Szijjártó Péter (Fidesz)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a századfordulón, ami nem is volt olyan régen, 26 éve, közvélemény-kutatást tartottak volna arról, hogy vajon mit gondolnak az emberek, milyen események fogják befolyásolni az életet Európában, a béke és a fejlődés kontinensén a XXI. század elején, akkor a helyes választ valószínűleg kevesen találták volna el.

Négy olyan válság sújtotta, sújtja Európát, amelyhez foghatóból egy is bőven elég lenne ahhoz, hogy a történelemkönyvek lapjaira kerüljön. Talán már nem is emlékszünk, de 2008-10 között összeomlott az európai pénzügyi rendszer, amelynek nemzetgazdaságokra gyakorolt hatásaival hosszú éveken keresztül kellett szembesülni.

Arra minden bizonnyal emlékszünk, hogy 11 évvel ezelőtt idegen kultúrákból érkezők tömegei rohanták le az európai kontinenst, ekkor csaptunk össze Brüsszellel, amikor is Brüsszelből és Berlinből folyamatosan a migránsokat meghívó hangok érkeztek. Mi lezártuk a határt, és Magyarországot biztosítottuk arról, hogy egy migránsmentes ország lehessen.

Aztán amikor felocsúdtunk ebből a kihívásból, jött a világjárvány, amely a legerősebb és leggazdagabb országok egészségügyi ellátórendszereit is térdre kényszerítette, arról nem is beszélve, hogy az Európai Bizottság elnöke milliárdeurós tételben sms-ben rendelgette azokat az oltóanyagokat, amelyek Európába érkeztek meg a legkésőbb.

És amikor azt gondoltuk, hogy mi már mindent láttunk a XXI. század elején, akkor kitört Európa szívében a háború. Tegnap volt a negyedik évfordulója annak, hogy a háború visszatért az öreg kontinensre. Ez a háború a második világháború óta nem látott pusztítást eredményezett, és nagyon régen nem látott közelségbe hozta a harmadik világháború kitörésének veszélyét.

Magyarország Ukrajna szomszédja. Magyarország a háború szomszédságában él immáron négy esztendeje, és Magyarország a háború közvetlen veszélyében is él, tekintettel arra, hogy ha ez a háború tovább terjedne, akkor elsőként Magyarországra terjedne tovább, aminek legalább két oka van: az egyik, hogy szomszédok vagyunk, a másik pedig, hogy Ukrajna ellenséges módon áll Magyarországhoz, Ukrajnában egy súlyosan magyarellenes állami politikát folytatnak.

(8.10)

Mindezekből adódóan nemcsak humanitárius és elvi alapon, hanem a magyar nemzetbiztonság alapvető érdeke mentén is nem lehet más célja Magyarország szuverén nemzeti kormányának, mint a béke megteremtésének támogatása mindenáron.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2022 februárja óta emberéletek százezreit ‑ valószínűleg inkább millióit ‑ követelték a harcok. Európa modern kori történetének legsúlyosabb humanitárius válságát éljük mind a mai napig. Milliók kényszerültek arra, hogy elhagyják otthonaikat, családok milliói szenvednek ‑ főleg a téli hónapokban ‑, Ukrajna jelentős részét szétlőtték, és jogosan adódik a kérdés, hogy milyen jövőképe lehet egy ilyen országnak.

Ugyanakkor fájdalmas belegondolni abba, hogy mindennek az értelmetlen pusztításnak elejét lehetett volna venni akkor, ha a brüsszeliek nem verik szét 2022 áprilisában a török közvetítéssel zajló béketárgyalásokat, ha 2022 áprilisában nem kényszerítik, inspirálják, presszionálják Ukrajnát arra, hogy folytassa ezt a háborút, akkor emberéletek százezreit, millióit lehetett volna megmenteni, és az elmúlt négy év nem a háborúról szólt volna Európában. Érdekes módon azok a brüsszeli vezetők presszionálták Ukrajnát a háború folytatására, akik azóta minket azért támadnak, mert a béke mellett állunk ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Valószínűleg mindenki számára egyértelmű, hogy ha Donald Trump lett volna az elnök az Egyesült Államokban 2022-ben, akkor ez a háború nem tört volna ki. Az is világos, hogy ha tavaly csak Donald Trumpon múlott volna a béke, akkor ma már egészen biztosan béke lenne a keleti szomszédunkban. De a helyzet az, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, a szomorú valóság az, hogy Európában nem mindenki áll a béke oldalán. A béketörekvések legnagyobb sírásója maga Brüsszel, az Európai Bizottság, annak elnöke, az Európai Néppárt és annak vezetője.

