Szabó Szabolcs (Momentum)

SZABÓ SZABOLCS, a Momentum képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, hirtelen nem is számítottam rá, hogy ilyen gyorsan jövök, elnézést, de fölcsatoltam most már a mikrofont. Még egyszer köszönöm a szót. Érdeklődve hallgattam államtitkár úr expozéját, és lehet, hogy nem tűnik ki, de én mindig figyelek arra, amit Pósán úr mond. Egyrészt bizottsági elnök, másrészt meg egyetemi tanárról beszélünk, nálam sokkal régebb óta van bent az egyetemi szférában, és még az akadémiai pályán is sokkal előrébb tart. Ettől függetlenül nem értünk egyet, de ezt mindjárt kifejtem, hogy miben nem értek egyet.

Bevezetésként annyit mondanék el, hogy alaposan áttanulmányoztam én is a kollégákkal az előterjesztést, és más az olvasatom erről, mint államtitkár úrnak. Államtitkár úr úgy indított, hogy itt minden nagyon szép, minden nagyon jó, és minden még szebb lesz, meg még jobb lesz, leegyszerűsítve, elnézést, de nagyjából ez volt a hozzászólása iránya, tartalmilag aztán elmondta a részleteket.

Azt gondolom, hogy ez az előterjesztés nem válaszol azokra a kérdésekre, a legtöbb esetben nem is érinti azokat a kérdéseket, amelyek igazából feszítik a mai magyar felsőoktatást. Kezdhetném azzal, hogy például az égadta világon semmit nem mond arról, hogy mit csinálnak majd az egyetemek az energiaszámláikkal, mert látjuk a hírekben, hogy sorban jelentik be, hogy átalakítják a félév rendjét, telephelyeket zárnak be, előrehozzák a vizsgaidőszakot, a BEAC-on nem állítják föl a téli sátrat, onnantól kezdve ott sportolni már nem nagyon lehet, mert mire leesik a jég, akkor ott már úgysem lehet focizni. A melegvíz-szolgáltatást korlátozzák meg a szabad területeken a közvilágítást, és a többi, de most ebbe azért nem mennék bele, mert voltaképpen ezt a kormány kötelezettségként mindenhol előírta szinte. De csak zárójelben megjegyzem, azért ez nagyon nagy problémát okoz az egyetemeken, mert átszenvedtük, én is egyetemi oktató vagyok, bár most fizetés nélküli szabadságon, de átszenvedtük a Covid-időszak alatti nehézségeket, majd még jön ez is, és akkor megint újrakezdődik. Szóval, azért ez így, hogy most már harmadik éve akadozik a képzés és így részben a kutatás is, azért ez már problémás. Tehát itt szerintem méltányos lenne a felsőoktatás felé valami megoldást találni, hogy hogyan lehet ott zavartalanul biztosítani, hogyan lehet kifizetni majd az egyetemeknek ezeket a megemelkedett számlákat.

De egy sokkal fontosabb probléma, amire tényleg semmiféle reakció ebben az előterjesztésben nincs, hogy maradt összesen hat felsőoktatási intézmény állami fenntartásban, ahol elképesztően alacsonyak a bérek.

(12.30)

Sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, mint Pósán úrék Debrecenben, mert az állam adott például a Debreceni Egyetemnek egy nagy csomó pénzt, és tényleg, tehát ugyanabban a fizetési kategóriában, mint ahova, mondjuk, én tartozom, ott majdnem a dupláját keresik az egyetemi adjunktusok. Tehát nálunk az egyetemi adjunktus az ELTE-n kap kettőszázhetvenhétezer-párszáz forint alapfizetést, meg valami ilyen kiegészítést, mert a béremelést ilyen illetménykiegészítésként oldották meg, ez háromszáztizenkettőezer-párszáz forint. Ez nettóban kettőszázegynéhányezer forint, 207, valami ilyesmi. Tehát ezt a pénzt kapja nálunk az ELTE-n egy egyetemi adjunktus. Nincs arra válasz, hogy oké, és mi lesz azokkal az állami fenntartásban maradt felsőoktatási intézményekkel, mondom, van öt egyetem, egy főiskola, tehát nem sok oktatóról beszélünk, akik bent maradtak így az állami fenntartásban. Velük mi lesz? Erre semmi válasz nincs.

Sajnálatos módon arra sem ad választ, hogy mi lesz azokkal a szakterületekkel, ahova lassan lasszóval nem találunk jelentkezőt. Itt a pedagógusképzéssel van a legnagyobb probléma. Érintőlegesen kerül ez a téma szóba, ezt Pósán úr szóba hozta, hogy bizonyos modulokat majd fel lehet most már úgy venni, hogy azok nem számítanak bele az államilag finanszírozott félévek számába, de ezt én inkább technikai jellegűnek gondolnám, mert a probléma ott kezdődik, hogy nem jelentkeznek, és igazából nem azért, mert hogy mennyi az elszámolható államilag finanszírozott félévek száma, hanem azért, amit most elmondanak az utcán a pedagógusok, hogy alacsony a fizetés, nincs szakmai autonómiájuk, elegük van, így nem lehet tanítani.

