Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha azt vizsgáljuk, hogy az elmúlt években ki melyik témakör köré koncentrálta a szakmai munkásságát, akkor nálam nem kell sokáig találgatni. Ebben a kérdéskörben a banki károsultak érdekvédelme vált azzá az exponált területté, amiről úgy gondolom, hogy szimbolikus terület, hiszen ha ezt nem oldjuk meg, és ezzel nem kezdünk valamit Magyarországon, akkor nagyon nehéz a jogállamba vetett hitet az érintett polgároknak megőrizni, és azt, hogy ők minden körülmények között igazsághoz jutnak. Ha viszont ezt a kérdést közösen megoldjuk, akkor úgy gondolom, hogy másfajta óriási problémákkal, dilemmákkal is könnyebben tudunk szembenézni.

A helyzet az, hogy viszonylag könnyen megoldható lenne a devizahiteles kérdéskör. Azért lenne erre óriási szükség, mert a pénzügyi hálózatok, a globális pénzügyi hálózatok mohók, mindig elmennek a szabályozás adta falig, és ha nem a devizahitelezés képében, akkor gondolják végig, jönnek a Quaestor-károsultak, korábban ott voltak a baumagosok, tehát néhány évente kitalálnak valamilyen mérgező, toxikus pénzügyi terméket, amelynek a szabályozása nem megfelelő, ezt rászabadítják a piacra, és olyan országokban, ahol nem volt kontroll, mint ahogy nálunk sem volt érdemi felügyelet a 2002 és 2010 közötti időszakban, amikor felszaporodott ezeknek a hiteleknek az állománya, akkor bizony el tud terebélyesedni a borzalom, aminek a következményeit kell rendbe rakni.

2010 óta azonban a Fidesz-KDNP van kormányon, az idő döntő többségében kétharmados felhatalmazással, tehát olyan támogatottsággal, amely lehetővé tette volna, lehetővé tenné azt, hogy ezt az egész kérdéskört kezelje. Itt azt láttuk, hogy amikor megjött a Marczingós László-féle európai uniós bírósági ítélet, nagyon sok devizásnak felcsillant a szeme, és ezt teljes joggal tette, hiszen ezekről a bírósági ítéletekről, bár az első pillanatban azt próbálta mondani a kormány és a bankok egy része is, hogy egyedi döntés, és őrá márpedig nem vonatkozik ‑ volt nagykereskedelmi bank, amely erről még szórólapot is nyomtatott és osztogatott a fiókban -; szerencsére mára már senki nem mondja azt, hogy egyedi döntésről van szó, és ezeknek a szerződéseknek az érvénytelenségét is, ha nem is vált mindenki előtt egyértelművé, egy szakmai konszenzus kezdi övezni.

(13.30)

A kormány következő próbálkozási köre, ugye, arra vitte a károsultakat, hogy menjenek el pereskedni, és aki olyan bank vagy olyan tájékoztató esetében pereskedik, amely a kormány szerint is aggályos, az jó eséllyel vissza fogja nyerni a pénzét. Ezért a mostani kérdésem egyértelműen arra vonatkozik (Dr. Répássy Róbert felhelyezi a mikrofonját.) ‑ és látom, hogy a miniszterhelyettes úr tisztel meg a válaszával ‑, hogy mit üzen a kormány azoknak a kifosztott embereknek, azoknak a banki károsultaknak, akik semmilyen szempontból nem perképesek, egész egyszerűen nincsen pénzük, anyagi erőforrásuk pereskedni. Hozzáteszem, hogy az ügyvédek száma is meglehetősen alacsony, tehát nagyon visszafogott lehetőségek állnak azok előtt, akik megpróbálják érvényesíteni a jogaikat.

Tisztázzuk, hogy én a lex Marczingóst a parlamentben fogadnám el egy kötelező jellegű törvénnyel, amely megerősítené ezeknek a szerződéseknek az érvénytelenségét, levenné az emberekről az egyénenkénti pereskedés kényszerét. De mivel most nagyon sokan érzik ezt a pereskedési kényszert, szeretném jelezni önöknek, hogy hiénák és vérszívók egész tömege jelent meg ezen az idézőjeles piacon ‑ engem ma hívott fel az utolsó, mert én regisztrálok ezekre az ilyen devizahiteles-megmentőnek mondott különböző oldalakra ‑, és azzal a stratégiával élnek ezek a vérszívók, az amúgy is kisemmizett emberektől tovább elvonva százezer forintokat vagy több százezer forintokat, hogy általános jogvédelmet ígérnek, erre előfizetéses vagy különböző díjas szerződéseket próbálnak kötni a károsult ügyfelekkel, és aztán még erre rászámláznák az ügyvédi munkadíjat. Teljesen egyértelmű, hogy amikor ezt ügyvédi vagy jogászi képzettséggel nem rendelkező emberek teszik, és több százezer forintot vonnak el az amúgy kifosztott emberektől, akkor itt meg kell vizsgálni azt, hogy milyen tényállást vagy tényállásokat merítenek ki ezzel, és úgy gondolom, hogy a magyar parlamentnek is lenne beavatkozási kényszere.

Kérdezem tehát a miniszterhelyettes urat: mit üzen, mit üzennek azoknak, akik objektív okokból nem képesek pereskedni, mondjuk, éppen az anyagiak hiánya miatt, amit az alaphelyzet, a devizahitelezés idézett elő? A kérdésem második fele pedig arra vonatkozik, hogy látják‑e a hiénák és vérszívók jelenségét, illetve van‑e valami tervük azzal szemben, hogy különböző, ilyen rátelepedő körök becélozzák a devizahiteleseket, a korábbi devizahiteleseket, és megpróbálják az ő vagyonuk, pénzük maradékát ilyen módon elvonni. Ezek a kérdések égetők, éppen ezért azt szorgalmazom, hogy a parlament még ebben a ciklusban foglalkozzon ezzel a maga súlyán, és ha tehetjük, oldjuk is meg ezeket. Várom érdemi válaszát.