Dr. Bóka János

DR. BÓKA JÁNOS európai uniós ügyekért felelős miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország közvetlen szomszédságában négy éve esztelen öldöklés zajlik; százezrek vesztették életüket, milliók váltak nyomorékká, özveggyé, árvává és földönfutóvá.

Felfoghatatlan szenvedés és pusztítás kíséri a háborút. Az okozott sebek nemzedékek alatt sem fognak begyógyulni. Alapvető erkölcsi kötelességünk megtenni minden tőlünk telhetőt azért, hogy a vérontás a lehető leghamarabb véget érjen.

A háború nem az igazságszolgáltatás eszköze. A háború nem azt dönti el, ki a bűnös és ki az ártatlan, mi a jogszerű és mi a jogellenes. A háború egyedül azt dönti el, ki hal meg és ki marad életben. Minél hamarabb véget ér a háború, annál többen élhetnek.

Az emberi élet védelménél magasabb rendű erkölcsi megfontolást nehéz elképzelni.

(8.40)

Magyarország Kormánya a kezdetektől fogva a béke mellett állt. Tűzszünetre és béketárgyalásokra hívta fel a harcoló feleket, támogatott minden kezdeményezést, amely a siker valódi esélyével kecsegtetett, és súlyához, erejéhez mérten a rendelkezésre álló eszközökkel maga is aktív szerepet vállalt a béke elősegítésében. Ez motiválta a magyar miniszterelnök 2024. júliusi békemisszióját, amelynek során Kijevbe, Moszkvába, Pekingbe és az Egyesült Államokba látogatott a béke mellett érvelve, illetve feltérképezni a fegyverszünet lehetőségeit. Ez motiválta Magyarország Kormányát, amikor elfogadta az Egyesült Államok és Oroszország javaslatát arra, hogy béketárgyalásaikra Budapesten kerüljön sor, és ez motiválta Magyarország Kormányát akkor, amikor alapító tagként csatlakozott a Trump elnök úr által életre hívott Béketanácshoz.

Tisztelt Ház! Az Európai Unió nem ezt az utat választotta. A háború első napjaitól kezdve annak kiterjesztésén, sőt globalizálásán és eszkalációján dolgozott, az Egyesült Államok demokrata elnöki adminisztrációjával szoros együttműködésben. Brüsszel gyakorlatilag hadviselő félként viselkedett és viselkedik ma is, egyre szorosabban bevonódik a konfliktusba, és minden tagállamot erre próbál rákényszeríteni.

Európa kényszerpályára került, és folyamatosan szenvedi ennek egyre súlyosbodó hátrányos következményeit. Mindaddig, amíg ez a háború zajlik, Európa nem lesz képes önálló globális tényezővé és versenyképes gazdasággá válni. Európa ma az orosz-ukrán háború rabja, és ez a béklyó a mélybe fogja rántani, ha nem változtat a stratégiáján. Erre a váltásra több alkalom is nyílott. A Trump-adminisztráció hivatalba lépését követően az Egyesült Államok alapvetően átértékelte Ukrajna-politikáját. Magyarország felvetését elutasítva az Európai Unió sem akkor, sem a közvetlen orosz-amerikai tárgyalások megkezdésekor nem hajtotta végre politikájának hasonló átértékelését.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország egymaga nem képes az EU önsorsrontó politikáját megváltoztatni, de arra képesek vagyunk és vállaljuk is, hogy az egyhangúságot igénylő döntések során megakadályozzuk a történelmi súlyú tévedéseket, így Ukrajna uniós tagságát, vagy azt, hogy generációkat adósítsunk el Ukrajna támogatása érdekében. Arra is képesek vagyunk, hogy bizonyos rossz döntésekből kimaradjunk, így nem veszünk részt az Ukrajnának nyújtott 90 milliárd eurós hitelben, katonai támogatást nem finanszírozunk, a szankciós rezsimek alól pedig mentességeket tárgyaltunk ki. Arra is képesek vagyunk, hogy az elhibázott uniós politikák magyar embereket sújtó hatásait elhárítsuk vagy enyhítsük; pragmatikus energiapolitikánknak köszönhetően tudjuk fenntartani a rezsicsökkentést; konnektivitási politikánknak köszönhetően döntenek rekordokat Magyarországon az amerikai és kínai befektetések; adópolitikánk pedig a családokat és a munkavégzést támogatja, miközben a multikat is bevonja a közteherviselésbe.