Mára, tisztelt képviselőtársaim, Brüsszel, az Európai Unió elveszítette a jelentőségét mind a világpolitikában, mind a világgazdaságban. Ha valaki túlzásnak érezné ezt a kijelentést, annak a számára csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy miközben tárgyalások zajlanak arról, hogy hogyan oldjunk meg egy európai kontinensen zajló véres háborús helyzetet, addig ennél az asztalnál ‑ úgy, hogy a háború Európában zajlik ‑ nem ül ott Európa, nem ül ott Brüsszel, nem ül ott az Európai Unió. Ott ülnek az oroszok, ott ülnek az ukránok, ott ülnek az amerikaiak, most már ott ülnek az arab országok is, de az Európai Unió sehol nincsen.

A helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, hogy Brüsszel elszigetelődött, és elszigetelte az Európai Uniót a világpolitikában. Tizenegy és fél éven keresztül hallgattuk azt, hogy Magyarország szigetelődött el. Érdekes módon a világ két nukleáris szuperhatalma, amikor egy Európában zajló háború megoldásáról gondolkodik, akkor vezetői csúcstalálkozójának helyszínéül Budapestet választja. Ha ezt nevezzük elszigetelődésnek (Arató Gergely: Mikor lesz a csúcstalálkozó?), ha ezt nevezzük elszigetelődésnek, akkor definíciós és nyelvhelyességi problémákkal állunk szemben. A helyzet az, hogy Brüsszel és az Európai Unió szigetelődött el.

Brüsszel elszigetelte az Európai Uniót az Egyesült Államoktól, mert a transzatlanti kapcsolat mindaddig volt fontos, amíg liberális, demokrata kormányzata volt az Egyesült Államoknak. Az elmúlt nyolc évben nyugat-európai politikusok bunkóságversenyt hirdettek egymás között, ki tud bunkóbb megjegyzéseket tenni Donald Trumpra, legyen elnök, vagy legyen éppen politikán kívül. Rossz hír, hogy erre nemcsak mi emlékszünk, hanem ezeknek a bunkó megjegyzéseknek a címzettje is. Ez az amerikai-európai kapcsolatokat gyakorlatilag tönkrevágta.

De Brüsszel elszigetelte az Európai Uniót a világ második legnagyobb gazdaságával rendelkező Kínától is, amikor Kínát rendszerszintű riválisként állítja be. Milyen rendszerek között akarunk rivalizálni? Kinek a rendszerei között? Melyik rendszert akarjuk hol versenyeztetni a másikkal ahelyett, hogy az együttműködés lehetőségeire koncentrálnánk? Sokaknak még az sem tűnik fel, hogy amikor az amerikai külügyminiszter itt járt Budapesten, az erre vonatkozó kérdésre azt válaszolja: de hát Donald Trump éppen Kínába készül.

Az Európai Unió ugyanígy elszigetelte magát Oroszországtól, mert ne felejtsük el, hogy az európai gazdasági növekedés alapját ‑ amíg volt ‑ az adta, hogy a nyugati technológiákat az olcsó orosz energiahordozókkal párosították. Mára ezt a stratégiát kidobták, amit persze meg lehet tenni, ha van új ‑ de nincs új. Én azt nem gondolom stratégiának, hogy Európában kétszer-háromszor annyit fizetünk a gázért, mint az Egyesült Államokban, és négyszer-ötször annyit az áramért, mint Kínában. Ez minden, de nem stratégia.

Az Európai Unió elszigetelte magát a jövő kontinenseitől is, amikor az afrikai, ázsiai országokkal való gazdasági, kereskedelmi együttműködés előfeltételeként mindenfajta ideológiai kérdéseket állít be: gender, LMBT. Mi köze van ezeknek a gazdasághoz vagy a kereskedelemhez?

