Soltész Miklós (KDNP)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Először is, nyilván nem cinikusan, hanem őszintén gratulálok az egy főre jutó felszólalások számának a nagy arányához. Azt is köszönöm önöknek, hogy amint felsorolta ön is, sokszor kaptunk hideget-meleget önöktől, a legtöbbször méltatlanul, de a hangnem mindig normális volt. Nem óbégatás, nem hazudozás, nem rágalmazás, hanem próbálták az önök politikai stílusában és politikai nézeteivel bemutatni az önök politikáját. Ezt én teljes mértékben megértem, és mondhatnám azt is, hogy el is ismerem. Sőt, elismerem azt a néhány dolgot is, amiket fölsorolt, legyen az a magyar termékek vagy magyar termelők segítése. Ezt mi, a Fidesz-KDNP 35 éve tesszük, kormányon pedig közel 16 éve, és azt megelőzően is 4 éven keresztül.

Nem véletlen, hogy az elmúlt évek során a magyar vállalkozások sokkal nagyobb lehetőséget kaptak. Visszaszereztük a nemzeti vagyont 15 év alatt, amit a balliberális kormányok elkótyavetyéltek. Visszaszereztünk olyan értékeket az országnak, amelyekre oly nagy szükség volt, és mondhatni azt, hogy a mindennapok küzdelméhez, egy-egy nemzet megmaradásához szükségesek. Bármire gondolhatunk: olaj, MOL, másik oldalról a vízkészletek vagy a különböző energetikai szolgáltatókban való többségi tulajdon vagy teljes, százszázalékos tulajdon.

S köszönöm szépen, hogy azt is felhozta, hogy fiataloknak, családosoknak segítettek táborozást. Ez teljesen természetes dolog. Azt gondolom, hogy itt sincs mit szégyenkeznünk az elmúlt időszak alatt, hiszen a Rákóczi-táborok, az Erzsébet-táborok, a karitatív szervezetek és egyházak által segített és megvalósított táborok mind-mind ezt szolgálták akár hazánkon belül, akár pedig a Kárpát-medencében, sőt a diaszpórában élő magyarság felé. Szerintem ebben sincs köztünk vita.

Életvédelem. Ezt személy szerint önnek is szeretném megköszönni. Az ön valóban kitartó, személyes munkája kapcsán tudtunk olyan lehetőséget biztosítani édesanyáknak, amire oly nagy szükség van. Köszönöm szépen.

Mindamellett a felszólalásához azért néhány gondolatot hadd tegyek hozzá. A mai világ legnagyobb problémája és legnagyobb baja egyértelműen a háború, a háborúk, a békétlenség és a migráció. Jó lett volna, ha ebben minden segítséget itt, a parlamentben megkaptunk volna. A migráció területén milyen küzdelmünk volt! És tíz év után ismerte el Nyugat-Európa, legalábbis egy része, hogy százszázalékosan nekünk volt igazunk, hogy mi tettük jól, amit tettünk. S mindaz, ami elindult 10-11 évvel ezelőtt a migrációs válság során, arra csak mi adtuk meg a választ, nem kaptunk ebben segítséget az ellenzéktől.

És itt van a háború kérdése. Négy évvel ezelőtt indult el, s a magyar kormány már akkor is megmondta, hogy a háborúban bajbajutottaknak minden segítséget megadunk, humanitárius segítséget, százmilliárd forintos segítséget, a legnagyobbat adtuk, de fegyvert, katonát nem. És látják, hová fajult a világ: emiatt fenyegetnek minket. És most, amikor a miniszterelnök urat megfenyegették, az országot megfenyegették, nem hallottam az ellenzéki pártoktól mást, csak azt a röhögést, amit most is látok a képviselő úron, a baloldali liberális padsorokban, nem láttam tiltakozást. Nem láttam, hogy egységesen kiálltunk volna a magyar nemzet érdekében.

Köszönöm szépen, hogy mindezeket elmondhattam, és köszönöm szépen a munkájukat. Nem mondom, hogy sok sikert, de sikert kívánok a következő időszakhoz. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)