Dr. Mellár Tamás (Párbeszéd)

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Ez az utolsó parlamenti felszólalásom, lejárt a második négyéves periódus is, és már korábban bejelentettem, hogy többet nem szándékozom indulni parlamenti képviselőnek.

Itt az ideje, hogy némi számvetést tegyek, bár ez a számvetés nagyon-nagyon sovány, hiszen az elmúlt nyolc esztendőben itt, ezen házban nem sikerült politikai vitákon részt vennem, nem sikerült szakpolitikai kérdéseket tisztázni (Közbeszólások a kormánypártok soraiból, többek között: Csak rajtad múlt!); önök, a kormánypárti oldal ettől erőteljesen elzárkózott, mellébeszélt, sokszor leszavazott engem úgy, hogy egyáltalán semmilyen érveket nem mondott. Az önök számára sokkal, de sokkal fontosabb volt a politikai lojalitás, a hatalomhoz való hűség, ahelyett egyébként, hogy valóban szakmáról, szakpolitikai kérdésekről beszéljenek.

Egyetlenegy vigaszom van: az, hogy ezek a szakmai indíttatású beszédeim azért jó fogadtatást kaptak a választópolgároktól, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, bár ezzel nem sokra mentem én sem meg az ország sem. Nos, hogy is állunk most mindezek után? Hát, oda jutottunk, hogy ma Magyarország Európa legszegényebb, legkorruptabb és legmegvetettebb nemzete lett. A magyar gazdaság nem tudott felzárkózási pályára lépni, sőt elmaradt, lemaradt, egyre inkább lemarad a volt szocialista országok közül is. Az ország politikailag teljes egészében elszigetelődött, lassan kikerülünk az Európai Unióból, a nyugati védelmi rendszerből, és egyre inkább betagozódunk az orosz érdekszférába. Az oktatási és egészségügyi, valamint a szociális ellátórendszerünk mély válságba került, mindent áthat a rendszerszintűvé emelt korrupció, az ország és elsősorban egyébként a kormány és a kormányoldal erkölcsi lezüllése ijesztő méreteket öltött. Azt gondolom, hogy ismét elmondhatjuk azt, amit Teleki miniszterelnök úr írt búcsúbeszédében: „A gazemberek oldalára álltunk. Hullarablók leszünk.”

Mindeközben Orbán Viktor azzal vigasztalja magát, hogy ő egy nemzetközileg elismert, komoly világpolitikai tényező, akire a világ nagyhatalmai hallgatnak. Pedig dehogy! Pusztán egy hasznos idióta az amerikai és az orosz elnök szemében (Közbeszólás a kormánypártok soraiból.), akiknek segít szétverni az ő közös ellenségüket, az Európai Uniót. Orbán Viktor persze egy nagyon hiú ember, mindenképpen szeretne bekerülni a jövő történelemtankönyveibe. Megnyugtatom: be fog kerülni, biztosan be fog kerülni. De nem a sikeres és nagy vezetők között fog majd szerepelni a neve, hanem az országvesztők között ‑ Szálasi és Rákosi mellé fog kerülni a jövő történelemtankönyveiben. (Zsigó Róbert: Szégyelld magad! ‑ Rétvári Bence: Kit indított a DK és az MSZP?) Igaz, be kell vallanom, hogy nekem sem és az ellenzéki képviselőtársaimnak sem sikerült megakadályozni a politikai kalandor miniszterelnökünknek a nemzetveszejtő politikáját, és ezért engem felelősség terhel. De önöket ‑ önöket! ‑ még nagyobb felelősség terheli, mert önök megtehették volna ezt, és előbb-utóbb számot kell adniuk erről önöknek is; ha máskor nem, majd az unokáik előtt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Rétvári Bence: Még volt egy perc!)