Tisztelt Képviselők! Az uniós intézmények 2022 óta az Európai Unió legfontosabb és minden egyéb prioritást felülíró céljává tették Ukrajna pénzügyi és katonai támogatását. Az EU 2022. február 22‑e óta 19 szankciós csomagot fogadott el Oroszországgal szemben. A szankciók vezérelve Ukrajna támogatása, amit az európai gazdasági érdekekkel és versenyképességgel szemben is elsődlegesnek tekintenek.

Az Európai Unió és tagállamai 2022 februárja óta több mint 193 milliárd eurót fizettek ki Ukrajnának. Ez az összeg katonai, pénzügyi, humanitárius és menekültügyi támogatásokat foglal magában. Összehasonlításul: Magyarország 2004 és 2024 között az EU-tól minden forrást és jogcímet összeadva nettó 73 milliárd euró támogatásban részesült. A 2025. december 18-19-ei Európai Tanács döntése értelmében az EU további 90 milliárd euró hitelt nyújt Ukrajnának 2026-27-re.

Az EU az ehhez szükséges forrásokat a nemzetközi pénzpiacokról veszi fel ‑ kölcsönbe. Az Ukrajnának nyújtott támogatás nevében hitel, de a visszafizetés csak akkor válik esedékessé, ha Ukrajna Oroszországtól kártérítést kap a háborúval okozott károkért. Ennek politikai valószínűsége igen csekély, ezért ezt a konstrukciót praktikusan vissza nem térítendő támogatásnak kell tekintenünk. A támogatási konstrukció megerősített együttműködésben, Magyarország részvétele nélkül valósul meg, annak terheit és pénzügyi kockázatát Magyarország nem viseli.

Ukrajna támogatása a 2028-2034-es időszakra szóló hétéves uniós költségvetés tervezetének is hangsúlyos eleme. A javaslat szerint Ukrajnának a háborúban elszenvedett károk kezelése érdekében jelentős és rugalmas támogatásra van szüksége az ország helyreállítása, újjáépítése, modernizációja, továbbá az uniós csatlakozás felé vezető út támogatása céljából. Az eddigi Ukrajna-eszköz a Bizottság javaslata értelmében beolvadna a Globális-Európa-eszközbe, miközben Ukrajna továbbra is szerepel az európai földrajzi pillér által támogatható országok listáján. Ez a megoldás azt eredményezi a gyakorlatban, hogy Ukrajna akár a pilléren belül, akár más pillérekből jelentős mértékben profitálhat az eszközön belüli nagyobb rugalmassági szabályokból.

Az Ukrajna számára nyújtható hitelek tekintetében a javaslat sem időbeli, sem összegszerű korlátot nem tartalmaz. A javaslat jelenlegi formájában lehetővé tenné, hogy az Ukrajna részére előirányzott százmilliárd euró nagyságrendű uniós forráskeret a jövőben egyhangúság megkövetelése nélkül akár több száz milliárd euróval is megemelhető legyen. Ukrajna számos egyéb vonatkozásban, például a védelmi ipar és a katonai mobilitás támogatásán keresztül is a következő hétéves költségvetés kedvezményezettjének tekinthető. Mindent összevetve Ukrajna valószínű, tényleges és teljes részesedése a következő hétéves költségvetésből nagyságrendileg 360 milliárd euró felett alakulhat.

Tisztelt Országgyűlés! Zelenszkij ukrán elnök tavaly karácsonykor nyilvánosságra hozta az ukrán jóléti tervet, amely 800 milliárd dollárnyi igényt fogalmaz meg az elkövetkező évtizedben Ukrajna újjáépítésére és gazdaságfejlesztésére, illetve további 700 milliárd dollárnyi igényt katonai és védelmi kiadásokra. A jóléti terv az orosz-ukrán békefolyamat hat alapdokumentumának egyike, és azt a Bizottság elnöke az Európai Tanács 2026. január 22-ei rendkívüli ülésén be is mutatta. Nem világos egyelőre, hogy a források biztosítása milyen ütemezésben válna esedékessé. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy a terheket szinte kizárólagosan az EU-nak kellene viselnie, mert az ukrán háborús erőfeszítések finanszírozásából az Egyesült Államok gyakorlatilag kivonult. Ha a 2022 és 2024 közötti átlagos finanszírozással vetjük össze, akkor 2025-ben az Ukrajnának nyújtott európai katonai támogatás 67 százalékkal, a nem katonai támogatás pedig 59 százalékkal nőtt.

