda, hova lehetne fordulni, ha pedig netalántán jó helyre fordult az állampolgár, akkor pedig gyakran üzleti titokra hivatkoztak, döntés-előkészítő anyagnak minősítettek dolgokat, netalántán titkosítottak, úgy, ahogy van, de mindenképpen az esetek nagy részében perre kellett menni ahhoz, hogy ezeket az adatokat az állampolgár megkaphassa. Ha pedig a per sikeres volt az adatigénylő szempontjából, akkor nem biztos, hogy azt és úgy kapta meg, ahogy egyébként azt megítélte a bíróság. Erre is számtalan eset volt.

Csak hogy a DK történetéből hadd mondjak ilyet, és csak a legutóbbi időszakból, a tavalyi augusztus 20-ai rendezvények rendezési, szervezési költéseit és azzal kapcsolatos szerződéseket, számlákat közérdekűadat-igénylésben kikértük. Az ezt szervező cég, az önök által megbízott cég nem akarta kiadni, perre kellett menni. Első fokon megnyertük a pert, nem adta ki a cég, elvitte másodfokra, azt is megnyertük. Most ez sem elég a cégnek, elvitte Kúriára, és a Kúria döntését várjuk. Értik, egy olyan ügyben, amikor az állampolgárok pénzéből költöttek egy rendezvényre, és ennek a számláit és szerződéseit követeljük. Ez is iskolapéldája annak, hogy hogyan kezelik önök az ilyen típusú igényléseket, és akkor idejönnek egy javaslattal, hogy egyébként a pereket hogyan gyorsítsuk fel.

Hasonló volt az eset a Covid idején beszerzett maszkok és vakcinák kapcsán is, ahol oda-vissza dobálóztak különböző állami hivatalok, hatóságok adatigénylésnél. Az csak hab a tortán, hogy egyébként arra sincs javaslatuk, hogy a végrehajtás hogyan tudna gördülékenyebb lenni, hiszen jelenleg nincs megoldva az, hogy ha esetleg az adatigénylő pert nyer, és ki kell adni az adatokat, akkor annak a kiadása, magyarán a végrehajtás hogyan kényszeríthető ki, netalántán van‑e valamilyen felelőssége annak az állami hivatalnoknak, aki akár tudván tudva, hogy jogilag ki kell adni azokat az adatokat, mégsem adta ki, és elveszíti a pert egyébként, és utána kénytelen kiadni, ámde jókora időcsúszással. Ez az egyik ága ennek a törvényjavaslatnak, ezekkel a súlyos gondokkal.

A másik a közadattár problémája. Értem én, hogy államtitkár úr próbált reagálni az általános vitában általam elmondott kritikára, csak nem sikerült, ugyanis két dolgot mondott. Az egyik az, hogy megvizsgálták azt, hogy eltér azoknak a köre, akikre vonatkozik majd a közadattár, meg azoknak a köre, akikre az infotörvény vonatkozik, nem ugyanaz a kör egészen konkrétan. Ha jól értem államtitkár urat, valójában ez így van, és ez így is marad, csak önök szerint ez nem probléma. Hát, énszerintem meg probléma, azt gondolom. Ez mindenféleképpen fejetlenséget fog okozni.

A másik pedig, amit mondott, hogy azért ne aggódjak azon, hogy létrejön egy új adattár, és milyen viszonyban van ez azzal a közadattárral ‑ így is hívják, kozadattar.hu, tessenek felmenni most itt a honlapra ‑, tehát azzal a több mint 3 ezer intézménnyel, ami most ebbe a közadattárba beszolgáltatja az adatokat, felrakja az adatokat, több mint 200 ezer adatsor van egyébként itt, azért nincsen probléma ennek a kettőnek a párhuzamosságával, mert bizonyos más adatok lesznek majd a most létrejövő új adatbázisban.

De hát ez milyen logika, kedves államtitkár úr, hogy ettől még, ön is elismeri, hogy létezik valami, de nem azt bővítik ki, nem azt módosítják, nem abba tesznek be még egy oszlopot, vagy kettőt vagy ötöt, tízet további adatok miatt, hanem csinálnak egy újat? Ja, hogy esetleg azt fogjuk olvasni hetek múlva, hogy melyik Fideszhez kötődő oligarcha informatikai cége fogja kapni ennek a fejlesztését sok milliárd forintért? (Vitályos Eszter: Milyen rosszindulatú ez az ember!) Hát persze, én ezt értem, hogy ez így működik, csak nem jól működik! Ez az én problémám egyébként.

Arról pedig szót se ejtsünk, hogy ha fölmennek ebbe a közadattárba, azt látják, hogy ömlesztve, mindenféle jelentős keresés nélkül lehet olvasni az adatokat, magyarán semmilyen módon nem segítik az adatokhoz való hozzájutást, inkább káoszt okoznak és fejetlenséget ebben a dologban.

Összefoglalóan tehát, bármennyire is érvelt államtitkár úr a különböző vitákban elhangzott javaslatok mellett vagy éppen az ellenzéki megjegyzésekkel, a DK-s megjegyzésekkel szemben, a helyzet az, hogy ez a javaslat nem lett jobb az általános vitához képest, a módosításokkal sem lett jobb, és nem tölti be jobban azt az eredeti szerepet, amit egyébként önök hamisan ugyan, de deklaráltak. Ezért azt tudom mondani, hogy a DK álláspontja nem változott, ezt a törvényt nem fogjuk támogatni semmilyen szín alatt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a DK soraiból.)