Szóval, a helyzet az, hogy ma a brüsszeli vezetés a totális nemzetközi súlytalanságát azzal próbálja ellensúlyozni, hogy az amerikai béketörekvések teljes mellszélességgel történő támogatása helyett folyamatosan azok aláaknázására törekszik. Az Európai Unió továbbra is a háború folytatásában és kiszélesítésében érdekelt.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Brüsszel háborút akar Oroszországgal, és egész Európát bele akarja vinni ebbe a háborúba. A döntések megszülettek. A döntések megszülettek: Európában két nukleáris hatalom van, mind a kettő írásban vállalta, hogy katonákat küld Ukrajnába. A legháborúpártibb európai parlamenti képviselőcsoport, az Európai Néppárt vezetője, Manfred Weber már európai uniós zászló alatt Ukrajnába küldendő katonákról vizionál, és hallhattuk a német kancellár nyilatkozatát a német repülőgépekről és a francia nukleáris rakétákról.

Habár az Európai Uniót eredetileg a béke és a békét garantáló gazdasági fejlődés biztosítása érdekében hozták létre, a brüsszeli vezetés ‑ ma a történelmi célokat félredobva ‑ az Európai Uniót egy katonai szövetséggé akarja alakítani, egy olyan katonai szövetséggé, amely a tagállamai számára harci kötelezettségeket akar előírni. Jogosan adódik a kérdés, hogy vajon miért akarják folytatni a háborút. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert ha ma egy megállapodással lezárnák ezt a háborút, az a megállapodás definíciószerűen rosszabb lenne Ukrajna és Európa szempontjából is, mint amilyen lett volna a 2022. áprilisi megállapodás.

Bizony mind az európai, mind az ukrán emberek jogosan tennék akkor fel a kérdést az európai vezetőknek és Zelenszkij elnöknek: miért nem állapodtak meg 2022 áprilisában? Miért nem engedték, hogy egy, a mostaninál sokkal jobb megállapodás jöjjön létre akkor?

(8.20)

És ez egy olyan kérdés, amelyre a válasz nehéz ‑ talán nincs is. És ez egy olyan kérdés, amelynek megválaszolása vagy meg nem válaszolása súlyos politikai, jogi és erkölcsi konzekvenciákkal jár. Ezért nyilvánvalóan ezt a kérdést próbálják elkerülni mind az európai, mind az ukrán vezetők. Ez azért embertelen, mert nem érdekli őket, hogy a háború folytatása mennyi szenvedést, mennyi újabb halálesetet fog okozni. Mi, magyarok pontosan tudjuk, milyen hatásai vannak a háborúnak, közvetlenül tapasztaltuk, másfél millió ukrajnai ember rajtunk keresztül hagyta el a hazáját, itt kaptak ellátást, itt adtunk nekik munkát, itt adtunk nekik hozzáférést az egészségügyhöz és az oktatáshoz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Brüsszel hosszú háborúra készül. A következő években Brüsszel egy háborús gazdaságpolitikát és egy háborús biztonságpolitikát épít. Ennek három feltűnő eleme van. Az első, hogy be akarják hozni az ukránokat egy gyorsítópályán az Európai Unióba. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ha Ukrajna jön az Európai Unióba, jön vele a háború is. A második feltűnő jelenség, hogy még több pénzt akarnak küldeni Ukrajnába, sok száz milliárd eurót. Nem baj, ha az európai gazdaság beledöglik, nem baj, ha a versenyképességünk a bányászbéka ülepe alatt van, minden létező fejlesztési forrást, ami az európai gazdaság fejlesztését szolgálná, szolgálta volna, el akarják küldeni Ukrajnába. S el akarják küldeni a katonáinkat is, és elvárják a tagállamok hozzájárulását ebben a tekintetben.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez az országgyűlési határozati javaslat, amelyet önök elé terjesztettünk, arra épül, hogy mindaddig, amíg szuverén nemzeti kormánya van Magyarországnak, nemet mondunk Brüsszelnek ezekben a kérdésekben. Nemet mondunk arra, hogy Magyarországot bele akarják rángatni a háborúba. Nemet mondunk arra, hogy a magyar fiatalokat el akarják vinni az ukrán frontra. Nemet mondunk arra, hogy a magyar emberek pénzét el akarják vinni Ukrajna működtetésére, egy korrupt állam működtetésére, egy sok százezres hadsereg felfegyverzésére és működtetésére. És nemet mondunk arra, hogy Ukrajnát be akarják hozni az Európai Unióba.

