Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, mit hoz április 12‑e, nem merek jóslatokba bocsátkozni. Egy azonban bizonyos: ennek az országnak nem újfeudális hűbérurakra, de nem is globalista helytartókra van szüksége.

Az is biztos, hogy iszonyatosan káros lenne egy egypárti túlhatalmi rendszert egy másik egypárti túlhatalmi rendszerre cserélni. Valamint az is biztos, hogy az olyan, halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorított, a térképről is letörölt térségek, választókörzeteknek nem budapesti pártirodákból kinevezett, azok parancsaira szolgamód hajbókoló képviselőkre, hanem valódi térségi szolgákra van szükségük.

Igyekeztem az elmúlt 12 esztendő alatt így szolgálni szűkebb pátriámat, Dél-Somogyot. Nem végrehajtókra van tehát ‑ még egyszer ‑ szüksége ezeknek a vidéki régióknak, hanem olyan emberekre, akik szívükön viselik azt a helyet, a szülőföldet, ahonnét érkeztek és ahonnét, ha még csak listás képviselő formájában is, felhatalmazás gyanánt, de mégiscsak megkapták azt a lehetőséget, hogy képviseljék az ott élő embereket.

Sajnos egyébként nagyon úgy néz ki, hogy erről, a szűkebb pátriámról is, mint ahogyan a vidéki Magyarország hasonló területeiről, a harctéri sebészet logikáját követve, gyakorlatilag lemondtak most már évtizedek óta a kormányzat és a hatalom birtokosai.

Mit jelent mindez? Azt, hogy menthetetlennek ítélték, és eleresztették az ott élők kezét, gyakorlatilag a tönk szélére juttatták ezeket a vidékeket.

Köszönet illeti a politikai közösségemet, a Jobbik Magyarországért Mozgalmat, amely háromszor szavazott bizalmat nekem, és a kevés listás képviselői helyek egyikét nekem juttatta, elviselve egyébként, sőt mi több, biztosítva, biztatva azt, hogy a szakpolitikai viták során minduntalan dél-somogyi példákkal támasszam alá azokat a megoldásra váró problémákat, amelyek igenis, hogy égetőek hazánkban; legyen az közlekedéspolitika, amikor a 6-os vagy éppen a 68-as, gyakorlatilag most már szinte járhatatlanná amortizálódott főutak példájával támasztottam alá azt, hogy ezeknek a vidéki térségeknek a megmaradásához igenis szükség lenne az infrastruktúra fejlesztésére.

Szólhattam a vidékpusztító vasútbezárások ellen akkor is, amikor éppen a Nagyatád-Somogyszob vonal került sorra. A népesedési katasztrófák kapcsán is érvelhettem és hivatkozhattam pusztuló, elöregedő, kihaló Árpád-kori falvaink tragédiájára ott, Dél-Somogyban.

A vidék orvoslásra váró bajai kapcsán is utalhattam a nagybirtok iszonyatosan káros uralmára, az egyre inkább megfigyelhető latin-amerikanizálódásra ott, a mi vidékünkön is, és így volt ez az összes többi szakpolitikai kérdés esetében is.

De köszönetet szeretnék mondani a dél-somogyi választópolgároknak: a 2014-es 8 ezer, a 2018-as 15 ezer és a 2022-es 14 ezer szavazónak, akik 2014-ben 24, 2018-ban 38, aztán 2022-ben 37 százalékos bizalommal tiszteltek meg.

Valóban a veszélyek korában élünk, egy olyan korban, amikor az Európai Unió birodalommá kíván válni, és föderalista buzgalmában mindazt eltiporja, ami ennek a kontinensnek az erejét és értékét szolgálja. Eltiporja azt a keresztény gyökerű és az egyenrangú nemzetállamokban gondolkodó szellemiséget, amely ennek a földrésznek a versenyképességet biztosíthatná. Mondhatjuk azt is, hogy a korszellem gonosz alakítói és annak gyáva kiszolgálói megtagadták a földrész több ezer éves múltját, sárba tiporták keresztény elveit és nemzeti színeit, és globalista progresszív rongyokba öltöztek.

Éppen ezért az Isten óvja hazánkat és benne szűkebb pátriámat, Dél-Somogyot is! Hajrá Dél-Somogy! Hajrá Koppány földje! Köszönöm, hogy itt lehettem és a hazámat szolgálhattam. (Taps.)