Dr. Harangozó Tamás (MSZP)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Engem is Nacsa képviselőtársam inspirált, hogy megszólaljak, hiszen azt mondja, hogy a szociális gondoskodás alapja a munka, és amíg mi ezt nem értjük meg, addig nem értünk semmit.

Ugyan azt is mondta, hogy rémhírkeltés, amit mi itt most már lassan a szociális gondoskodással kapcsolatban csinálunk. Reméljük, hogy egyik képviselőtársunkat sem fogják elvinni emiatt, hogy itt szóvá tesszük a parlamentben, tisztelt képviselőtársam, hogy önök szerintünk magára fogják hagyni az embereket ebben az országban, és erről most törvényt fognak elfogadni.

De ha már munka: képviselő úr, önök beszélnek a munkáról, a munka becsületéről azzal a munka törvénykönyvével, amit itt elfogadtunk? Talán akkor volt egyébként egy egész éjszakán át vitatott törvényjavaslat. Amikor elvették a magyar dolgozók jogait, elvették a sztrájkjogot? Önök, akik egy háborús rendelettel veszik el a pedagógusoktól a sztrájk lehetőségét, akik 30 évnyi munka után 230 ezer nettóval állnak kint az utcán, hogy vegyék már észre, hogy mit művelnek? Ön beszél a munka becsületéről?!

A szociális szféra dolgozóival kapcsolatos törvényjavaslatnál beszél a munka becsületéről?! Itt olvasta föl a bérpapírokat a képviselőtársam. Ezek nem fikciók, ezek az emberek, akik naponta kidolgozzák a belüket. És nem csak ők! A sima piaci viszonyok között is a magyar emberek döntő többsége 12 órát gürizik, vagy két-három helyen dolgozik, és nem tud már megélni belőle. Hát, nem igaz, hogy ezek az információk önökhöz nem jutnak el, hogy az önöknek a tágabb lévő választói vagy családi körében nincs valaki, aki elmondja, hogy úgy általában a magyar ember ma Magyarországon hogyan él meg a munkájából?

És ha azt mondja, hogy a munka a szociális gondoskodás alapja, akkor egyszerűen nem érti, hogy miről van szó. Ez a törvény meg a szociális gondoskodás ott kezdődik, ahol a munka már nincs. Ahogy elmondtam önnek azt a bizonyos Krisztinát Nagydorogról, neki az a munkája, az élete, hogy a fogyatékkal élő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) gyerekét napi 24 órában otthon ápolja. Nem választási lehetőség, hogy elmegy‑e dolgozni vagy nem, ez az élete. Ez a törvény róluk kellene hogy szóljon. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Csárdi Antal tapsol.)