Magyarország nemzeti szuverén kormányának egyértelmű célja: kimaradni a háborúból, megőrizni Magyarország békéjét és biztonságát, a magyar emberek pénzét a magyar gazdaság, a magyar vállalkozások, a magyar városok, a magyar települések fejlesztésére fordítani, és világossá tenni, hogy Ukrajna nem lesz tagja az Európai Uniónak. Ez utóbbi rendkívüli veszélyekkel járna, tisztelt képviselőtársaim. Azon túl, hogy egy háborúban álló ország, ha csatlakozna az Európai Unióhoz, nyilvánvalóan hozná magával a háborút is, emellett Ukrajna jó eséllyel tenné tönkre az európai gazdaságot, hiszen nyilvánvaló, hogy az Európai Unió rendkívül szűkös gazdaságfejlesztésre szolgáló forrásait Ukrajnába kellene elküldeni. Az ukránok európai uniós tagsága tönkretenné az európai és köztük a magyar gazdákat is. Emlékszünk rá, milyen az, amikor az ember nyújtja a kisujját és leharapják a karját. Amikor az ukránok arra panaszkodtak, hogy a fekete-tengeri biztonsági helyzet romlása miatt nem tudják a gabonájukat elvinni Afrikába, az Európai Unióval megállapodást kötöttek, hogy Közép-Európán keresztül áthozhatják a gabonát, elvihetik a délkelet-európai kikötőkbe, és onnan vihetik el Afrikába. És mi történt? Behozták, és itt a közép-európai piacokon szétterítették. Ennyit arról, hogy mennyire megbízhatóak az ukránok, ennyit arról, hogy érdemes‑e velük megállapodást kötni.

S azt se felejtsük el, hogy Magyarországon az ukrán maffia kifejezés még sajnos élénken él az emlékeinkben. Az ukránok európai uniós tagsága átjáróházzá tenne minket az ukrán maffia számára. Ezért, tisztelt képviselőtársaim, világossá kell tennünk, Magyarországnak az a stratégiai érdeke, hogy soha az életben ne tartozzon egy integrációba Ukrajnával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Emellett Ukrajna minden elemében alkalmatlan az európai uniós tagságra. Évtizedeken keresztül hallgattuk, hogy a bővítés egy érdemalapú folyamat. A nyugat-balkáni országok átlagban 16,5 éve várakoztak a tagságra, és szerintem nincs ember, aki komolyan gondolná, hogy ma Ukrajna bármely nyugat-balkáni országnál alkalmasabb lenne az európai uniós tagságra. Nézzük meg Szerbiát, Montenegrót, Albániát, Észak-Macedóniát! Komolyan gondoljuk, hogy ezeknél az országoknál Ukrajna alkalmasabb arra, hogy az Európai Unió tagja legyen? És jogosan kérdezik a nyugat-balkániak, akik 16,5 éve várakoznak: a gyorsítósávhoz egy háború kell? S innentől kezdve azt hiszem, hogy a mondat horror típusú folytatását el tudjuk képzelni, csak nem akarjuk.

Az a helyzet, hogy ha valóban érdemalapú a csatlakozási folyamat, akkor ki kell mondanunk, hogy Ukrajna egy darab érdemet nem szerzett még ahhoz, hogy az Európai Unió tagja legyen. Hogyan lehetne az Európai Unió tagja egy olyan ország, ahol két lábbal tapossák a nemzeti kisebbségi jogokat? Egy olyan ország, ahol 2015 óta folyamatosan szorítják vissza az anyanyelvhasználathoz fűződő jogokat a nemzeti kisebbségeknek? Egy olyan ország, ahol a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználathoz fűződő jogainak tekintetében jobb volt a helyzet a Szovjetunió alatt, mint most? És ezt nem mi mondjuk, hanem azok a magyarok mondják, akik Kárpátalján élnek, akik 2015 előtt a gyerekeiket az óvodától a főiskoláig magyar nyelvű képzésekre járathatták, most meg az általános iskola negyedik osztálya után ez gyakorlatilag radikálisan visszaesik vagy megszűnik. És hogy lehetne európai uniós tag egy olyan ország, ahol nyílt embervadászat zajlik az utcákon, ahol a kényszersorozás szégyentelenül zajlik? Látjuk a videókat, látjuk, ahogy az utcákon a gyerekek szeme láttára viszik el az édesapjukat, a feleségek szeme láttára viszik el a férjüket, megverik őket, furgonba rakják, elviszik, és kiképzés nélkül a frontvonalra küldik. Hogy akarhatna egy ilyen ország tagja lenni az Európai Uniónak?