Az EU jelenlegi és tervezett pénzügyi keretterve ilyen nagyságrendű kötelezettségvállalást semmilyen ütemezés mellett nem tesz lehetővé; ennek finanszírozására vagy újabb uniós hitelfelvételre alapuló eszközt kell létrehozni, vagy a tagállami befizetéseket kell jelentősen megnövelni. Vagy így, vagy úgy, de a terheket a nap végén az európai emberek és családok fogják viselni. Ha szemléltetési célból a 800 milliárd dollárnyi támogatást nemzetijövedelem-arányosan Magyarországra vetítjük, ez családonként 1,4 millió forintos terhet jelent, és ha a 700 milliárd dollárnyi katonai támogatást is hozzászámítjuk, ennek majdnem a duplájáról beszélünk.

Ez olyan horderejű kérdés, amelyben a kormányzati álláspont kialakításához széles körű konzultációra, annak képviseletéhez pedig erős politikai támogatásra van szükség. Magyarország Kormánya ezért nemzeti petíció formájában kéri ki a magyar emberek véleményét az orosz-ukrán háború, illetve az ukrán állam működésének további finanszírozásáról.

Tisztelt Ház! Ukrajna a háború kitörése után néhány nappal csatlakozási kérelmet nyújtott be az Európai Unióhoz. Magyarország a kezdetektől fogva kifogásolta, hogy Ukrajna csatlakozási folyamatát az érdemalapú megközelítés helyett kizárólag geopolitikai megfontolások vezérlik. Már az eljárás első fázisai is irreálisan gyorsak voltak, az európai intézmények a saját maguk által megfogalmazott feltételeket sem vették komolyan. 2023 decemberére nyilvánvalóvá vált, hogy sem Ukrajna, sem az EU nem a gyors fegyverszünetben és békekötésben, hanem a fegyveres konfliktus elhúzódásában érdekelt. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy Ukrajna csatlakozási folyamatában a döntéseket gyorsított eljárásrendben akarják meghozni, függetlenül attól, hogy lezárult‑e a fegyveres konfliktus. Vagyis Ukrajna csatlakozása nem a békét vinné el Ukrajnába, hanem a háborút hozná el Európába.

(8.50)

Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a konszenzus politikai követelményét nem tartják tiszteletben a csatlakozási folyamatban, a tagállami ellenállás letörése vagy megkerülése pedig a többség számára elfogadható. Ékes bizonyíték erre az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdéséről hozott döntés, amely Magyarország támogatása nélkül született meg.

Magyarország többszöri kérésére sem zajlott érdemi politikai vita az uniós intézményekben Ukrajna esetleges uniós tagságának következményeiről az EU-ra és tagállamaira nézve. A Bizottság továbbra sem mutatta be többször ígért elemzését az ukrán EU-tagság egyes szakpolitikákra gyakorolt hatásáról. A magyar kormány értékelése szerint Ukrajna csatlakozása az EU-hoz beláthatatlan biztonsági, gazdasági és költségvetési hatásokkal járna.

Az Európai Unióról szóló szerződés védelmi-szolidaritási klauzulája értelmében az EU tagállamai kötelesek egy másik tagállamot ért külső fegyveres támadás esetén ennek a tagállamnak minden segítséget és támogatást megadni. Az európai intézmények megkezdték a munkát a rendelkezés gyakorlati alkalmazhatóságának biztosítására, illetve átértelmezésére olyan kölcsönös védelmi klauzulává, amely az EU-t a NATO-hoz hasonló katonai szövetséggé formálná át. Ilyen körülmények között Ukrajna uniós tagsága az EU egészét és annak valamennyi tagállamát egy atomhatalommal fennálló fegyveres konfliktus részévé tenné. Magyarország ezeket a törekvéseket határozottan ellenzi.

