Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Miniszterhelyettes úr! Köszönöm a felvezetést. Ön jogász, mégis azt állítja, hogy nincsenek devizahitelesek Magyarországon. Egészen elképesztően cinikusnak tartom ezt a kijelentést. Nem tartanám annak, ha nulla-nullánál állnánk, de tegnap ezt a kérdéskört megbeszéltük.

Én levezettem önnek, hogy az önök által levezényelt forintosításkor önök úgy intézték ezt az egészet, hogy az emberek tartozása átlagosan 70 százalékkal megnőtt. Egy rohadt drága bázisra kötötték azokat az állítólagos forinthiteleket brutálisan magas kiadásokkal, az érintett társadalmi csoportot tovább fojtogatva. Sem ön, sem én nem csodálkozhatunk, hogy az így megdrágított hitelekbe sokan beledőltek. Ezen semmi csodálkoznivaló nincsen.

Ön említette a közüzemi számlákat, és erről beszélni kell. Ennek a kormánynak sajnos nem volt érdemi üzenete azok számára, akik belefulladtak egy devizahitelbe, és el kellett dönteniük, hogy a gyerek taníttatását fizetik, a közüzemi számlákat, a végén meg már azt, hogy a gyógyszereket, az élelmiszert vagy éppen a hiteltartozást. Nagyon sokan döntöttek úgy, hogy az egyetlen értéküket, az ingatlanjukat próbálják védeni, ezért az utolsó pillanatig törlesztettek, cserébe elképzelhető, hogy elmaradtak más ügyekkel. Nem lehet ezt egy lapon kezelni azzal, ha valaki, mondjuk, tényleges, önkényes lakásfoglalóként direkt és tudatosan hosszú évekig nem fizet közüzemi számlákat. Olyan embereket, családokat én semmilyen formában nem szeretnék támogatni. A helyzet az, hogy ezek látszólag most forinthitelként működnek, de ne mondjuk már azt, hogy nincsenek és nem is voltak devizahitelesek. Ez egy végtelenül cinikus álláspont lenne.

Miniszterhelyettes úr elmondta, hogy szegény végrehajtó honnan tudja, hogy devizás vagy nem devizás ügyben hajt végre. Én ez ügyben egy éve tettem le a megoldást jelentő javaslatot az asztalra, amit önök nem valósítottak meg. A megoldás egy országos adatbázis. Nagyon egyszerű, a digitalizáció közepén ‑ én nem vagyok a rajongója, de erre használhatnánk ‑ szülessen egy országos adatbázis, ahol minden korábbi devizahitelből eredő ügy felvezetésre kerül, és amikor az a drága végrehajtó elkezdi a nem éppen nemes tevékenységét, akkor kötelező legyen neki lekérni ebből az adatbázisból, és devizás ügyben ne induljon végrehajtás, ne induljon később kilakoltatás. Ezt az egész kifosztó mechanizmust le kell állítani.

Válaszoljon arra, kérem, hogy amikor ott vagyunk egy kilakoltatáson jogsegélyezni ‑ sajnos nagyon kevés közszereplő vagy politikai szereplő van ott ezeken az eseményeken, mi mintegy hetven alkalommal ott voltunk ‑, rendszeresen azt látjuk, hogy az árverési vevő oldalon gazdasági társaságok, befektetőcégek vannak. Miért? Hogyan lehet ez? Miért nem tiltották még meg, hogy mások nyomorán gazdasági társaságok gazdagodjanak? Kinek jó ez, miniszterhelyettes úr? Tiltsuk már ki a hiénákat és a nyomor vámszedőit a devizások közvetlen közeléből, de még a távolából is! Miért nem partnerek abban, hogy legalább ebben az egy esetkörben takarítsuk el a befektetőket? Az ő gazdagodásuk mások nyomorán kinek az érdeke?

Amúgy, miniszterhelyettes úr, hogy fordulhat elő, hogy mi néhány éve megbeszéltük itt a parlamentben, hogy én semmilyen árverést nem támogatok, de ha oda jut a dolog, akkor legalább 100 százalékos áron cseréljen gazdát az ingatlan. Hogy van az, hogy ez nem érvényesül? Hogy van az, hogy még mindig egy sávos leszálló értékben fillérekért vihetik el az emberek ingatlanjait, aztán a jól fésült, öltönyös bűnbandák bekopogtatnak hozzá, hogy még tartozol 20, 30 vagy 40 millióval? Legyen devizás szabadságjoga! Kérem, válaszoljon érdemben arra, hogy támogatják‑e az az irányú javaslatomat, hogy legalább akit kilakoltattak, utána hagyják szabadon távozni, ne követelhessenek tőle további összegeket. Ezt az egészet árazza be a bank, vagy árazza be az, aki egy ilyen szerződés megkötésének a pillanatában ezt fel kell hogy mérje. A bankok semmit nem mértek fel! Egy agresszív reklámkampánnyal rázúdították ezt az emberekre.

De a történelmi bűn második fele az volt, amikor önök velük lepaktálva piaci áron forintosították ezeket a hiteleket. Piaci áron! A Kúriára szoktak mutogatni, de nem volt ilyen a Kúria határozataiban. Ha lett volna, miniszterhelyettes úr, akkor hogyan végtörleszthettek nagyon sokan 180 forintos kedvezményes árfolyamon? Ha kötelező lett volna a piaci árfolyam, akkor hogyan volt végtörlesztés? Nem, nem volt kötelező piaci árfolyamon forintosítani, ez az önök paktuma volt a bankrendszerrel. Én azt kérem önöktől, hogy rúgják fel ezt a paktumot, a Bankszövetséggel úgy tárgyaljanak, ahogy egy ilyen esetben kell, diktáljanak neki. A Marczingós-féle ítélet értelmében tisztességes elszámolást akarunk, és a tőkeösszegen felül adják vissza az érintett embereknek az utolsó forintját is. Ezen javaslataimmal kapcsolatban pedig várom érdemi válaszát. Köszönöm a figyelmet.