Tisztelt Képviselőtársaim! A helyzet az, hogy Ukrajnában a háború egy üzleti modellé vált. Az a helyzet, hogy az európai uniós forrásokból, az Európai Uniótól ők több pénzt kapnak, mint amit az ukrán gazdaság elő tudna állítani. A helyzet az, hogy ma a háború miatt sokan Ukrajnában jobban élnek, mintha béke lenne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Semmi keresnivalója az Európai Unióban egy olyan országnak, amely európai uniós tagországok energiaellátásának biztonságát veszélyezteti politikai okokból, csak azért, hogy befolyásolja a választást, csak azért, hogy egy ukránbarát kormányt segítsen hatalomra. A helyzet az, hogy a Barátság kőolajvezetéken történő olajszállítás blokkolásával Ukrajna egy politikai zsarolást követ el Magyarországgal és persze Szlovákiával szemben. Pontosan tudjuk, a Barátság kőolajvezetéken egyetlenegy technikai, fizikai akadály nincsen ahhoz, hogy a kőolajszállítást elindítsák. A kőolajvezeték nem sérült, a kőolajvezeték ép, kizárólag politikai döntés eredménye, hogy azon nem jön kőolaj. Mit akarnak az ukránok? Olajellátási válságot előállítani Magyarországon, ezerforintos benzinárat előállítani Magyarországon, ezzel a TISZA Párt malmára hajtani a vizet, mert pontosan tudják, ha a TISZA Párt nyer, ukránbarát kormány lesz, és akkor Magyarország mehet a háborúba, a magyar emberek pénze mehet Ukrajnába, Ukrajna pedig jöhet az Európai Unióba.

Értjük mi, hogy az ukránok számára is sorskérdés a magyar parlamenti választás. De a helyzet az, hogy korábban kellett volna kelniük. Mi sem ma jöttünk le a falvédőről, nem a hat húszassal érkeztünk. A szlovákokkal közösen minden intézkedést megtettünk annak érdekében, hogy kivédjük az ukrán zsarolást. A tartalékok egy részét felszabadítottuk, tengeri útvonalon megrendeltük a következő szállítmányokat.

Itt egy rövid kitérőt szeretnék tenni, és világossá szeretném tenni önök számára, hogy az Adria kőolajvezeték arra jó, amire most akarjuk használni: kiegészítő vezeték arra az időszakra, amikor a fővezeték nem működik. De az Adria vezeték alkalmatlan arra, hogy kizárólagosan lássa el Magyarországot és Szlovákiát. Ez fizika és matematika kérdése. Minden vezeték arra való, amire építették, a Barátság vezetéket fővezetéknek, az Adria vezetéket kiegészítő vezetéknek.

Szóval, a helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, hogy megmutattuk, velünk nem lehet szórakozni. A dízelüzemanyag szállítását leállítottuk, és világossá tettük, hogy mindaddig nem születhetnek Ukrajna számára kedvező döntések Brüsszelben, amíg Ukrajna nem indítja újra a kőolajszállítást Magyarország irányába, addig nincs hadikölcsön, és addig nincsenek szankciók sem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Többen felvetették, hogy akár a gáz, akár az elektromos áram szállítását le lehetne állítani. Itt szeretném világossá tenni, hogy nekünk nem az ukrán emberekkel, nem az ukrán családokkal van vitánk, hanem Zelenszkij elnökkel és az ukrán állammal. És pontosan tudjuk, hogy a földgáz- és az elektromosáram-szállítás leállítása az ukrán családok szenvedését növelné, nem Zelenszkij elnöknek okozna nehézséget, ezért természetesen ezeket a szállításokat fenntartjuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Brüsszelben is természetesen tisztában vannak azzal, hogy amíg Magyarországon nemzeti szuverén kormány van, addig Ukrajna nem lesz az EU tagja, ezért a jogállamiság bajnokai, akik mikroszkóppal vizsgálnak minden létező magyar parlamenti döntést, most éppen az Európai Unió alapszerződését készülnek páros lábbal felrúgni a vétójog megszüntetésével.