Ukrajna uniós csatlakozása jelenlegi formájában fenntarthatatlanná tenné az EU költségvetését, illetve a Magyarország szempontjából meghatározó jelentőségű közös mezőgazdasági politikát és kohéziós politikát. Emellett Ukrajna csatlakozása egzisztenciális fenyegetést jelentene számos magyar gazdasági ágazatra, ideértve például ‑ de nem kizárólagosan ‑ a mezőgazdaságot és a szállítmányozást.

Ezek az okok vezettek ahhoz, hogy a magyar kormány stratégiai és alapvető fenntartásokat fogalmazott meg Ukrajna uniós tagságával kapcsolatban, és annak elvi elutasítását javasolta. Erről a nagy jelentőségű döntésről ugyancsak kikérte a magyar emberek véleményét. A Voks 2025 véleménynyilvánító szavazás eredménye egyértelművé tette, hogy a magyar emberek jelentős többsége nem támogatja Ukrajna uniós tagságát. A magyar kormány ezt a politikai akaratot magára nézve kötelezőnek tekinti: nem támogatjuk Ukrajna európai uniós tagságát, mert az tönkretenné Magyarországot és tönkretenné az Európai Uniót.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Kormánya 2025. november 6-án elindította az Európai Unió hatásköreinek rendszerszintű átvilágítását. A vizsgálat célja, hogy feltárja a lopakodó hatáskörbővítés gyakorlatát a gazdaságpolitika, az energiapolitika, a migráció, a jogállamiság, illetve az oktatás, kultúra és családpolitika területén. A vizsgálat kitér arra is, hogy a tagállami és uniós kompetenciák megosztása mennyiben tekinthető optimálisnak; megvizsgálja, hogy a tagállami hatásköröket védő uniós eszközök miért nem érvényesülnek kellő hatékonysággal a gyakorlatban; és olyan megoldásokat keres, amelyek valóban megvédik a tagállami szuverenitást.

Az EU részéről ma már általános gyakorlat hatásköreinek lopakodó kiterjesztése. A lopakodó hatáskörbővítés szuverenitási kérdés, az EU ugyanis a hatáskör-átruházás elvére épül: a tagállamok döntik el, mely területeken kívánnak az intézményeken keresztül együttműködni. Ha ezt a döntést kiveszik a kezükből, akkor a tagállami szuverenitás súlyosan sérül. De továbbmegyek: szuverenitás hiányában európai integráció sem lehetséges, az integráció szuverenitás nélkül ugyanis nem más, mint birodalomépítés.

A tagállamok az európai integráció jövőjének letéteményesei és a szuverenitás kizárólagos hordozói. Egyedül a tagállamok dönthetnek arról, mely hatásköröket kívánják másokkal közösen gyakorolni. Mind az elmúlt évek integrációs folyamatainak mélyítését célzó politikai mítoszok ‑ mint például az egyre szorosabb Unió mítosza ‑, mind az uniós intézmények vitatható gyakorlata alapján az uniós jog folyamatos térnyerése, így az EU hatásköreinek folyamatos kiterjesztése zajlik. Ezzel szemben az EU-ban a fékek és ellensúlyok rendszere a jelenlegi intézményi keretek között nem érvényesül hatékonyan. A szuverén tagállamok védelme érdekében új megoldásokra és eszközökre, illetve összehangolt fellépésre van szükség.

Hasonló veszélyt jelent a tagállami szuverenitásra az a törekvés, hogy kiterjesszék a tanácsi döntéshozatalban a többségi szavazást az egyhangúságot igénylő területekre, vagy a döntéshozatali jogalappal visszaélve minősített többséggel fogadjanak el egyébként egyhangúságot igénylő határozatokat. Különösen nagy erővel jelent meg ez az igény a kül- és biztonságpolitika, azon belül is a szankciók, illetve a bővítési politika területén.