Tehát meg lehet nézni: 2016-ban még körülbelül 20 ezer fiatal jelentkezett pedagógusszakokra, ebbe mindent beleszámolok, tehát ami pedagógiai szak, minden, tehát mondom, 2016-ban olyan 20 ezer volt, ez most lement tizenegyezer-párszázra, a felvettek száma meg a 10 ezer körülről lement hatezer-valamennyire. Tehát van olyan tanári szak, ahova az egész országban jelentkeztek huszon-egynéhányan, meg a felvettek száma is nagyjából ennyi lett a végén, ez a kémia- meg a fizikatanári szak. Ezekre nem ad választ ez az előterjesztés, semmit, pedig ez alapvetően feszíti szét a felsőoktatást is.

És nem ad semmilyen választ arra, hogy milyen következménye lesz annak a KEKVA-kba kiszervezett, tehát ezekbe a közérdekű vagyonkezelő alapítványok fenntartásába kiszervezett egyetemek esetében, hogy most, ahogy fogadjuk el szakmányban az uniós kiegyezési törvényeket, ott ők is érintve vannak, mert amikor itt ment a vita a közérdekű vagyonkezelő alapítványok létrehozása és így szépen fokozatosan az egyetemek kiszervezése ügyében, akkor az volt a fő érv az önök részéről, hogy az a legfontosabb előrelépés ebben a kiszervezésben, hogy akkor innentől kezdve szabadabb lesz a gazdálkodásuk, nem kell közbeszerzést kiírni, és a többi, és a többi.

Egyrészt már akkor is mondtuk, hogy ez nem teljesen igaz, mert azért sok közbeszerzési eljárási kötelezettség fennmarad, de most az uniós kiegyezés miatt, nem tudom, figyelték‑e, már át is ment a Házon, szóval, visszaemeltük szinte teljes körben ezeket a vagyonkezelő alapítványokat meg az általuk fenntartott egyetemeket is. Tehát voltaképpen a legfőbb érvük szállt el, ami miatt annak idején létrehozták. Tehát lehet, hogy érdemes lenne, én javasolnám is elgondolkozni azon, hogy szépen akkor állami fenntartásba ezeket vissza kell venni, mert innentől kezdve a fő érv megdőlt. Szóval, ezekre a problémákra nem ad választ, amiket felvetettem.

Akkor nézzük meg, hogy milyen módosítások szerepelnek ebben a csomagban! Szerencsére itt a kollégák sok részletet elmondtak, ezért inkább nekem elég csak reagálnom, és nem kell kifejtenem a lényeget. Itt a nyelvismeret, nyelvi kompetencia ügyében többen részletesen hozzászóltak. Én mindig azon az állásponton voltam, a Kulturális Bizottság ülésén is, hosszú évek óta ez rendszeresen visszatérő téma, én mindig is azon az állásponton voltam, hogy nem szabad eltörölni a nyelvvizsga-kötelezettséget. Én igyekeztem mindig ellene érvelni. Sőt, én még azzal is egyetértettem… Legfeljebb a bevezetés gyorsaságával volt az eredeti javaslat kapcsán csak észrevételem. Én azzal is egyetértettem, hogy magához a felvételihez ez legyen előírva, ami elő is lett írva, csak aztán az gyakorlatilag úgy figyelmen kívül lett hagyva, most meg el lesz törölve.

Ugyanis az a helyzet, hogy nagyon rossz a magyar lakosság általános nyelvtudása, ezt többen mondták. Erre volt egy válasz, hogy akkor jó, például az egyetemeken írjuk elő, hogy mondjuk, a diploma, majd később a felvételi esetében van egy ilyen kötelezettség. Persze lehet erre azt mondani, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért töröljük el. Én meg azt gondolom, hogy valami a végrehajtásnál csúszott félre, mert ha önmagában azt mondjuk, hogy beismerem azt, hogy a közoktatás nyelvi képzése elégtelen, hiszen nem ad megfelelő muníciót ahhoz, hogy az érettségi kapcsán vagy egy emelt fokú érettségivel megkapja a nyelvvizsgát, vagy akár előtte letegye külön eljárásban a nyelvvizsgát, akkor ez alapvetően a közoktatás fő problémája. Tehát most elismerjük azt, hogy sajnos azt nem sikerült megszerezni, inkább akkor hagyjuk az egészet, mert zárójelben megjegyzem, az egyetemek ezt képtelenek lesznek bepótolni.

Gondolom, Pósán úr is egyetért velem, hogy ha azt mondjuk egy felsőoktatási intézménynek, ami ebben a törvényben benne van, hogy akkor hozzon létre nyelvi képző központokat, vagy a lektorátusokat bővítse ki úgy, hogy azok kezdjenek el képzéssel foglalkozni, azt nem fogják tudni megoldani. Tehát olyan körülmények között, amikor több száz egyetemi kolléga vár arra, hogy mondjuk, adjunktusból docens legyen, már rég megvan a habilitációja, de mondjuk, nálunk az ELTE-n a mi alacsony fizetésünk mellett ehhez kell bruttó 110 ezer forint, és azt nem tudja előteremteni az egyetem, akkor honnan szereznénk plusz egyetemi tanárokat arra, nyelvtanárokat, hogy az egyetem maga pótolja ezeket a hiányokat. Nem fogja tudni.