(8.30)

Szeretném világossá tenni, hogy a vétójog feladása a szuverenitás feladását jelentené. A vétójog feladása azt jelentené, hogy innentől kezdve Brüsszelben és Berlinben megszületnek a döntések, a tagállamok joga pedig annyi lenne, hogy egyetértsenek, mondhatnám: jawohl a telefonhívásokra ‑ mi erre nem vagyunk hajlandók! Mi erre nem vagyunk hajlandók! Ragaszkodunk a vétójogunkhoz; ragaszkodunk ahhoz, hogy az Európai Unió alapszerződését igenis tartsák tiszteletben még Brüsszelben is.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Négy év után valószínűleg mindenki számára teljesen világos, hogy ezt a háborút Ukrajna a csatatéren nem tudja megnyerni. Ukrajna számára ez a háború egészen egyszerűen nem tud pozitívan véget érni a csatatéren. Minden egyes nappal nő a halottak száma. Minden egyes nappal több a szenvedés, több a pusztítás. Ezzel szemben Brüsszel gyakorlatilag minden létező pénzt egy megnyerhetetlen, reménytelen háború folytatására akar fordítani, mintegy feneketlen kútba dobálva az európai emberek pénzét.

A háború kitörése óta 193 milliárd euró támogatást nyújtott az Európai Unió Ukrajnának, ez 73 000 milliárd forint. Ez háromszorosa annak az összegnek, amit Magyarország a 2004-es uniós csatlakozás óta kapott, a háromszorosa! Egy nem európai uniós tagországnak négy év alatt háromszor annyi pénzt adtak, mint egy 22 éve csatlakozott közép-európai országnak.

Most egy 90 milliárd eurós hadikölcsön van napirenden, ez 34 000 milliárd forint. És micsoda szemenszedett hazugság, azt állítják, hogy ez egy hitel, amit Ukrajna vissza fog fizetni. Kiket néznek hülyének? Mikor, miből, hogyan fizetne vissza Ukrajna akár egyetlen eurót is, nemhogy 90 milliárdot? Nyilvánvalóan ezt a pénzt is egy az egyben oda akarják adni az ukránoknak, de mindaddig Ukrajna nem fog hozzáférni ehhez a hadikölcsönhöz, amíg nem indítják újra a kőolajszállítást a Barátság vezetéken.

Tervezik már a következő hétéves költségvetést, 2028-tól 2034-ig; ebben 360 milliárd eurót akarnak adni az ukránoknak, ez 136 000 milliárd forint. Nyilvánvalóan az Európai Bizottságnak nincsen pénze; a tagállamoknak van pénze. A tagállamok által az Európai Uniónak van pénze, ezért két módon tudják ezt a 360 milliárd eurót odaadni: vagy hitelt vesznek fel a nemzetközi pénzpiacokról, majd az európai tagországok beledöglenek, hogy ezt visszafizessék, az unokákat meg a dédunokákat is eladósítják; vagy a másik: elveszik azoktól a céloktól, mint a kohéziós források, amelyek alapvetően a közép-európai országok gazdaságfejlesztésére szolgálnak, vagy az agrártámogatásoktól. 20 százalékkal akarják mindezeket csökkenteni, ez számunkra elfogadhatatlan!

A külügyminiszteri tanács hétfői ülésén pedig világossá vált, hogy még ez is kevés. Ennél is tovább akarnak menni, és Ukrajna jóléti programjára 1500 milliárd eurót akarnak fordítani a következő tíz évben. Ez 475 000 milliárd forintot jelentene.

És végezetül, tisztelt képviselőtársaim, a katonák küldéséről hadd mondjak pár gondolatot! Egy kérdést nagyon fontos szerintem itt tisztázni, ez pedig az, hogy Ukrajna ebben a háborúban magáért harcol. Ukrajna nem értünk harcol. Nem minket támadtak meg, Oroszország Ukrajnát támadta meg. Oroszország védekezik, de magát védi. Nem minket véd, nem Európát védi, nem az Európai Uniót védi, nem minket véd. Egyetlenegy európai uniós tagország sincsen támadás alatt, egyetlenegy NATO-tagország sincsen támadás alatt. Ezért az egy hazug beállítás, és ne higgyünk neki, amely szerint mi bármivel tartoznánk az ukránoknak azért, mert védik magukat. Nem minket védenek, ezért nem tartozunk nekik semmivel sem politikai, sem jogi, sem pedig erkölcsi alapon.

A háború kitöréséért minket semmifajta felelősség nem terhel, és a háború folytatásáért sem terhel minket semmifajta felelősség. Ezért tegyük világossá: mi nem tartozunk Ukrajnának, Ukrajna tőlünk sem jogi, sem erkölcsi, sem politikai, sem semmilyen alapon nem követelhet semmit ebben a tekintetben.