Ezeknek a kezdeményezéseknek jó része még csak terv, elképzelés. A minősített többségre való áttérés nem feltétlenül igényel szerződésmódosítást, például az úgynevezett passerelle klauzulák alkalmazása esetén, de egyszeri, egyhangú döntést igen. Ez viszont egyirányú utca, elég egyszer rossz döntést hozni, és az egyhangú döntéshez fűződő jogosítványaink örökre elvesznek. Magyarország Kormánya semmilyen körülmények között nem fog hozzájárulni egyetlen ügykörben sem ahhoz, hogy a Tanács egyhangú döntéshozatali rendszerről minősített többséges rendszerre álljon át.

A döntéshozatali jogalappal való visszaélés ugyanakkor sajnálatos módon egyre gyakoribb jelenséggé vált, egyértelműen az egyhangú döntéshozatali követelmény megkerülése érdekében. Közelmúltbeli példa az orosz jegybanki vagyon befagyasztásáról hozott szankciós döntés, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés 122. cikke alapján született, noha az gazdasági veszélyhelyzet, ellátásbiztonsági nehézségek esetére tesz lehetővé fellépést minősített többséggel. Magyarországot is közvetlenül érintő hasonló visszaélés a REPowerEU-rendelet, amely kereskedelempolitikai intézkedésnek álcáz szankciós döntéseket az orosz földgázról való leválás előírásával. Ez egyébként a tagállami energiamix meghatározásához való jogot is sérti, amit az uniós alapszerződések kifejezetten nevesítenek. A rendeletet Magyarország az EU Bírósága előtt megtámadta és annak megsemmisítését indítványozta.

Az orosz energiahordozókról való leválás uniós előírása azonban nemcsak jogellenes, hanem észszerűtlen és veszélyes is. Észszerűtlen azért, mert az orosz energiahordozókról való leválás az energiaárak emelkedéséhez vezetett mindenhol, ahol ezt végrehajtották Európában. Európában a cégek négy-ötször annyit fizetnek a földgázért és két-háromszor annyit villamos energiáért, mint versenytársaik az Egyesült Államokban. Ma már a magas energiaárak jelentik a túlszabályozás mellett a legnagyobb versenyképességi akadályt kontinensünkön, és ehhez az EU elhibázott szankciós politikája is nagyban hozzájárult.

Veszélyes ez a politika azért is, mert a diverzifikációra hivatkozva valójában annak pont az ellenkezőjét teszi: csökkenti a rendelkezésre álló opciók számát, és ezzel növeli az ellátásbiztonsági kockázatokat. Az elmúlt hetek tapasztalatai azt mutatják, hogy egyes szomszédaink nem haboznak az energiafegyverhez nyúlni, ha érdekeik így kívánják, az Európai Bizottságtól pedig érdemi támogatásra nem számíthatunk ilyen helyzetben. Jól felfogott érdekünk tehát minden lehetséges ellátási forrást és útvonalat felhasználni, sőt újakat kiépíteni.

A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint az orosz kőolaj és földgáz kivezetése a közép-európai régióban a nemzeti jövedelem 3 százalékát meghaladó gazdasági visszaesést generálna, ami durva recesszióval lenne egyenértékű. Emellett a rezsicsökkentés fenntartását is lehetetlenné tenné, ami a magyar lakossági fogyasztók energia- és fűtésszámláját többszörösére növelné.

Brüsszel és Kijev egymásra licitálva igyekszik Magyarországot belekényszeríteni abba, hogy leváljon az orosz energiahordozókról és felszámolja a rezsicsökkentést. Óriási nyomás alatt állunk, amivel szemben erős politikai kiállásra és határozott üzenetre van szükség. Ezért kérjük a magyar embereket, hogy a nemzeti petíción keresztül mondjanak nemet a rezsiárak háború miatti emelésére.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Kormánya az Ukrajna uniós tagságának, háborús támogatásának és az Európai Unió katonai szövetséggé alakításának, valamint a tagállamok szuverenitását veszélyeztető törekvések elutasításáról szóló országgyűlési határozat tervezetének tartalmával egyetért. A kormány kész arra, hogy az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeiben e határozat tartalmának megfelelően Magyarország érdekeit Alaptörvényének, alkotmányos identitásának és nemzeti szuverenitásának védelmében minden jogszerű eszközzel képviselje. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)