Persze mi szerencsések vagyunk sok szempontból, mert a nagy egyetemeken 90 százalék körüli vagy afölötti azoknak a hallgatóknak az aránya, aki hozzánk úgy jut be, hogy már rendelkezik nyelvvizsgával, mert a legjobb minőségű hallgatók a nagy tudományegyetemekre szoktak jelentkezni. Az ELTE-n 90 százalék körüli, a BME-n 90 százalék körüli, a Corvinuson 98-90 százalék körüli. Speciel a debrecenit nem ismerem, de arra tippelnék, hogy ott is 90 százalék fölötti a bekerülők között azoknak az aránya, akik már rendelkeznek nyelvvizsgával. De a vidéki kisebb alkalmazott tudományok egyetemeinél sokkal rosszabb a helyzet. Én attól félek, és szerintem ez fog történni, hogy ők majd elkezdenek azzal versenyezni, hogy gyertek hozzánk, hallgatók, mert itt nem foglalkozunk ezzel, itt megkapod úgy a diplomát, hogy nem nagyon írunk előtt itt semmi nyelvi kompetenciát, és ez a minőségromláshoz fog vezetni. Tehát ezt szerintem nem szabad megengedni, ez egy rossz irány.

Itt mondanám azt, itt nem értünk egyet Pósán Lászlóval, mert említette, hogy a munkáltatók nyelvi kompetenciát várnak el, és nem papírt. Kicsit ironikus a példám, de ez körülbelül olyan, mintha egy kórház fel akarna venni egy orvost, és akkor azt mondja, hogy jó, most nem számít, hogy milyen papírod van, csináljunk egy próbaműtétet, aztán ha életben marad a beteg, fölveszünk, ha nem, nem. Szóval, van annak jelentősége, hogy van egy papír, és egy vizsgafolyamaton ment át az ember. Az meg, hogy a doktori képzésnél ezt ilyen mértékben butítjuk le, szerintem végképp nincs rendben. De ebben láthatóan van egy eredendő különbség közöttünk.

A másik ilyen téma, ami szóba került, ez a Kossuth-díjak ügye. Én abban sem értettem már egyet, amikor a spottudományi területeken az olimpiai érmesek esetében ezt már megcsinálták, mert azt gondolom, hogy a tudomány meg a sport két különböző dolog. A Kossuth-díjjal kapcsolatban is ez a véleményem. Tehát mi letettük a tudományos fokozatot, és azt gondolom, mi joggal nem várjuk el azt, hogy nekünk adjanak ezért Kossuth-díjat, vagy mondják azt, hogy mi innentől kezdve olimpiai ezüstérmesek vagyunk, mert szerények vagyunk, aranyat nem kérünk. Nem kérünk! De akkor ezt visszafelé se csináljuk! Tehát a tudomány szerintem más.

(12.40)

A művészeti területeken, ugye, a Kossuth-díjasok egy jelentős része művészeti területen végzett, ott is megvan a tudományos előremeneteli rendszer, végezze el, és úgy legyen valakiből egyetemi oktató. Én ezzel a felhígítással, tényleg őszintén mondom, hogy nem értek egyet.

Ugye, néhány apróság van még, amik jórészt technikai jellegűek, és egyébként sok esetben előremutatóak, én a mindenféle ilyen elismerési szabályok változásával abszolút egyetértek. Ugye, nyilván mindannyian vagyunk, akik ilyen oktatásüggyel foglalkozunk, hogy folyamatosan jönnek, mindig újabb-újabb probléma merül fel, ezt sosem lehet tökéletesen szabályozni, tehát ezt mindig kell, és szerintem jó irányba haladunk. A külföldi végzettségek elismerése, mondom, rendben van, MAB-eljárások pontosítása tényleg rendben van, és valóban gyorsítást is jelent, ahogy Pósán úr elmondta.

Az NKE esetében én már rosszul vagyok mindig, mikor meglátom a címoldalát egy ilyen előterjesztésnek, mert mindig különleges eljárásokat kapnak, meg kivételeket, és most is teljesen érthetetlen. Az agrárképzésről is meg a természettudományos képzésekről is, mindről elmondható, hogy speciális és mégsem kapunk ilyet. Az a baj, hogy az NKE mindig kap pluszmozgástereket, és szerintem ez is kevésbé elfogadható. A „Tanítsunk Magyarországért” program kiterjesztése is részemről teljesen rendben van, úgyhogy azt is alapvetően támogatjuk. Szóval, mondom, vannak benne jó részek, de technikai értelemben vagy az egészét tekintve én a nagy részét nem tudom elfogadni ennek a javaslatnak. Köszönöm szépen, a türelmet is.