Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én őszintén respektálom a kormánypártiak erőfeszítéseit, hogy hozzájussunk a Magyarországnak járó uniós pénzekhez. Szögezzük le itt az elején, hogy itt nem valamifajta könyöradományról vagy segélyről van szó. Engem baromira irritál, amikor így főleg liberális körökből azt hallom, hogy mi valami nyugati segélycsomagra szorulunk, és ha ez nem jön, akkor itt csak puszta és nomádság marad. Ez természetesen nem igaz. Viszont a kormányt hibáztatom azért, mert úgy szolgáltatta ki a magyar piacokat és a magyar nemzetgazdaságot akár az Európai Uniónak, akár általában véve a multi cégeknek, hogy nemcsak hogy nem kérte meg ennek az árát, de egyértelmű erőforráshátrányban tartotta Magyarországot.

(17.50)

A mai napig adós ez a kormány a saját ígéretével, egy EU-mérleggel, amely adott esetben rendszerezni tudja azt, hogy mi az, ami kimegy Magyarországról a bejövő források ellenében, és most még a források sem jönnek be, tehát nagyon irritáló a helyzet, hiszen Magyarország az Unió teljes jogú tagjaként hozzájárul nagyon sok mindenhez, a közös vívmányokhoz. Tegyük hozzá, hogy a munkaerőpiaci gátak lebontásával nagyon sok, jól képzett magyar munkavállaló gazdagít nyugat-európai nemzetgazdaságokat, és ennek a viszonzását nem igazán látjuk a rendszerben. És most még a Fidesz-kormány elképesztő korrupciójából kifolyólag a nekünk járó EU-források is egyelőre lebegnek a levegőben. Tehát éppen ezért mondom, hogy én respektálom az erőfeszítéseket, hogy legalább annak egy részét visszaszerezzék, ami egyébként jár ennek az országnak, semmiképp nem segély, nem könyöradomány, a magyar adófizetők és a magyar polgárok megdolgoztak ezekért a forrásokért, és nekünk ez egyértelműen jár.

Nyilván kevésbé nyugtat meg, hogy a Miniszterelnökség eddigi főosztályvezetőjét nevezik meg, hogy az uniós pénzek jogszerűségére figyelő igazgatóságot állítson össze azzal párhuzamosan, ami most előttünk fekszik a csomagban. Tehát látszik, hogy több területen próbálnak kifelé olyan látszatot kelteni, mintha itt több stáb egymással együttműködve őrködne a források fölött. De azt is érdemes megvizsgálni, hogy mekkora forrásokról van szó. Itt 3000-3500 milliárdról beszél a szaksajtó. Én azt mondom, hogy lehet ennek még rosszabb is a vége, de már akkor, amikor Magyarország devizakötvény-kibocsátás és egyebek kapcsán elkezdte újra felfuttatni a saját devizahitelezését, azt a magyar kormány csinálta jelesül, láttuk a vészjósló jeleket, hogy azért itt elképesztő forráshiány uralkodhat. Most megint csak ott tartunk, hogy ha ezek az EU-források kiesnek, akkor maradnak a jellemzően keleti hátterű vagy távol-keleti hitelek, ha pedig azok a viszonylag drágább vagy előnytelen feltételekkel ellátott hitelek sem sikerülnek, akkor, úgy gondolom, hogy a magyar kormány megint az IMF-hez fog és akar fordulni. Ennek a veszélyeit pedig irtózatosan nagynak tartom.

Ezt a kormányt nemcsak óvom attól, hogy ezt megtegye, de felszólítom, hogy semmiképp ne rohanjon az IMF ölelő karmai, karjai közé ‑ elnézést a nyelvbotlásért ‑, mert bizony az ottani források árát nagyon-nagyon keményen megkérik. A 2010 előtti, egyáltalán nem szépreményű gazdasági korszak ennek minden negatív lenyomatát bizonyítja. Látom, hogy beindult a szaksajtóban már egyfajta szoktatás, egyfajta kondicionálás abba az irányba, hogy ha nincs EU-forrás ‑ nyilván majd önök azt mondják, hogy az Unió gonoszságából kifolyólag ‑ és nincsenek távol-keleti megahitelek, akkor adott esetben felveszik a kapcsolatot az IMF-fel. Viszont felszólítom önöket arra, hogy ezt ne tegyék.

Látszik, hogy önmagában a központi költségvetés címrendjének módosításával kapcsolatban nekem nem lenne, nincs és nem is lehet kifogásom, teljesen logikus, hogy önök most demonstrálni akarnak, és ha ez a lépés egy lépéssel közelebb visz bennünket a nekünk járó források eléréséhez, akkor azt tudom támogatni. Tehát egyáltalán nem vagyok olyan elutasító, mint a már hallott ellenzéki álláspontok, viszont hiányolom a javaslat mellől a továbbiakat, tehát egy csomagot hiányolok.

A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások ügyét szintén joggal kritizálták, ezzel kapcsolatban nem látok olyan beadványt, amely rendezné ezeknek az ügyét. Hozzáteszem, a kiemelt beruházások kapcsán és a különleges gazdasági övezetek kapcsán is rendezni kellene, hogy az a generált adóbevétel valóban ahhoz a közösséghez kerüljön, amelynek a területén vagy környékén az adott gyáregység, üzemegység működik. Ezt sem sikerült teljes mértékben megvalósítani ‑ sőt. És további kritika érkezett, amely a gazdasági versenyhatóság ellenőrzési jogkörével foglalkozott, illetve azzal, hogy jobban ráláthasson a források felhasználására.

Én nyugodt ugyanakkor három feltétel teljesülése esetén lennék, és ezzel zárom a vezérszónoki felszólalásomat. Egyrészt szeretném, ha az Európai Ügyészséghez való csatlakozást úgy gondolná végig a kormány, hogy transzparens és nemcsak a nyugat-európaiak által megmondott módon, de teljes rálátást kaphassunk az uniós források felhasználására. De én nem elégednék meg ezzel, csak akkor aludnék nyugodtan, ha egy nemzeti korrupcióellenes hatóság állna fel, de olyan, amely képes egy integrált rendszert alkotni az Európai Ügyészséggel. Onnantól kezdve uniós források, közbeszerzések piaca, tehát gyakorlatilag a teljes közpénzrendszer fölött egy totális átláthatóságot lehetne biztosítani. Ez ne legyen totális kontroll, ez legyen egy kereshetőség, átláthatóság! Nyilván nem az önök által kinevezett igazgatóktól és osztályvezetőktől fogom várni a csodát, hanem azt, hogy adott esetben egy ellenzéki képviselő is ellenőrzési jogával élve ráláthasson ezekre a rendszerekre. Nyilván nem üzleti titkokat szeretne bárki is kifürkészni, hanem azt szeretné látni, amit egyébként minden jó szándékú állampolgár láthat, és amivel tudja segíteni hazája nemzetgazdaságának boldogulását. Ez a két pillér tehát egymásra épülve tud erősödni.

A harmadik feltételem a legfontosabb: ez a kormány semmiképpen ne meneküljön az IMF-hez, semmiképpen ne fogadjon el külföldről támasztott gazdasági feltételeket, semmiképp ne fogadjon el még több diktátumot, mert most csábító lehet önök számára ez az időszak, hiszen az Unió irányába most rengeteg követelést elfogadnak, implementálnak, átültetnek, idehoznak törvényjavaslat formájában; az a kérésem, hogy az IMF-hez ne. Köszönöm a figyelmet.