És amíg szuverén nemzeti kormánya van Magyarországnak, addig nem küldünk egyetlenegy magyar fiatalt se katonaként Ukrajnába. És ha valaki azt gondolná, hogy ez egy sci-fi, annak csak szeretném elmondani, hogy mi történt a külügyminiszteri tanács hétfői ülésén. Az ukrán külügyminiszter videós bejelentkezésének végén, amelynek során egyébként folyamatosan Magyarországot és Szlovákiát inzultálta, zsarolással vádolva minket ‑ arról egy szót sem szólt, hogy a Barátság kőolajvezeték mind fizikailag, mind technikailag, mind műszakilag teljesen alkalmas a szállításra, és kizárólag Zelenszkij elnök politikai döntése miatt nem szállítanak ‑, a luxemburgi külügyminiszter kolléga azt gondolta, hogy segíteni fog az ukrán kollégának, és naivan, ártatlanul feltette azt a kérdést, hogy kedves külügyminiszter úr ‑ mondja az ukránnak ‑, hát, akkor mi lenne, ha magyar és szlovák szakértők mennének Ukrajnába és megvizsgálnák a vezetéket? Akkor ezt az ellentmondást fel lehetne oldani. Mire, ugye, mindenki mire várt? Hogy az ukrán kolléga azonnal lelkesen helyesel, és mondja, hogy tessék jönni. De a válasz nem ez lett. Teljes zavarodottság a vonal kijevi végén, ööö-zés, zavarodottság, hogy most vajon mi legyen. És végül hosszú, nagyon kínos másodpercek után azt tudta kibökni, hogy erről még egyeztetni kell Kijevben, hogy ez lehetséges-e. A tuti bukta. Lebuktak!

Világos, hogy a Barátság kőolajvezeték mind fizikailag, mind műszakilag, mind technikailag készen áll a kőolajszállítás folytatására, ahogyan azt a vezetéket üzemeltető ukrán vállalat többször világosan jelezte a MOL számára.

De itt még nem ért véget a történet, mert amikor a luxemburgi kolléga arról beszélt, hogy magyar és szlovák szakértők menjenek Ukrajnába, mi volt a reakciója az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Kaja Kallas volt észt miniszterelnök mit mondott? Nem szakértőket, katonákat kellene küldenie a magyaroknak és a szlovákoknak! Úgyhogy ha valaki azt gondolja, hogy ez sci-fi, hogy ez túlzás, nem, tisztelt képviselőtársaim! Brüsszelben a vezetők fejében egyértelműen az van, hogy európai katonáknak kell menni Ukrajnába, de mindaddig, amíg mi vagyunk kormányon, erre világos nemet mondunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A helyzet nem úgy néz ki, hogy négy éve kitört a háború, négy éve mi eldöntöttük, hogy nem veszünk ebben részt, és négy éve ezt mindenki tiszteletben tartja. Nem ez történik! Ez négy éve napi erőfeszítést kíván. Négy éve minden egyes nap jön valami zsarolás, jön valami presszió, jön valami nyomásgyakorlás, jön valami provokáció, hogy belehúzzanak, beletoljanak minket a háborúba, a magyar emberek pénzét elvigyék, Ukrajnát pedig behozzák az Európai Unióba. Minden egyes nap nemet kell mondani. Minden egyes nap erőfeszítéseket kíván annak érdekében, hogy ne tudják végrehajtani a brüsszeli, berlini, kijevi akaratot Magyarországgal szemben.

És pontosan tudjuk, hogy ha a Brüsszelből delegált párt alakítana kormányt, nem tudna nemet mondani Brüsszelnek, és ha csak egyetlenegy nap kimarad ‑ ha csak egyetlenegy nap kimarad! ‑, minden elveszik, és már bele is rángattak minket a háborúba, a magyarok pénzét elviszik Ukrajnába, az ukránokat pedig behozzák az Európai Unióba.

Folytatni kell az ellenállást Brüsszellel, Berlinnel és Kijevvel szemben, minden egyes nap folytatni kell. Világossá kell tenni, hogy nekünk nem lehet fontosabb dolgunk, mint Magyarország, a magyar emberek békéjének és biztonságának megőrzése. Ezért tisztelettel arra kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák az ebben a témában benyújtott országgyűlési határozati javaslatot, mely a következő hetek, hónapok brüsszeli küzdelmeiben fontos biztosítéka és támogatója lesz a magyar kormány álláspontjának, hiszen Magyarországnak ebből a háborúból ki kell maradnia. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)