Dr. Fónagy János (Fidesz)

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kanász-Nagy képviselőtársam szavaihoz szerettem volna kapcsolódni, de gondolom, itt sem felesleges. Ő általam is becsült szakemberek szakcikkeit idézte. Engedjék meg, hogy én 38 évnyi ózdi tapasztalataimból idézzek, ott ahol egy 180 éves, 15,5 ezer embert foglalkoztató vállalat zárta be a kapuit úgy, hogy előtte egy több száz, kétszáz éves bányászati kultúra megszüntetésére került sor. Ózd neve, gondolom, fiataloknak is azért emlékeket ébreszt. Ezzel az egyén felelősségéhez, a család, a kisebb közösség és az állam felelősségéhez szeretnék hozzájárulni.

Tanácstalanok voltunk, hiszen akkor ‑ ezek a rendszerváltás előtti évtizedben történtek elsősorban ‑ senki nem volt felkészülve tömeges munkanélküliségre és utcára kerülésre. Akkor kezdtük meg egyébként amerikai és angliai példák alapján a mikro- és kisvállalkozások szervezését, hiszen az Egyesült Államokban a foglalkoztatás 80 százalékát a mikrók és kicsik adták akkor, és a General Motors, a GE vagy a U.S. Steel a maradék 20 százalékot.

Képviselőtársaim, minden tapasztalat azt mutatta, hogy addig, amíg állami gondoskodás ment, közfoglalkoztatás volt 3 ezer emberrel, addig, amíg jött az állami pénz, addig az működött, amikor az megszűnt, akkor az szertefoszlott. Csak azok az egzisztenciák maradtak meg, csak azok a családok, ahol az egyén vállalta, az egyén volt képes talpon maradni, ahol az egyén volt képes szembeszállni; ott, ahol az egyéni identitásvesztés tömegméretűvé vált, ott az egyén és a család által segített egyén tudott talpon maradni.

És valóban, az állam csak a második, harmadik vagy negyedik sorban jöhetett szóba. Ahol az állam volt az első, az mind megbukott. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps.)